Johnny, 13:46
Hol vagy?

Ten, 13:46
Még a terembe. A tanár csak most engedett el minket ):

Johnny, 13:47
Szegény :'D Majd mesélj. Itt vagyok lent a suli előtt. Várlak c:

Ten, 13:47
Sietek...

Johnny, 13:47
*látta*

Ten idegesen pakolgatott a táskájába. Izgult. Félt, hogy valamit elfog rontani a randin, pedig elég régóta álmodozik erről. Gondolt arra, hogy visszamondja a meghívást, és rosszullétre fogva hazamegy. Nem érezte magát felkészültnek erre, úgy gondolta nem képes rá, hogy elmondja az idősebbnek az érzéseit. Miután minden cuccát kilesett az ablakon, ahol megpillantotta Johnnyt az egyik padon ücsörögni. Megdobbant a szíve. Őt várta. Nem mást, csak őt. Az eltűnt önbizalma kezdett visszatérni. Úgy érezte, megtudja tenni. Gyorsan trappolt le a lépcsőn, figyelembe se vette a folyosón lézengő diákokról, így történt meg, hogy majdnem neki ment az iskola egyik legnépszerűbb diákjának, Nakamoto Yutának, aki pár kedves szóval illette, de még erre se tudott felfigyelni. Fontosabb volt neki, hogy minél hamarabb lejusson Johnnyhoz. A földszintre érve villám sebességgel csapta ki az ajtót, ami nagy csattanással ütközött a falnak, ami elég sok mindenki figyelmét felé fordította. Köztük az idősebbét is, aki mosolyogva fordította a fejét a piruló fiatalabb felé. Lehajtott fejjel ment oda hozzá, majd erőt vett magán, és ránézett.
-Itt vagyok-mosolyodott el zavartan, mire az idősebb halkan felnevetett.
-Azt látom. Ennyire hiányoztam, hogy így siettél?
"-Jobban is hiányoztál"-gondolta magába, de nem merte kimondani. Nem akarta elszúrni a randi elejét, így inkább próbálta terelni a témát.
-És mit csináljunk?-nézett másfele, kerülve az idősebb tekintetét.
- Menjünk együnk valamit-állt fel velem szembe.-Mit szeretnél?
-Amit te-motyogta, majd lehajtotta a fejét. Elgondolkodott.
"-Mindig ilyen magas volt? Így hogy fogom megcsókolni meg ilyenek?"-gondolta magában, mire Johnny hangja hozta vissza a valóságba.
-Akkor pizzázunk-harapta be ajkait.-A strandnál van egy nagyon jó hely és ki is tudunk ülni-mosolygott.-Induljunk akkor-ragadta meg az alacsonyabb kezét, mire ő egész testébe megborzongott és elpirult, de a magasabb ezt nem vette észre.
-És mi volt az órán, hogy később engedtek el?-érdeklődött, miközbe a pizzázó felé haladtak.
-Hoseok és  Taeyong kicsit zavarták az órát és a tanár az egész osztályt büntette így-sóhajtott Ten fáradtan, mire csak mosolygott.
-És te nem csináltál semmit?
-Nem,tudod nem vagyok olyan-pirult el, mire halkan felkuncogott.
-Tudom. Elég rádnézni és látszik, milyen kis ártatlan vagy.
Ten furán érezte magát. Nem tudta hogy ezt bóknak szánta, vagy gúnyolódik, de nem is foglalkozott vele tovább. Mindenféle jelentéktelen dologról beszélgettek, ami melegséggel töltötte el mindkettejüket. Csak nem hasonló képpen.
-Hova üljünk?-kémlelt körbe az idősebb, mikor a helyszínre értek.
Chittaphon random bökött rá az egyik eldugottabb asztalra, ahova leülve kiválasztották, milyen pizzát ennének. Nem sokkal később egy pincér jött, aki felvette a rendeléseiket, majd eltűnt.
-Sűrűn jársz ide?-kérdezte Ten, miközben az előtte heverő ital lapot piszkálgatta kezeivel.
-Aham-bólintott.-A fontosabb emberekkel itt szoktam találkozni-felelte egyszerűen, de Chittaphon még is csodásnak hallotta minden szavát. Johnny Seo azt mondta neki, hogy fontos számára. Úgy érezte, itt a lehetőség, hogy elmondja mit érez az idősebb iránt.
-Johnny-kezdte halkan, mire az említett kíváncsian nézett a másik szemeibe.-Kedvellek-motyogta pirultan.
-Én is kedvellek téged-mosolygott.-Jó barát vagy.
A barát szó egy kicsit rosszul esett Tennek, de nem adta fel.
-De én nem úgy kedvellek ahogy te engem..-nézett mélyen a másik sötét szemeibe. Közelebb hajoltak egymáshoz, reflexszerűen. Mintha mindketten tudták volna, mit kell tenniük. Johnny egy ponton megállt, hagyta, hogy a fiatalabb közeledjen, majd mikor ajkaik majdnem összeértek Ten odasuttogta:
-Szeretlek Hyung.