* exkluzív rész *

jimin szemszögéből

csalódottan dobálom ruháimat a táskámba. nem hiszem el, hogy yoongi képes volt erre és pont taehyunggal. tudom, hogy én is hibáztam, hihetetlen nagyot, jungkookkal együtt, de mi nem feküdtünk le! nem adtam neki a testem, se ő nekem, így valójában olyan, mintha semmi nem is történt volna kettőnk között. a legbensőségesebb dolog, ami történhet két ember között, az aktus. és ők ezt megtették, átvertek mind a kettőnket. leseprem a könnyeket arcomról, majd éppen a nappaliba indulok, amikor nyílik a bejárati ajtó. yoongi lép be a lakásba, velem szemben áll, én pedig megmozdulni sem bírok. folyamatosan végig mérem íriszeimmel, míg ő csak fejét mindenhova forgatva kerüli tekintetem.

- mindjárt kész vagyok a pakolással és már itt sem vagyok. - nyelek hatalmasat, miután ezek a szavak elhagyták ajkaimat.

- mi? - kapja fel fejét és elindul felém, viszont én pont olyan tempóban kezdek hátrálni. - ne! nem mehetsz el.

- már miért ne mehetnék? - horkantok fel. - a szüleimhez megyek. visszaköltözök busanba.

- nem teheted ezt, jimin! - jön mégis közelebb és én nem lépek tovább hátra. a hátam a falnak ütközik, de szerencsére yoongi megáll tőlem egy méter távolságban. - figyelj - tép tincsei közé. - én nagyon sajnálom! nem akartam, hogy ilyen végkimenetele legyen ennek az egésznek, csak elborult az agyam. nagyon szomorú voltam amiatt, amit te csináltál jeonnal. tudom, az a közelébe se ér annak, amit én tettem, de akkor is! dühös, csalódott voltam és hatalmas bosszúvágy volt bennem. aztán elmentem inni taehyunggal és valahogy az ágyában kötöttünk ki. - halkul el a végére és közelebb sétál hozzám. egyik kezével arcomra simít, majd homlokát az enyémnek dönti, de én továbbá is megfeszítve izmaimat állom pillantását. - ne haragudj, kérlek! - szipog, s ekkor meglepetten vezetem rá pontosan tekintetem. - kicsi mochim.

- elég! - szólalok meg, s bármennyire is akartam határozottan hangazni, inkább elhaló lett a hangom. - ne hidd azt, hogy nem szeretlek. nagyon haragszom rád, talán pont annyira jogosan, mint te rám, de nem akarlak elveszíteni én sem téged.

- akkor? - csillanak fel szemei. - hozzuk helyre a kapcsolatunkat!

- nem tudom, yoongi...

- szívem, kérlek! - puszil orrom hegyére. - elég erősek vagyunk ahhoz, csak ne menj el.

- jól van. - nyelek hatalmasat, majd elmosolyodva megpuszilom száját.