másnap hihetetlen fejfájással ébredek fel jimin ágyában. mi? hirtelen ülök fel és körbenézek. egyedül vagyok a szobában, de ismerem. ez biztos, hogy jiminé. a legutolsó emlékem az estéről az, hogy taehyunggal csókoloztam, majd a mosdóba mentünk és bemutatta milyen ügyesen jár a kis keze. uram egek, most is megrándul a farkam ennek emlékére.

- jó reggelt. - jön be jimin egy szál alsónadrágban.

- ugye mi nem feküdtünk le? - kérdezek rá habozás -és szokás szerint köszönés-, nélkül.

- nem. - sóhajt fel gondterhelten. - viszont.. tegnap eléggé eljárt a szád. szeretném, ha majd beszélnénk arról. - ül le mellém. - de előtte ezt vedd be. fejfájásra. - nyújta át egy pici, rózsaszín tablettát.

- rendben. - mondom. most már nincs visszaút. - miről szeretnél beszélni?

- valóban szerelmes voltál belém? - mondja minden nemű kertelést mellőzve.

- igen, az voltam. évekig. de nem olyan régen már elkezdett elmúlni. jobb, ha barátok maradunk. - mosolyodok el kissé kínosan.

- huh, rendben. nem akarlak elveszíteni. - somolyog félve.

- nem fogsz. - nyugtatom, majd kezéből kivéve a gyógyszert helyezem nyelvemre és pár perccel később egy korty vízzel kísérve le is nyelem.

- össze kellene szedni a bandát. - ajánlja.

- taehyung? - kérdezek rá arra a személyre, aki a leginkább érdekel.

- itt aludt, veled. - magyarázza. - csak el kellett mennie korán már jacksonnal együtt.

- basszameg.

>|•kezdődnek az események 💚