Megjelent könyve: A jóslat beteljesedése

A könyvet megtudod rendelni a Clorcom oldaláról.

Az íróról:
Nem vagyok sem tapasztalt, se jól képzett, de a képzelet világát számtalanszor bejártam. Abban a világban, amiben én élek, minden kicsit más, kicsivel rejtélyesebb, kicsivel misztikusabb, mint a körülöttem lévők számára. Azért kezdtem írni, hogy megmutassam az én kis világom, ahogy én látom a hétköznapokat. Egy könyv vagy egy történet nem mese, hanem lehetőség egy kalandra, egy kiút a szürke hétköznapokból. Minden lehetőséget megragadok a fejlődésre, ezért még most is tanulok és még sokáig fogok is. Egyetem mellett írom történeteim egy kevés beavatott bizalmasnak, akik kíméletlenül bírálnak minden leírt szót. Utazom, amikor időm engedi és elég egy illat, egy hang vagy egy látvány, hogy valami új szülessen meg a képzeletemben. Ezért buzdítok mindenkit arra, hogy ne féljenek önmaguk lenni, ha mások ezért bolondnak is nézik. Pont az a bolondosság kell ahhoz, hogy elszakadjunk a mókuskerékből és valami egyénit alkothassunk. Tanulmányaimra visszatérve elsőként közgazdásznak készültem, és idén végeztem az esztétika, filozófia, kommunikáció- és médiatudomány szakommal a Miskolci Egyetemen. A kérdésre, hogy: „Mi leszel, ha nagy leszel?” még most is azt válaszolom, hogy önmagam, mert ez az egy biztos.

Kérdések:

Milyen típusú szövegeket írsz?
    Az első könyvem regény formában jelent meg, de szoktam írni novellákat is. Régebben még néhány versem is született, de annak már van 10 éve szerintem. Manapság inkább csak regényekkel foglalkozom, novellával akkor, ha jön egy olyan ötlet, ami egy regénynek kevés és túl jó ahhoz, hogy csak úgy eldobjam.

Milyen műfajban alkotsz?
    Azért, hogy kiszakadjak a valóságból a fantasy mellett döntöttem. Hogyan ezen kívül mi más kerül még bele azt története válogatja. Általános témák a barátság, szerelem, családi gondok, de persze akadnak ijesztőbb és komikusabb történeteim is. Mind ifjúsági történet, a főszereplők maximum a húszas éveik vége felé járnak és egy kissé kifacsart módon vagy átvitt értelemben hétköznapi gondokkal foglalkoznak, csak egy természetfeletti tükrön át nézve.

Van-e kedvelt témád?
    Mindig is imádtam a krimiekt és a romantikus regényeket, de nem a csöpögős fajtákat. Ezért igyekszem mindig valamilyen nyomozói szálat is beleépíteni a történetekben, így elég gyakoriak a ködös múltak, amiknek a szereplők maguk járnak utánuk, persze az olvasókkal együtt. Mindenkinél lapul néhány csontváz a szekrényben és ritkák a boldog családi hátterek, mert akármelyik világom része is adott karakter, egyikben sem könnyű élni.

Mióta írsz?
    Általános iskolás koromban kezdtem, de még más stílusban, tehát több, mint tíz éve. A mostani stílusomban pedig 2010-ben született az első munkám.

Mi volt az első történet, amit írtál?
    Akkoriban a viktoriánus kori Londonban játszódott minden történetem, hála Amanda Quick befolyásának. Az ő könyvét olvasva született meg az első történetem is, ami (az akkori alliteráció mániámnak hála) a Rejtélyes Romok címet kapta. Persze mondanom se kell, hogy történelmileg és földrajzilag nem is lehetett volna pontatlanabb, de nem bántam meg, hogy elkezdtem. Az a történet volt az első lépés ahhaz, hogy mára ide jussak.

Miért írsz?
    Eleinte csak magamat szórakoztattam vele, mert egy menekülő út volt számomra a valóságból, ahol egy senkinek éreztem magam. A történetekben, ha csak részben is, de én voltam a főszereplő és néha arra használtam, hogy megváltoztassam a múltamat. Leírtam mi lett volna ha… Aztán amikor már másoknak is megmutattam a munkáim rájöttem, hogy sokan szeretnének hozzám haosnló módon elmenekülni, de nem tudják hogyan vagy hová. Onnantól azért írok, hogy megteremtsem azt a világot, amit mindenki a sajátjának érez és szívesen tér vissza bármikor, hogy egy újabb történetben elmerülve ő is szereplőjévé váljon.

Hogyan találsz időt az írásra?
    Általános- és középiskolában általában a szünetekben írtam, majd esténként, a tanulás után átvittem a gépbe és folytattam, ha még nem voltam túl fáradt. Az egyetem alatt gyakran már az órákon is jegyzetelés helyett írtam, aztán persze rohangáltam megszerezni a jegyzeteket. Most volt egy évem, amit teljesen az írásnak szenteltem, de sokkal inkább kutatás és háttérmunka volt, mint tényleges történetírás, mégsem bánom. Ahogy mondani szokták: „Mindenki arra talál időt, amire akar.” Én pedig akarok írni, ezért mindig találni fogok rá időt.

