- megjöttünk! - ront be taehyung lakásába hirtelen jackson. nem sokkal később fejüket csóválva, hangosan kacagva jönnek be utána a többiek. kómásan, félmeztelenül bolyongok le a lépcsőn.

- taehyung jön mindjárt. zuhanyzik még. -
mondom, miután ásítottam.

- oh, most lett vége a welcome home-nak? - kérdi jimin, miközben elkezdik kipakolni a piát a konyhapultra. gúnyosan felnevetek, majd a nyakára nézek jelentőségteljesen.

- néztél már tükörbe? - húzom el számat. felciceg, majd lebiggyesztve ajkait megy oda yoongihoz.

- nem úgy volt, hogy később jösztök? - lépked le tae a lépcsőn, már teljesen felöltözve. mellém lép, mire automatikusan simítom kezemet derekára, ezzel láncolva magamhoz.

- elengedtek hamarabb. - rántja meg vállait mark. - és míg a többiek végeztek a munkával, mi jackkel bevásároltunk. - bújik ő is párja mellé. - namjoonék csak később jönnek.

- na, hadd nézzem, miket vettetek. - csapja össze tenyerét párom, s azonnal ott terem jacksonék mellett a szatyorban kutakodva.

- wow! - szólal meg valaki hátam mögött, mire megfordulok. jimin. megforgatom szemeimet.

- na most mi a bajod? - fonom össze karjaimat.

- szóval te vagy az aktív. - mosolyodik el. - a hátad. - biccent fejével.

- yoonginak is így néz ki, nem? - húzom kacér mosolyra ajkaimat.

- nem. - hajtja le fejét kissé szomorúan. rendben, ilyenkor baj van. megfogva karját rángatom a nappaliba, ami elég messze van ahhoz, hogy hallótávolságon kívül legyünk. - mi a gond, chim?

- ő nem akar velem lefeküdni. még sose volt fiúval és minden olyan alkalomnál az utolsó pillanatban megrémülve feláll és ott hagy. de.. tudod mi a legrosszabb? - pillant fel rám fátyolos szemekkel. - sose nyúlt még oda nekem, és van rosszabb. - nyel egy nagyot. - nem izgul fel. - mondja ki s én rögtön elfehéredek. beszélnem kell yoongival.