Jelenben...

Ezen a helyen sosem sütött a nap, csak a Hold látszik különböző fázisokban. A leghidegebb időszak addig tart, míg a felhők eltakarják, ilyenkor az itt lévő állatok elrejtőznek. Még a ragadozók is menedékbe vonulnak, mintha félnének valamitől. Ezek a valamik a Misztikus daegelusok voltak. Ők a fajtájuk legkegyetlenebbike.

Leukos apja vérét örökölve beleegyezett, segít nekik, ha hatalomra juttatják, mivel elege volt a folytonom bújdosásból. Az ő ötlete alapján raboltak el embereket Joseph világából, akiket arra használtak, hogy minél többet megtudjanak a világukról.

A fiatal az ott töltött idő alatt, a napfény hiánya miatt, szorongani kezdett, valamint a látása is rosszabbodott. Rajta kívül még húszan voltak a fogdákban, ám egy lány mintha boldognak látszott volna ezen a helyen. Mindenki megvetette emiatt. Joseph próbált vele beszélgetni, ám az úgy nézett rá, mintha maga az ördög lenne. Nem értette, miért van ekkora ellenszenv benne, ellenben azokkal a lényekkel szimpatizál, míg egy nap kiderült.

Épp vizet és egy szelet kenyeret osztottak mindenkinek, mikor egy férfi lépett a fiatal leánynak a cellájához, s kiengedte, ő pedig a nyakába borult ezekkel a szavakkal:

"Örülök, hogy ismét eljöttél!"

Beleszeretett az egyik szörnyetegbe a régóta ott raboskodok állítása szerint. Az ifjú viszont úgy gondolta, valamivel elbűvölték. Nem... nem elbűvölték... valami teljesen más történt, mivel a szemében nem látszott semmilyen érzelem.