Kék, sárga, barna, fekete, gumi, bőr és más egyéb csizmák hevertek szanaszét a földön. Joseph már a negyedik napot tölthette a barlangban kialakított cella féleségben, ahová elráncigálták őt. Hiába vittek neki ételt, nem evett. Félt, hogy megmérgezték vagy valami szert tettek belé, amitől elfelejti a családját, a városát, az összes emlékét.

A lények, mivel embernek nevezni nem tudta őket, kinézetükkel rémisztőek voltak. Fehér szempár, szarvak, karmokba végződő ujjak, szürkés bőr. Nem értette a szavukat, félt tőlük.

Most megint megjelentek a cellájánál, hárman voltak. Kettő közülök hímnek tűnt, azok rántották talpra a földről, s a harmadikat követve, vitték át egy másik helyre. Sötét folyosón vezették keresztül, csak a fáklyák adtak némi fényt. Joseph meglepődött, hogy nem rángatják őt, hanem inkább azt segítik, hogy ne essen össze. Nagyban beszélgettek egymással, ám az nő hirtelen megszólalt Joseph nyelvén,  s ezt kérdezte tőle:

"Fekete bőrtáskát láttál?"