Mit kell tudni rólad az olvasóknak?

Budapesten élek és írással kapcsolatos szárnypróbálgatásaim két éve kezdődtek. Azelőtt sosem írtam semmit. Egy álom alapján jött az első történetem, és valami azt súgta írd meg, én meg megírtam. :) Azóta sem hagytam abba és egyre inkább érzem, hogy ez az, amit csinálni akarok, amit csinálnom kell. Emellett imádom az állatokat és cicamentéssel foglalkozom, ha épp nem írok:)

Honnan jött a történet ötlete?

Mindig is érdekelt az emberi gondolkodás, hogy valaki miért teszi, amit tesz. Az pedig, hogy egy ember hogyan jut el addig, hogy másokat szánt szándékkal bántson, megöljön, különösen. A sorozatgyilkosok véleményem szerint nem annak születnek, mindez az általuk megélt traumák hatására alakul ki. Egy idő után az élet értéke számukra átalakul, és az áldozatok az ő vágyaik kiélésének eszközeivé válnak. Hogy ezek az emberek miben mások – mint a többiek, akik hasonló dolgokon mentek át mégsem lesznek gyilkosok – senki sem tudja és ez az, ami mássá és groteszk módon érdekessé is teszi őket. Innen jött az ötlet, hogy megpróbáljam bemutatni, mi járhat a fejükben.

Jól ábrázoltad egy sorozatgyilkos gondolkodásmódját. Ehhez milyen forrásokat használtál?

Mivel alapvetően érdekelnek ezek az emberek, ezért már a történet ötlete előtt is sokat olvastam róluk. Többek közt a történetben is említett Ted Bundy vagy Dennis Rader élettörténetét és vallomásait, amiből sok minden kiderült. De John Douglas FBI profilozó könyveit is mind ismerem, aki a sorozatgyilkosok elméjébe enged bepillantást írásai által.

Mit üzennél azoknak, akik most fogják elkezdeni Az ördög olvasását?

Ez a történet nem való mindenkinek, ez tény. A téma elég borzasztó, de amellett hogy megmutatja, mire lehetnek képesek ezek az emberek, a tudat arcul is csapja az embert, hogy az ilyen szörnyek bizony köztünk élnek. Egy részük olyan embernek tűnik, akiről sosem feltételeznénk, hogy ártana másoknak. Néhányuk pedig különösen megnyerő, okos és képes hasznos tagja lenni a társadalomnak. Ugyanakkor ott a másik, rejtett oldaluk, amit senki sem ismer. Akit érdekel, az ilyesmi, szerintem izgalmasnak fogja találni ezt a történetet.

Hogyan küzdesz az írói válság ellen?

Nehezen. Én egyelőre vagy minden időmet írással töltöm vagy egyet sem. Nincs középút. Ezt még tanulom kezelni.

Vannak olyan szerzők, akik inspirálnak téged?

Ez fura lehet, de nem igazán. Szeretek olvasni, de nincs sem kedvenc könyvem, sem kedvenc íróm. Inkább történetek vannak, amik megfognak és azokból tudok ötleteket, inspirációt meríteni.

Mi volt a legjobb tanács, amit az írással kapcsolatban kaptál?

Hogy merjem megosztani amit, írok. Az elején senkinek sem mutattam meg az írásaimat, mondván, hogy úgyse jók. Egy barátomnak köszönhetően jutottam túl ezen és bár még mindig nem az igazi – de ezerrel tanulok, mert van mit:) –, a visszajelzések alapján legalább már úgy érzem, hogy van némi értelme. Szerintem a legrosszabb, ha egy történet a fiók alján vagy a gépünk egyik fájljában elrejtve marad. Hisz ha senki sem látja, mi sem tudjuk meg, hogy mi lehetne belőle.

Ha beülhetnél egy kávézóba egy tetszőlegesen kiválasztott íróval, ki volna az és miért?

Müller Pétert választanám, mert vele nem csak az írásról, hanem spirituális témákról is tudnék beszélgetni. Szuper lenne mindezt megvitatni vele. Nemcsak jó író, de különleges, bölcs ember is.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Jelenleg három történeten dolgozom egyszerre. Így mindig azzal foglalkozom, amelyiket élvezem írni… és működik. Emellett folyamatosan igyekszem fejlődni, tanulni. A többi a jövő zenéje :)

——————

A történet megtaláljátok Victoria1Miller profilján^^