Soha nem indult még ilyen rosszul a hét. A fejed majd' szétrobban, és az izmaidnak a legkisebb mozdulat, akár egy köhögés vagy egy nevetés is fájdalmat okoz. Na nem mintha lenne kedved nevetni, az osztályod többi tagja ezen a hétfőn nem túl szórakoztató. Csak abban reménykedsz, hogy Aizawa tanár úr jó szokásához híven befekszik egy csendes sarokba, és az órát kellemes mozdulatlanságban töltheted.

- Mi a baj, /név/-chan? – kérdezi Tsuyu a jobbodon, hatalmas szeme aggodalommal kémlel. Sóhajtasz, lehajtod a fejed, és meglátod a kakaófoltot az egyenruhádon.

- Ez nem az én napom – suttogod vissza, de késő, a tanár úr felfigyelt rád, és megszakította a hegyi beszédét.

A tekintete ijesztő. Nem sok ember jelent rád veszélyt a képességed miatt, de Aizawa még téged is képes leszerelni. Na nem mintha ez lenne a helyzet.

- /név/, örülnék, ha végighallgatnál! – A hangja egyszerre unott és fenyegető. - A teljesítményed nem olyan jó, hogy megengedhesd magadnak a dumálást.

Nagyot nyelsz, és meghajolsz bocsánatkérés gyanánt. Tudod jól, hogy igaza van, és visszagondolsz a tanév eleji felmérőre, ahol igencsak rezgett alattad a léc. Midoriyán és rajtad kívül mindenki jól teljesített az atlétikai feladatokban, de a fiú azóta már nagyjából megtanult bánni a képességével. Nálad nem ilyen egyszerű a helyzet.

Aizawa kijelentésére csak egy kárörvendő "Hah!" kiáltás érkezik hátulról, az osztály többi tagja nem reagál. Anélkül is tudod, ki volt, hogy megfordulnál.

- Kacchan... – szisszen fel Midoriya alig hallhatóan, de hozzád azért eljut.

- Hee? Mit pofázol, Deku? – Bakugo nem törődik azzal, hogy visszafogja a hangerőt. – Mintha te különb lennél! Dugulj el inkább!

A ceruza, amit a kezedbe vettél, alig áll ellen a szorításodnak, és érzed, hogy rángatózik a szemöldököd. Aztán a szád sarka is. Ritka, hogy valaki ennyire kihúzza nálad a gyufát, de Bakugónak általában sikerül, mégis meg tudod állni, hogy hozzá szólj, mert talán mindenkinek jobb így. De ez nem az a nap, amikor bárki elsüthet akár egy "Hah!"- t is a hátad mögött. Aizawára pillantasz, aki úgy tűnik, szimplán csak megunta az állandó veszekedésüket.

– Mi lenne, ha végre egyszer befognád azt a hatalmas, fröcsögő pofádat, és megülnél magadnak a seggeden?

Nem emeled fel a hangod, csak jeges nyugalommal hátra pillantasz. Todoroki mögötted mintha mosolyogna, de te Bakugót nézed, aki hitetlenkedve puffog. Mielőtt még bárki bármit mondhatna, hozzáteszed: – Én azért jöttem ide, hogy tanuljak és hős legyek. Nem érdekel a gyerekes károgásod, és fárasztó, hogy mindig, mindenhol csak téged kell hallgatni.

- Elég már! – Aizawa ideges. Behúzott nyakkal fordulsz előre, és nem is mersz ránézni. Tudod, hogy elragadtattad magad, de soha nem értetted, miért nem áll ki Bakugo ellen senki. Az egész osztályod csodálatosan erős emberekből áll, akik a hatalmuk ellenére érdektelenül nézik végig, hogy a fiú a nála gyengébbeket zaklatja. Téged az bosszant leginkább, hogy úgy tűnik, mindenkit gyengébbnek tart.

- Bakugo, /név/! – szólít meg a tanár úr, mire összerezzensz, az említett fiú pedig egy morgással felel. – Tanítás után jelentkezzetek az irodámban!

Megadóan sóhajtasz fel, és a kezedbe temeted az arcod. Már csak ez hiányzott! Nem elég, hogy egész hétvégén erőnléti edzést kellett végezned, ki tudja, milyen büntetésben lesz részed... Ráadásul azzal a sráccal, akit a hátad közepére sem kívánsz.

*

- /név/- san! – szólít meg Midoriya, amikor már elhagynád a termet. Örülsz, hogy Aizawa békésen alszik a hálózsákban, mert ha nem így lenne, a megvető pillantása kísérne ki az ajtón. Így viszont hátra maradsz a fiúval, aki bátortalanul mosolyog rád.

- Nem kellett volna – mondja, és mintha szégyenkezne, félrenéz, zabolázatlan haját piszkálja. – Kacchan mindig ilyen volt.

- Figyelj, már én is megbántam – vonsz vállat. – De csak azt, hogy Aizawa előtt történt. Azt egy kicsit sem bánom, amit mondtam neki, és nem hiszem, hogy jó kifogás, hogy mindig ilyen volt.

Midoriya úgy néz rád, mintha ez magától soha nem jutott volna eszébe. Elhúzod a szád.

- Midoriya, téged a jó szíved fog a sírba vinni – rázod meg a fejed. Tényleg aranyos a fiú, de azért a kedvességnek is van határa. – Lehet, hogy neked van türelmed Bakugo szarságaihoz, de ha velem is elkezd kötekedni, nem ússza meg.

Midoriya szeme kíváncsian csillog. Tudod, mit akar, láttad a fura jegyzetfüzetét, amiben az összes képességet kielemzi, amit valaha látott. De bármilyen elvetemült hősrajongó is a fiú, eddig még nem kérdezősködött.

