a-b-e-i-l-l-e története az LMBT kategóriában ért el első helyezést. A történetében több olyan dologról is szó esik, amiről egy átlagos LMBT+ történetben nem szokott – példának okáért szellemvadászatról. Az interjúban szó esik többek közt erről is, de kiderülnek olyan dolgok, mint hogy hány hobbija volt már, és miért hagyta őket abba, na meg persze az Ezt felvetted?-ről is beszélgettünk egy keveset.

Ránéztünk a Wattpad profilodra, de ott nem sok dolgot árultál el magadról, ezért kezdjük egy kis bemutatkozással, ugyanis az a tapasztalatunk, hogy az olvasókat érdekelni szokta a történet mögött megbújó író. Mi az, amit elárulnád magadról azoknak, akik kíváncsiak arra, hogy ki is vagy te?

A gimnázium utolsó évében járok, nagyjából tizenkét éves korom óta írok, de mostanában az egyetlen írás, amire időm jut, az a tételek kidolgozása. Amikor nem írok, akkor sorozatokat nézek, általában valami olyat, amiben sok harcjelenet van, hogy betömjem a lelkemben a kis lyukat, ami még sajnálja, hogy abbahagytam a kickboxot (ez egy rossz szokásom, szinte mindent abbahagyok, de legalább sok hobbit kipróbálok.)

Milyen hobbijaid voltak még, amiket abbahagytál?

Az évek során összegyűlt pár. Egyszer elhatároztam, hogy megtanulok varrni, nyáron hímezni is meg akartam tanulni, de mindig rá kell jönnöm, hogy a kézműves dolgok messze állnak tőlem. A legújabb hobbijam között talán a sakkozás volt, meg az, hogy elkezdjek koreaiul tanulni, utóbbiról még nem mondtam le teljesen.

Van valami különösebb oka annak, hogy abba szoktad hagyni a dolgokat, amikbe belekezdesz, vagy ez tényleg nem több egy rossz szokásnál?

Inkább csak egy rossz szokás ez, meg talán benne van az is, hogy kevés dolog köti le huzamosabban a figyelmemet.

Az Ezt felvetted? egy elég egyedi történet, hasonló témában nem sok íródik a Wattpadon, de talán máshol sem. Te is hiszel a paranormális jelenségekben, mint Erik, vagy csak és kizárólag a Buzzfeed Unsolved újranézésének köszönhető a történet alapja?

Én valahol középen helyezkedek el a spektrumon, aminek Nándi és Erik a két végletét adják. Alapvetően hiszek a paranormális jelenségekben és a szellemekben, de ugyanakkor ha itthon meghallok valami furcsa zajt, ha egyedül vagyok, inkább meggyőzöm magam, hogy szellemek nem léteznek.

El tudod képzelni, hogy egyszer valakinek az unszolására te is belevágj egy olyan kis kutatásba, videókészítésbe, mint amibe a fiúk vágtak bele a történet során, vagy ez már az a kategória, amire azt mondod, hogy köszönöd szépen, inkább nem?

Még az is lehet, hogy belemennék. Nálam a problémát talán nem is a paranormális jelenségektől való félelem adná, inkább az, hogy nem egészen tudnám, hogyan viselkedjek természetesen a kamera előtt. De egy kis kutatás nagyon érdekelne.

Történeti szempontból nekünk az egyik kedvenc dolgunk az volt, hogy a főszereplőid, de legalábbis Nándi túlvan már a coming outon, és nem igazán kell megküzdenie önmaga elfogadásával. Van valami oka annak, hogy ezt így írtad meg, vagy csak így hozta a sors? Milyennek képzeled el Nándi történet előtti életét, a szembesülését azzal, hogy meleg?

Azt hiszem, csak így hozta a sors, Nándi a kezdetektől fogva így élt a fejemben, de különösebb tervem nem volt ezzel.

Nándiról egyszer említem, hogy volt barátnője, és fejben erre a háttérsztorira egész kidolgozott tervem volt, méghozzá az, hogy Lili volt a barátnője, és amikor szakítottak, mert Nándi rájött, hogy meleg, akkor megegyeztek, hogy csak barátok maradnak. Ez a történetben végül nem jelent meg, és nem is fog, de Nándi szembesülését azzal, hogy meleg, valahogyan így képzelem. Azt nem hiszem, hogy kényszerből ment volna bele a kapcsolatba, a fiatalabb Nándit kicsit elveszettnek képzelem, aki sokkal inkább a carpe diem elven élt, mint a mostani énje.

Miért döntöttél úgy, hogy a Lilivel kapcsolatos szál végül is nem fog belekerülni a történetbe?

Nem annyira tudatos döntés volt ez, inkább csak szelektálnom kellett. Akkor akartam behozni ezt az infót, amikor Nándi és Erik elmentek Simonékkal a temetőbe, majd mind Nándinál aludtak, de végül Simon háttérsztorijára koncentráltam, úgy éreztem, az többet hozzáadott a történethez, mint amit ez adott volna.

Ha már szóba hoztad Simont, térjünk ki egy kicsit Danira! Az interjú olvasóinak innentől kezdve spoiler lesz a történettel kapcsolatban, ők csak óvatosan olvassák tovább!
Dani nem volt túl kedvelhető karakter az első felbukkanásától számítva elég sokáig, azonban az utóbbi néhány fejezetben változásokon ment keresztül. Van vele valami konkrét célod, hogy honnan hova jusson el? Őt már az elején olyan karakternek alkottad, aki óriási fejlődésen megy keresztül a történet során, vagy más terveid voltak vele?

Danit az elején csak azért írtam bele, hogy megnehezítse kicsit Erik életét, de aztán rá kellett jönnöm, hogy Dani tökéletes karakter arra, hogy behozzam, amikor úgy érzem, leül a sztori. Mindenesetre amikor felfedeztem, hogy több van benne, mint amit eredetileg képzeltem, akkor mindenképpen akartam neki egy karakterfejlődést adni, főleg annál a résznél, amikor Nándival együtt felkerekednek, hogy letöröltessék a képeket annak a srácnak a telefonjáról, aki rajtakapta Danit Simonnal.

Van vele egy konkrét célom, hogy hova jusson el, ez a hátralévő fejezetben majd ki is fog bontakozni.

Továbbra is Daninál maradva, mit gondolsz a megbocsátásról? Mik azok a dolgok, amik megbocsáthatóak egy embernek (akár jó indokkal, akár anélkül), és mi az, ami már túl sok, amin lehetetlen túllépni?

Ez érdekes, ezen sokat gondolkoztam Simon és Dani kapcsán, és azon a véleményen vagyok, hogy Daninak hiába volt indoka arra, hogy miért mondta el több embernek is, hogy Simon biszexuális, ezt Simonnak egyáltalán nem kell megbocsátania.

Kicsit tágabban gondolkozva pedig azt mondanám, hogy sok dolog megbocsátható (az extrém példákat kivéve, de akár még a megcsalást is ide sorolnám), ha a másik fél tényleges változást tud felmutatni, és lehet bízni abban, hogy az, ami megtörtént, nem fog újra megtörténni.

Végezetül pedig egy kicsit talán könnyebb kérdés. Mit üzennél azoknak, akik még nem olvasták a történetedet, de most kedvet kaptak hozzá?

Csak jó lassan olvassátok, mert ki tudja, hány évszázad, mire megírom a befejező fejezeteket.

Viccet félretéve, egyértelműen azt, hogy jó olvasást, és köszönöm a bizalmat.