Mikor és hol a legjobb írnod?
    A mikor és hol nekem igazából nem számít. Tudok írni az órán, a vonaton ülve, vagy akár a parkban is. Amikor egy számomra ismerős helyszínt akarok átültetni a könyvbe gyakran el is megyek oda, csinálok néhány képet, majd leülök és körbenézek, mielőtt elkezdem leírni mi is vesz körül- Rájöttem, hogy sokkel reálisabban tudom átadni az érzéseket, ha én is jelen vagyok, de sokszor erre nincs lehetőségem. Az viszont biztos, hogy a legtöbb ötletem esténként jön, míg magával a tényleges írással reggel haladok a legjobban.

Van-e kedvenc ételed vagy italod íráshoz?
    Étel nem igazán, mert ha belelendülök csak nassolni szoktam, viszont mivel ahhoz a kezemre is szükségem van egy idő után zavar, hogy az evéshez meg kell állnom, ezért elég ritka. Az ital viszont… nos fekete tea. De minden mennyiségben. Egy ideje leálltam a kávéval, mert elég nagy mennyiségben fogyasztottam. Jó, persze a teát se kis mennyiségben fogyasztom, mert van, hogy napi 5-6 litert is megiszok attól függően, hogy aznap mennyire munkám van.

Melyik részét szereted az írásnak a leginkább?
    Amikor összeállnak a részletek, amikor egy-egy elrejtett utalás az olvasó számára is értelmet nyer és összeáll a kép. Ha nem szeretném az írás minden részét, ez sohasem sikerülhetne. Komoly háttérmunka kell hozzá, ami sokszor fárasztó, még gyakrabban idegörlő, de megéri csinálni, mert ettől lesz egy mű igazán élvezhető és fordulatos.

Mely részét találod kihívásnak?
    Az időbeliség. Nehéz dönteni, hogy mikor is játszódjon és melyik országban persze. Még nehezebb, ha nincs konkrétan leírva mikor játszódik, mert a háttéranyagokhoz akkor is kell évszám és születési dátum, különben, ha egy olvasó utánagondol kiderülhet, hogy kedvenc karaktere például 12 évesen szült… A saját káromon tanultam meg milyen fontos, hogy minden napra pontosan ki legyen számolva, különban hatalmas lehet a kavarodás.

Milyen eszközön írsz?
    Általában laptopon, de amikor a szabadban vagyok inkább kézzel. Rengeteg füzetem van, de az állandó ingázásom miatt előfordult már, hogy a vonaton például telefonba pötyögtem az új ötleteim, vagy a tabletembe mentettem el. Persze a vége mindig az, hogy laptopon kapja meg a végleges formát, mégis ott a legkönnyebb „szépre” szerkeszteni és formázni az irományokat.

Hogyan küzdesz az írói válság ellen?
    Mivel még nagyon az elején járok a dolgoknak ritka az, hogy nem tudom mit kéne írnom. Nálam inkább hangulatfüggő, hogy éppen mivel foglalkozom. Ha nem vagyok kellő hangulatban egy fejezet folytatásához, akkor csinálom a háttérmunkákat, mint a karakteradatlapok, világkidolgozások, fajleírások. Ha éppen elkap valamilyen érzés, akkor azt nem rögtön a történetbe építem be, hanem egy kis jelenetet írok csak, amit később vagy felhasználok, vagy nem. Mindenesetre, amikor az elmém úgymond ellenem fordul én a zenéhez fordulok segítségért. Néha pedig, amikor nincs ötletem, vagy csak ki akarom tisztítani a fejem, nézek egy sorozatot és gyakran még ötletet is adnak.

Hogyan motiválod magad az írásra?
    Van egy nagyon jó barátnőm, aki a grafikusom/illusztrátorom és lektorom, író társam is egyben. Mindig kitalálunk valamit, ha valamelyikünk nem halad az írással, amivel inspirálhatjuk egymást a munkára. Például: ha én nem írok, ő nem csinálja a karakterrajzokat nekem. Ha pedig ő nem ír, akkor a kedvenc párosa háttérbe szorul az én történeteimben és hasonlók. Sokan azt hiszik az írók egyedül tudnak a legjobban dolgozni, de ez csak az írás bizonyos fázisaira igazak. Néha igenis az kell, hogy valakivel kibeszélhessük, ami a fejünkben jár. De ehhez olyan ember kell, aki ránk szól, ha túllépjük azt a bizonyos határt és őszintén megmondja a véleményét, mert csak úgy lehet fejlődni.

Mi volt a legjobb tanács, amit íróként kaptál?
    Az, hogy írjak. Tudom, triviálisnak hangzik, de úgy tapasztaltam, hogy a legtöbben félnek írni. Azt gondolják, amikor támad egy ötletük, hogy az nem elég jó, nem érdemes megírni, és ebben tévednek a legnagyobbat. Minden ötlet érdemes arra, hogy megírják. Annyi könyv jelent már meg hasonló alaptörténettel vagy ötlettel és mégis sikerük lett, mégpedig az eltérő részletek miatt. Nekem sikerült rájönnöm, hogy egy jó könyvet nem feltétlenül az egyedi és még ismeretlen alapötlet tesz naggyá, hanem a zseniális apró részletek.

Mit tanácsolnál a kezdő íróknak?
    Azt, hogy ne féljenek belevágni. Persze eleinte vagy jót vagy rosszat fognak csak mondani róla, de legelőször saját magadnak kell megfelelned és csak utána másoknak. Nem azért kell írnod, hogy mások elégedettek legyenek vele, hanem Magad miatt. Mert a saját világod alkotod meg, a saját karaktereid, a saját történeted, ahol csak az számít, hogy Te mit akarsz. Bárki és bármi lehetsz, bármit megtehetsz, bárkivé válhatsz, ha nem félsz megtenni az első lépéseket.