Órák óta vándoroltak a kietlen sivatagban, miután elhagyták az erdőt. Semmijen szünetet nem tartottak, míg el nem értek egy szakadékot. Joseph szíve a torkában dobogott, ahogy lenézett a feneketlennek tűnő mélységbe. Majd egy lökést érzett.

Zuhant, zuhant és zuhant. Kezei hátra voltak kötözve, így semmibe sem tudott megkapaszkodni, ha lett volna. Lehunyta a szemét és várta, hogy a halál magába fogadja körülölelje, ám helyette valami másba ütközött. Remegve nézett fel. Valami csillogóba érkezett, s hamarosan azok is mellette voltak, akik rajtuk ütöttek. Az Elementál levette a sisakját és mérgesen vágta neki a hozzásiető szolgának.

Az út folyamán kiderült, hogy ez a férfi a királynőnek a másodszülött fia, aki egy Misztikustól származott, s az ő erejét örökölte, ám ezt az uralkodónő és udvara igyekeztek elrejteni. Nem tudott a fia árulásáról, aki most, mint egy bika a ródeon toporzékolt és lökött fel mindenkit, aki az útjába került.

Leukos. Így hívták. Josephnek egy belső hang azt súgta, hogy jegyezze meg a nevét.