- indulás! - szól rám jimin újra.

- nem akarok. nem lesz jó vége. - szenvedek tovább a kanapén elterülve.

- jungkook. - guggol le elém, ahogy megszólít. - könyörgöm, beszéljetek. mind a ketten szenvedtek.

- honnan tudod, hogy ő is? - horkantok.

- nézed az instáját? és amúgy is... jackson.

- de jól egymásra találtatok. - mondom, miközben felülök. - menjünk. de ha ez rosszul sül el, soha többet még a nevét se akarom hallani.

- rendben. kisujj eskü. - pattan fel, s közben én is felállok. kisujjainkat összekulcsoljuk, majd megrázzuk és utána egy pacsi kíséretében elvágjuk, ezzel megpecsételve az eskünket.