Johnny alig várta a nap végét.  Egész nap a Tennek szánt szövegét gyakorolta magába, nagyon ideges volt. El akarta mondani a fiatalabb fiúnak az érzéseit. Hogy hiányzik neki, és sajnálja, hogy ennyire megbántotta. És azt is el akarta mondani neki, hogy szereti. Ha nem is annyira, mint amennyire az alacsonyabb szereti őt, de úgy érezte, tudna egy esélyt  adni ennek az egésznek. Szerette volna megpróbálni Tennel.

***

-Jae, hol vagy?-kérdezte a thai fiú tanácstalanul álldogálva az iskola előtt, a telefonját a füléhez fogva.-Azt mondtad itt vársz majd a suli előtti padon, de csak Johnny ül rajta..-motyogta halkan a végét, nehogy a szóban forgó személy meghallja, hogy róla van szó.-És nagyon feltűnően néz..
-Nem tudok menni-hallatszódott a válasz a vonal másik végéről.-Nem érzem jól magam, inkább hazajöttem..
-Szia Teen~~-hallotta meg a túlzottan is vidám Taeyong hangját.-Ügyes legyél Johnnyval, és ne legyél mufurc vele~
-Várj Jae..-dermedt le Ten.-Miről beszél Taeyong? Mi van Johnnyval?
-Johnny beszélni akar veled. Hallgasd végig ha lehet.. Viszont mennem kell, Taeyong teljesen be van indulva, lassan szét szedi a házam..
-Mit csináltok?-nézett furcsán maga elé.-Várj, nem akarom tudni-rázta meg a fejét.
-Jaehyun gyere már~ -Taeyong hangja tisztán hallatszódott a telefonba.
-Megyek már-sóhajtott Jaehyun.-Tényleg mennem kell, Ten. Ügyesen Johnnyval. Szia.
-V-várj-szólalt meg Ten, de későn. Jaehyun bontotta a vonalat. Kétségbe esetten pillantott fel az előtte lévő padon várakozó Johnnyra. Eszébe jutottak a pár héttel ezelőtti események. Ahogy  be vallotta az érzéseit Johnnynak. Hogy megcsókolta, de aztán el lett utasítva. Összeszorult a szíve. Nem akart beszélni Johnnyval, de kíváncsi volt mit akarhatott. Oda akart menni hozzá, de a lábai nem mozdultak. Csak állt, és nézte az idősebbet. Ismételten megállapította, hogy Johnny igazán jó képű. Szerencsés lehet a barátnője.
-Szia Ten-közeledett a magasabb srác Ten felé. Szíve a torkában dobogott, nem mert felnézni az előtte álló fiúra.
-Szia..-motyogta halkan.
-Beszélni szeretnék veled...-mondta határozottan, de azért érezhető volt az idegesség a hangjában.
-Mondjad, figyelek-nézett fel lassan az előtte állóra. Belenézett gyönyörű szemeibe, és érezte, hogy szíve hevesen kalimpál. Hiába próbálta leplezni az érzéseit iránta, még mindig rettentően szerelmes volt Johnnyba.
-Nincs barátnőm-nyögte ki idegesen ezt a két szót, és képzeletbe legalább ötször fejbe vágta magát. Még kínosabban érezte magát, és próbálta elkerülni az elkerülhetetlent. Vagyis, hogy ne csináljon hülyét magából. De ezzel elkésett.