- el se hiszem, hogy végre együtt mindenki. - jelenti ki namjoon hitetlenül. miután taehyung hazajött az egy hetes útjáról, sikerült összehozni az egész társaságot.

- na meséljetek. - dől hátra yugyeom, miközben lassan kávéját kezdi szürcsölgetni.

- nagyon sok minden történt, mióta nem beszéltünk. - mondja jimin, mire mi négyen felkuncogunk.

- lényeg, hogy eléggé összegabalyodott ez a négyes és volt szakítás, sok vita, de végül kibékült mindenki mindenkivel. - magyarázza yoongi már, minek hatására yugyeom és hoseok is egy pillanatra lefagy, majd seok tér előbb magához és megszólal.

- ki feküdt össze kivel? - mutogat ránk, mire én képtelen vagyok nem felnevetni. taehyung vállamra csap, hogy ez nem olyan vicces eset azért. elmosolyodva csókolom meg gyorsan, hisz visszagondolva elég nevetséges.

- én és jimin, yoongi és tae. nem feküdtünk össze csak na... értitek. - magyarázom már kínosan.

- huh, nem semmi. - kuncog fel yugyeom. - de rendben minden köztetek, ugye?

- persze, nem bírtuk egymás nélkül. - forgatja szemeit yoongs.

- végülis, örülök, hogy így alakult. sokkal közelebb kerültünk egymáshoz és azóta taeval is megerősödött a kapcsolatunk. azelőtt is jobban szerettem mindennél és bíztam benne, de mióta volt az a hiba az életünkben, minden más. szerintem a barátságunk is változott. persze az elején nagyon rossz volt. távolságtartó voltam, pláne jimintől, minre meg egyszerűen haragudtam, de lerendeztem magamban a dolgokat, és persze bánom, hogy ez történt, de valamiért örülök is, mert azóta sokkal másabb minden és csakis jó értelemben. - adok hangot én is véleményemnek, mire mindenki helyesel, taehyung pedig gyors csókot nyom ajkaimra. ezután áttárgyaljuk a yugyeommal történteket is, majd namjoon és jackson kezdi el ecsetelni, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk és nélkülük még mindig otthon bőgnénk mind a négyen egyedül.

mondjuk, valamilyen szinten igazuk van. nekik köszönhetjük azt, hogy mi most így itt ülünk. ezért pedig hihetetlenül hálás vagyok a barátaimnak.