A Vérbosszú című történet a téli fordulónk egyéb kategóriájában ért el első helyezést. Ez volt dorka-nagy első nevezése a versenyre, így többek közt azt is megérdeklődtük tőle, milyen érzés volt egyből egy győzelemmel zárni a fordulót. De ezt leszámítva is temérdek dologról esett szó, példának okáért arról is, hogy miért vált át E/1-es elbeszélésről E/3-ra.

A Wattpad profilodon viszonylag sok információt árulsz el magadról, a dolgokról, amiket szeretsz, illetve a készülő vagy tervben lévő történeteidről. Az itt leírtakon kívül mi az, amit érdemes lehet tudnia rólad a (leendő) olvasóidnak?

Talán két olyan dolog van, amit ott nem említek - az egyik, hogy egy jó féléve masszívan a mindennapjaimat teszi ki a World of Warcraft videójáték, aminek amennyire korábban ellene voltam, annyira megszerettem végül. A másik pedig, hogy nagyon szeretek (szeretnék?) olvasni, és ennek megfelelően lelkesen vásárolom a könyveket, amik szépen gyűlnek is az "olvasásra váró könyveim" kupacban, csak innen viszonylag nehezen kerülnek át az olvasott kupacba, mert az időbeosztás borzasztóan nehezen megy.

Milyen könyvek várnak jelenleg olvasásra? Van olyan, amit már nagyon el szeretnél olvasni, de nem jut rá időd?

Tegnap fejeztem be a Witcher sorozat első kötetét, annak a folytatása például mindenképpen előkelő helyen szerepel az olvasnivalók között. Illetve egy erős tíz éve nagyon szeretem Cassandra Clare könyveit az Árnyvadász világból, és itt is van egy-két olvasásra váró kötet, amire alig várom, hogy időt tudjak szakítani (például A mágia vörös tekercsei és az Aranylánc).

A Wattpadon fent lévő történeteid többsége fanfiction, de vannak saját szereplős történeteid is. Melyiknek a megírását tartod nagyobb kihívásnak?

Huh, ezt egy nagyon komplex témának tartom, mert mindkettőnek vannak nehezítő és könnyítő körülményei. Én egyébként úgy gondolom, hogy alapvetően real person fanfictiont írni szinte olyan, mint saját történetet írni, mert nincs annyit alap kötöttség a híres személy karakterét illetően, szóval itt igazából ugyanúgy fennáll az, hogy karaktereket, és egy világot, teret kell köré alkotni (még akkor is, hogyha alapvetően a való világban játszódik a történet). Klasszikus értelemben vett fanficnél viszont szerintem nagyon nehéz a karakterhűség ösvényén megmaradni, és tényleg úgy visszaadni a szereplőket, ahogyan az író megalkotta, vagy legalábbis úgy, hogy következetes legyen az alapműben megalkotottakhoz. Én egyébként okkal írok vagy saját történeteket, vagy real person fanficeket, vagy alternatív univerzumú fanfictionöket, mert sokkal nagyobb mozgásteret érzek bennük.

Ha olyan fanficet írsz, ami valamilyen történeten alapul, és nem valós személyekkel operál, akkor annak általában mi az oka? Ugye azt mondtad, hogy azért írsz például AU-kat, mert ott nagyobb a mozgástér, de akkor mindazt, amit leírsz egy már meglévő történet karaktereivel, miért nem sajátokkal írod meg?

