A Te vagy a sorsom című történet a téli fordulónk romantikus kategóriájának első helyét zsebelte be, nem is ok nélkül. SzaboHettyvel beszélgettünk többek között arról, hogyan kezdődött nála az írás iránti szerelem, de a különféle pályázatokat és a visszautasítás nehézségeit is érintettük, illetve az is kiderült, mi inspirálta magát a történetet.

A Wattpad profilodon nem árulsz el túl sok dolgot magadról azt leszámítva, hogy szereted a fantasy történeteket. Mesélnél magadról egy keveset?

Nem akartam hosszúra nyújtani a bemutatkozást ott.

Kisgyermekes anyuka vagyok, fejlesztőként dolgozom részmunkaidőben, és szabadidőmben írogatok, immár 24 éve. Igazából nem nagyon tudok mást mesélni, elég unalmas lenne az életem, ha nem írnék.

Hogyan kezdődött nálad az írás iránti szerelem?

Általános iskolában kezdtem írni egy családi tragédia után. Számomra ez egy terápia volt, menekülés a való világból a fantázia világába. Ezért is lett kedvenc zsáner a fantasy. Azóta pedig nyugtató helyett esténként ezzel kapcsolódok ki a hétköznapok mókuskerekéből.

Az írói oldaladon láttuk, hogy bekerültél egy novelláddal egy antológiába. Milyen volt a várakozás az eredményhirdetésre, és milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy többek közt a te műved is bekerül a kötetbe?

A Cseresznyevirágzás pályázaton nagyon szerettem volna sikert elérni, mert sokat dolgoztam a novellán, hogy tényleg elég hatásos legyen. Aztán igazából ott lemondtam róla, mikor megláttam, mennyi művet küldtek be. Nagyon meglepett, mikor megkaptam az e-mailt (főleg, hogy sok írós ismerős hamarabb írta ki, hogy bekerült), alig akartam elhinni, hogy bekerültem.

Az Anyám szíve pályázatnál hirtelen ihlet adta az ötletet a novellához, amit beküldtem. Ott már több pályázaton próbálkoztam, így most sem reméltem sokat, de nagyon örültem, hogy beválogattak.

Több pályázaton is próbálkoztál már a kiadás reményében, vagy csak ezek voltak? Vannak ilyen jellegű, komolyabb terveid is az írással, vagy leginkább a Wattpadra való publikálást tűzted ki célodul?

Ebben az évben volt az egy nagy cél, hogy antológiába bekerüljek, ami hatból kettőnél sikerült. De már tavaly is próbálkoztam pályázatokon, akkor egynél értem el eredményt, de az weboldalon való megjelenés volt. Most még egy regényemet szeretném rendesen feljavítani, és a következő Aranymosásra, vagy más kiadó pályázatára beküldeni jövőre.

Hogyan élted meg ezeket a "kudarcokat"? Könnyebb volt így, hogy más pályázatokon értél el sikert, vagy eleve nem is érezted csalódottnak magad az eredmények miatt?

Elég rosszul éltem meg. Sokszor elgondolkodtam, hogy abbahagyom az írást, mert ez nem visz előre, de ilyenkor beszélgettem egy-két írós ismerőssel, akik öntöttek belém egy kis lelket, illetve ilyenkor nagyon jók a Wattpados visszajelzések, mert az is sokat tud dobni az ember hangulatán. Ilyen tekintetben tényleg most álltam talpra igazán, hogy ezek a pályázatok sikerültek.

Említetted, hogy szeretnéd feljavítani az egyik regényedet, és beküldeni egy pályázatra. Nem tartasz attól, hogyha nem olyan eredménnyel zárul a pályázat, mint amit szeretnél, annak nagyon negatív hatása lesz rád? Vagy most, hogy tudod, van, akire számíthatsz, bátrabban vágsz neki?

Nem tartok ettől a regény tekintetében, mert jelen pillanatban még bizonytalan vagyok abban, hogy megfelelő szintre fel tudom hozni, annak ellenére, hogy van segítségem. Még van hova fejlődnöm, ez inkább ilyen szempontból megmérettetés, illetve ha kapok bármilyen visszajelzést, legalább tudni fogom, mire figyeljek és merre haladjak tovább. Bár addig még lehet beiktatok egy-két írós kurzust is.

Most pedig térjünk át a Te vagy a sorsomra! Mi inspirálta a történetet, honnan jött az ötlet?

Egy időben foglalkoztam Wicca boszorkánysággal. A történet alapja a szerelmi kötés, ami miatt félresiklik egy ember élete. Ez volt az alapgondolat, és a Nanowrimo miatt dolgoztam ki a terveket, illetve novemberben írtam meg a nagyját. Ezért is lett magyarországi a helyszín, mert másnak már lett volna időm jobban utánanézni.

Melyik karakter áll hozzád a legközelebb? Van köztük olyan, akit magadról vagy egy ismerősödről mintáztál?

Legközelebb hozzám Diána áll a maga sejtelmességével, ugyanakkor zárkózottságával. Egyiküket sem mintáztam magamról. Mirella az abszolút ellentétem az állandó pozitív hozzáállásával és vidámságával. Jobban belegondolva ismerősről se. Csupán megalkottam a személyiségüket, ami persze hasonlíthat másokra, de ebben ilyen szempontból nem volt tudatosság.

A történetedből tudjuk, hogy Mirella vegyésznek tanul az ELTE-n. Te is érdeklődsz a kémia iránt, vagy ez is egy olyan dolog, amiben nem hasonlít rád?

Ez hasonlóság, én is vegyésznek tanultam az ELTE-n, és vegyipari szakközépbe is jártam. Ez megtartottam, hiszen Mirella a mágiát ilyen módon szeretné a jövőben hasznosítani, hogy természetes anyagokat felhasználva segíthessen az embereken.

Ha jól sejtjük, a történeted elején található versikék a te tolladból származnak. Gyakran szoktál verseket írni, vagy ez kivételes alkalom, és csak ehhez a történethez írod őket?

Igen, ezeket én alkottam kifejezetten a fejezetekhez. Régebben sok verset írtam, mostanában már ritkábban fordul elő.

Mi az oka annak, hogy mostanában ritkábban írsz verseket?

Nincsen ihlet, és depis verseket nem akarok már írni. Régebben, amikor sokat írtam, volt ihlet hozzá, mert a kamaszkori szerelem időszakában az ember szárnyra kap.

Végezetül pedig: mit üzennél azoknak, akik még nem olvasták a történetedet, de szemeznek vele?

Ha egy könnyed, fordulatos, romantikus történetre vágynak, nyugodtan vágjanak bele. Sosem voltam jó az önreklámozásban.