szemeimet lassan nyitva ki, kezemmel rögtön fejemhez kapva ébredek fel. nagyot ásítok, majd hirtelen elgondolkozok. mégis hol vagyok és miért nincs rajtam semmi? a fejem hasogat, nem érzem a végtagjaimat. a földre pillantok, ahol azonnal meglátom ruhadarabjaimat szétszórva heverni a padlón. félve, szemeimet csak félig nyitva fel pillantok az ágy másik oldalára, hogy megnézzem mégis ki fekszik mellettem. yoongi.

- yoongi! - ütök rá hátára, s erre azonnal felriad. az ő arcán is látom az értetlenséget, majd a hirtelen jövő aggodalmat. - mondd kérlek, hogy nem feküdtünk le. - nyelek hatalmasat.

- én... - kezd el össze-vissza nézelődni, közben ő is nyel egy nagyot. - de taehyung, lefeküdtünk. - ejti ki ajkain halkan a szavakat.

- úristen! - sápadok le egy pillanat leforgása alatt. - megcsaltam...

- taehyung, hékás! - fordul felém, a paplant az ölébe téve. - ők játszottak ezt el velünk hamarabb és már egy hónapja nem beszéltetek, nem is számít már járás—

- fejezd be! - nézek fel rá könnyes szemekkel. - nem feküdtek le egymással! - mondom idegesen, miközben felállok és elkezdem magamra ráncigálni alsómat, majd később a többi anyagot is. - az, hogy leszopta jimin jungkookot nem számít. nem dugta meg, ő nem csinált vele semmit. érzelmileg kurva szarul volt kook és én sem foglalkoztam vele eleget. erre én! mit csinálok? - horkantok fel idegesen, már teljesen felöltözve fordulva felé. - megdugatom magam a legjobb barátommal.

- taehyung, nyugalom! - száll ki ő is a paplan alól, majd alsóját magára húzva lép közelebb.

- nem. nem tudok nyugodt lenni, mivel megcsaltam. én tényleg, megcsaltam. nem számít, hogy együtt vagyok-e vele vagy nem, de szeretem még mindig. - szipogok már halkan, mire yoon közelebb sétál, s félve karjai közé zárva ölel magához.

- minden rendben lesz. - súgja fülembe. - meg kell beszélned vele. oké?

- én nagyon félek. nem tudok a szemébe nézni. - válok el tőle, letörölve könnyeimet.

- csak legyél vele őszinte.

- te is beszélj jiminnel. - mosolyodok el halványan.

- megpróbálok. - sóhajt nagyot, majd miután megkínáltam teával és gyógyszerrel is, yoongi hazament.

órák óta ülök a telefonom felett. már rég feloldottam jungkookot, s hatvan féle variációt találtam ki, hogyan írjak rá, de egyik sem tetszik igazából, így mindig töröltem. látom, hogy aktív, hisz ott a villog az alsó sarokban a zöld kis pötty, ami miatt a szívem folyamat hevesebben dobog. nem szedte le a közös képeket, se a közös idézetet a bio részlegből. ellenben én? még le is tiltottam őt! végleg erőt véve magamon kezdem el újra lenyomni a különböző betűket a billentyűn, majd idegesen várok a válaszára.

kim.taehyung

szia, jungkook!
nem akarlak zavarni,
csak meg szeretném
kérdezni, hogy hogy
vagy? és... nem lenne
kedved találkozni?
16:18

úgy érzem végre
meg tudnánk beszélni
ezt az egészet...
16:21

jeon.guk97

tudom, hogy
lefeküdtél yoongival.
16:26

de találkozhatunk.
16:40

holnap kettő körül
a kávézóban.
16:42