Igazából a real person fanficeim azok inkább a 4-5 évvel (sőt, lehet, hogy lassan több is) ezelőtti énemnek a "lenyomatai", akkoriban sokkal kevésbé gondolkoztam RP-fanficeken kívül, minden ötletemet valamilyen fanficbe próbáltam formázni, akkoriban többnyire focistákkal. Ami jelenleg fut fanficem Wattpadon, az is egy sok-sok évvel ezelőtti történetem átirata, és igazából annyiban fontos benne a híres személy, hogy azt a trope-ot dolgozza fel, hogy a lány találkozik kedvenc sportolójával, és lehetősége nyílik megismerni - igazából közeget biztosít neki a Forma 1. Ami tervben van alternatív univerzumú Harry Potter fanficem, ott pedig azért ragaszkodom a fanfic mivoltához, mert ott (számomra) tökre adottak a kapcsolati reakciók ahhoz a cselekményszálhoz, amit elterveztem. Illetve - és talán ez is pont annyira nyomós ok -, az eddigi E/1-es elbeszélésekről most vagyok váltófélben az E/3-ra, és sokkal szívesebben gyakorlok fanfices, úgymond "ismerős" környezetben, mint egy saját történeten.

Mi az oka annak, hogy E/1-ről E/3-ra váltasz?

Egyrészt ki szeretnék próbálni valami újat, másrészt az egyik jövőben tervezett történetem (amit a Wattpad profilomon is említek, a Játsszuk el!) fejezetenként váltott szemszöggel épülne fel, viszont tudom, hogy E/1-ből nem tudnám jól elkülönülten visszaadni a két karakter közötti különbségeket, viszont mivel elképesztően fontos a történet a szívemnek, ezért szeretném a lehető legjobban kivitelezni majd. Sok mindent körbe kell még járjak az E/3-as nézőpontok kérdéskörében is, hogy mit és hogy lehet, de úgy érzem, hogy ez alapvetően sokkal jobban fekszik ehhez is, és más jövőbeli elképzeléseimhez.

Elárulhatsz valamit a Játsszuk el!-ről, vagy elöljáróban csak annyit tudhatunk róla, amit a Wattpad profilodon is olvashatunk?

Ó, hát hogyne árulhatnék, nagyon szeretek róla beszélni, bár az írása is annyira folyékonyan haladna, amennyire folyékonyan tudok róla beszélni. Két fontos főszereplőnk lesz, Réka, egy gimnáziumi irodalomtanárnő, aki már-már vallásos hittel rajong a magyar alterzenéért, és Kornél, egy magyar elsőosztályban játszó kézilabdázó. Ők ketten egyetem óta alkotnak egy párt, de mostanra annyira a karrierjük irányába terelődtek mindketten, hogy egy kicsit elfeledkeztek egymásról, ezért adnak maguknak egy utolsó lehetőséget, és elhatározzák, hogy 30 nap alatt felidézik a kapcsolatuk kulcsmomentumait, amik közben remélhetőleg új emlékekkel és élményekkel is gazdagodnak majd. De csak hogy ne legyen ennyire egyszerű a dolog, nyilván nehézségekkel is szembe kell nézniük, és le kell győzzék a saját démonaikat - Réka esetében annyit elárulhatok, hogy ez a féltékenység lesz. Lesznek fontos mellékszereplők Kornél csapattársai, barátai között is, illetve Réka tizenkettedikes osztályából is.

Vannak komolyabb terveid is az írással, vagy leginkább a Wattpadra való publikálást tűzted ki célodul?

Hát, nem mondom, hogy nem játszottam még el a gondolattal egy könyvesboltban sétálva, hogy mennyire atom menő lenne a saját könyvemet itt látni, mert nyilvánvalóan nem lenne igaz, de egyelőre elég nekem a Wattpad. Egyrészt nem érzem magamat annyira komplexnek, hogy kiadásban gondolkozhassak. Abban pedig egyenesen biztos vagyok, hogy egyelőre nem vagyok elég kiszámítható és megbízható hozzá. Mármint, ezt úgy értem, hogy nem tudom magamra erőszakolni, hogy oké, akkor most márpedig leülök, és addig nem kelek fel, ameddig nincs meg mondjuk 3000 szó. Pedig tudom egyébként, hogy ez lenne a járható út, csak ahogyan korábban is említettem, borzasztóan rosszul osztom be az időmet - amit jelenleg arra fogok, hogy lakást felújítunk, és azzal nyugtatom magam, hogyha kész leszünk mindennel, költözéssel együtt, akkor majd kialakítok egy normális napirendet. Majd nyár végén remélhetőleg meglátjuk, hogy sikerült-e.