- /név/- san, remélem, nem kapsz túl nagy büntetést – mondja végül, és a mosolya most már bátorító. – És ne ess kétségbe amiatt, amit Aizawa tanár úr mondott.

Ja tényleg, az ki is ment a fejedből. Annyira lefoglalt Bakugo gúnyos megnyilvánulása, hogy el is felejtetted a tanárod megjegyzését.

Megköszönöd Midoriyának a kedvességét, de mást nem tudsz mondani. Mindenkinek könnyű, aki erős fizikai hatalommal bír, míg te csak akkor tudsz harcolni, ha közvetlenül rád támadnak. A képesség, amit birtokolsz, úgy működik, akár a karma: ha valaki ártó szándékkal közelít feléd, és támadásra készül, a pajzsod működésbe lép, és fordít a harc állásán, már ha erősen koncentrálsz. Aki megrohamozott, elszenvedi a saját képességének hatását, és te sértetlenül megúszod. Ezt azonban az év eleji felmérőn egyáltalán nem tudtad megmutatni, és a sportfesztiválon sem jutottál odáig, hogy harci szituációba kerülj.

Ennek ellenére senki sem gonoszkodik veled, csak Aizawa fejezte ki nemtetszését, és Bakugo vágott hozzád kéretlen sértéseket.

Aznap viszont úgy érzed, lemaradtál a többiekhez képest.

A többi óra elég nyomott hangulatban telik. Bakugo nem szól hozzád, egy pillantásra sem méltat, és próbálod te is kizárni őt, még ha néha rá is nézel, gyorsan elkapod a tekinteted. Azon tűnődsz, hogy vajon megjelenik–e Aizawa irodájában, vagy megpróbálja elbliccelni a büntetést. Bár nem érzed igazságosnak, abban reménykedsz, hogy egyedül leszel.

Nem teljesül a kívánságod. Bármennyire gyerekes és elviselhetetlen a fiú, annyira azért nem tojja le a szabályokat, hogy ellenszegüljön Eraserheadnek. Amikor ebéd után gyomorgörccsel eléred az irodáját, látod, hogy a szőke ördög már az ajtó előtt toporzékol.

Hirtelen nagyon sok dolog jut eszedbe, amit még szívesen a fejéhez vágnál, de sikerül visszafognod magad. A fiú nagyon igyekszik, hogy ne nézzen rád, arcán a harag már egy második bőr. Annyira megszokott, hogy ha nem lenne ott, kellemetlenül hatna.

Aizawa lassú léptekkel ér be titeket, és utat adsz neki a szobájához. Az ajtó éles nyikorgásától feláll a szőr a hátadon. Bakugo homlokán feltűnik egy újabb kis ránc, amikor betrappol a kis terembe anélkül, hogy előre engedne. Összeér a vállatok, és hirtelen meginogsz, mint egy búgócsiga.

- Paraszt – szalad ki a fogad között. A fiú nem hallja, ami talán jobb is. Aizawa gondterhes tekintettel vizslat titeket, amikor az asztala elé álltok, te úgy, mint aki karót nyelt, a tüskés fejű pedig zsebre dugott kézzel.

- A tökéletlenek – üdvözöl titeket, szeme vészjóslóan villog kócos haja alatt. – Sokat gondolkodtam, milyen pedagógiai módszert alkalmazzak rajtatok.

A kifejezés az ő szájából úgy hangzik, mintha azt mondaná: gyilkosság.

- Sajnálom – vágod rá hirtelen, és a szemed sarkából látod, hogy Bakugo hirtelen önelégült arcot vág. Hozzáteszed: –, hogy megzavartam az órát.

Aizawa bólint. Meglep, hogy ennyivel beérte. Ezután várakozó pillantást vet a fiúra.

- Mi van? – tárja szét a kezeit. Aztán kapcsol. – Oké, nagy volt a pofám.

A tanár még végignéz rajtatok, majd egy lemondó sóhaj kíséretében megszólal:

- Azt hiszem, nem láttátok meg a probléma valódi gyökerét.

Bakugóval egymásra néztek.

- Én látok egy gyökeret – vigyorog rád, majd elégedetlen arccal Aizawához fordul. – Én állandóan, mindenhol csak gyökereket látok!

- Kurva vicces vagy – sziszegsz rá oldalról. Csak egy karnyújtásnyira van tőled a nyaka, össze tudnád roppantani. Végül is nem olyan magas egy fiúhoz képest. Ha lenne alkalmad, lehetőséged, és fizikai erőd, olyan szívesen elvernéd, hogy pezsgőt bontanál a kórházi ágya felett.

- Erről beszélek! – dörren rátok Eraserhead, és ekkor tudatosul benned, hogy ő is a szobában van. Ökölbe szorítod a kezed, a körmeid a tenyeredbe vájnak.

- Itt az idő, hogy megtanuljatok egy fontos dolgot!

A férfi hirtelen magasabbnak tűnik, érzed, hogy a belőle áradó dühös energia rád telepszik. Kivételesen a tüskebokor is csendben van, tűri a tanár fagyos pillantását. Nem is használtad a képességed, de érzed, hogy megbénít.

A vörös szem téged vesz célba.

- Harcmodor – mormolja.

Aztán Bakugóhoz fordul.

- Önfegyelem.

Értetlenül bámultok rá mind a ketten. Valami olyasmire számítottál, hogy a földdel tesz egyenlővé, de csak hadovál, és a felét sem érted. De akkor kimondja a halálos ítéletet, ami talán rosszabb bárminél, amit képzeltél.

- Mostantól együtt fogtok gyakorolni.