Ha jól emlékszünk, ez volt az első alkalom, hogy neveztél a versenyünkre. Milyen érzés volt győzelemmel zárni az első részvételedet?

Igen, valóban ez volt az első alkalom, és borzasztóan örültem az első helynek, mert a Vérbosszú nagyon-nagyon régóta velem van, és fontos nekem, mert ez az első befejezett, saját történetem, és piszkosul jólesik, hogy a jelek szerint másoknak is tetszik.

A történeted középpontjában többek közt a maffia áll, és a távlati terveid közt is található maffiás történet. Honnan fakad az érdeklődés a maffia iránt?

Igazándiból nem is tudom, mondhatnám, hogy a Keresztapa miatt, de az engem pont nem fogott meg annyira. Talán ott indult, mikor egyszer, még nagyon-nagyon régen, amikor még aktívan olvastam Merengőről, találtam egy saját történetet ilyen témában, és elolvastam, és nagyon tetszett. Aztán találtam egy szintén a maffiás témát feldolgozó regényt blogspoton, ami szintén nagyon tetszett, és elkezdett foglalkoztatni a téma. Akkoriban (nagyjából 10 évvel ezelőttről beszélünk), annyira még nem volt felkapva ez a vonal, mint most, és emlékszem, hogy nagyon sok esetben az olasz wikipédia cikkeit olvastam bizonyos témákban, angolra átfordítva, hogy pontosabb képet kapjak az olaszországi helyzetéről, és a pontos felépítéséről.

Mi inspirált a Vérbosszú megírására?

A történet a kiindulásától elég sok átalakuláson ment keresztül, tizenhét évesen még egészen más irányból közelítettem meg a történetet, ami akkoriban sokkal inkább egy (tiltott) romantikus sztori lett volna (amihez a legalapabb magvat a Csacska angyal című remek, argentin sorozat adta). Aztán ahogy idősödtem átalakult a fontossági sorrend, és már sokkal kevésbé számított az, hogy Alex és Rina kapcsolata legyen a középpontban, egy idő után csak elégtételt akartam adni Rinának és Willnek (aki egyébként mellékszereplőként indult, de szerintem a történet végére Rina mellett ő lett a második számú főszereplő), és hagyni, hogy mindketten elengedjék a gyászt, a bosszút, és a múlt démonait.

Ha választanod kéne egy kedvenc karaktert a Vérbosszú szereplői közül, ki volna az és miért?

Egyértelműen Will, mert pocsék dolgokon ment keresztül, de minden csak erősebbé tette, és mindazok ellenére, amiket átélt gyerekként és fiatal felnőttként, sosem ingott meg, és mindig jó szándék vezérelte - még akkor is, ha a maga nyers, pikírt stílusában.

Amit biztosan tudunk a történetedből, az az, hogy nagyon értesz az atmoszférateremtéshez. Ezt te is az egyik erényednek látod, vagy szerinted más az erősséged az írásban?

Igen, talán ezt mondhatjuk egyik erényemnek, illetve talán azt említeném még, hogy igyekszem a karaktereimet úgy megalkotni, hogy a történeten kívül is "létezzenek", hogy legyen helyük térben és időben, hogy legyen egy a történet előtti múltjuk, és hogy legyen egy céljuk, jövőképük a történet utánra, és igazából csak reménykedem, hogy ezt sikerül is átadnom.

Végezetül pedig: Mit üzennél azoknak, akik még nem olvasták a történetedet, de ezután szeretnék elkezdeni?

Hogy minden olvasásért igazán hálás vagyok, és hogy remélem, nem okoz majd csalódást nekik a Vérbosszú. Az pedig csak a hab lenne a tortán, hogyha esetleg akár csak feleannyira megszeretnék Rináék történetét, amennyire én szeretem őket.