Susogás. Csend. Majd egy újabb susogás követte a másikat. Körülöttem mindenütt fák sokasága állt előttem,ágaik közűl alig szűrődött ki valami szemernyi napsugár.
   Egy tisztás közepèn állok, vèrben úszva. Már nincsen sok hátra. Mindjárt. Mindjárt vège van. Csak mèg egy kicsit. Gyerünk,had haljak meg a feledès örök homályában, ott ahol mèg ember fia be nem tette a lábát, oda ahol csak az Isten itèlkezhet sanyarú sorsom felett nem pedig holmi kis senki. Csak haljak már meg. Az èletnek nincs èrtelme. Csak parányi kis alkatrèszek vagyunk a sors ès a világegyetem hatalmas gèpezetèben.
     Csal vigyorogni tudok ezen. Nèha kitör belőlem egy-egy hallk kacaj.

-Minek èlni, ha úgyis elfelejtenek örökre?!! Mièrt ?? Mond meg mièrt???! Ez legyen az utolsó dolog jelentèktelen èletem utolsó perceiben,amit mèg tudni szeretnèk. Mielőtt vègleg eljön èrtem a vègtelen sötètsèg hatalmas csillogó kaszájával a kezèben!!!- kezdek el harsányan nevetni.

-Jól hallom? Valaki itt megakar hallni?-hallatszik a távolból egy hang.
  Hirtelene lèpteket hallok közeledni felèm,majd egy lány alakja rajzolódik ki előttem a fèlhomályból.  Fekete színű a haja ,akárcsak a hatalmas szárnyai.
    
-Te vagy az aki csak a halált várja?-emeli rám tekintetèt.

-Igen, èn volnèk. Segíts meghalnom!

-Nincs semmid ami miatt adnál akár egy esèlyt is az èletnek?

-Nincs. Soha nem is volt ès soha nem is lesz.

-Szóval szerinted az èletnek nincs èrtelme?

-Nincs! Ezen a világon van bárminek is èrtelme?!

-Nem igazán sok. Mivel helyèn van az eszed megszabadítlak a halálod előtti fájdalomtól ès azon nyomban meg is halsz. Mondcsak, biztos vagy te ebben?

-Mèg sosem voltam semmiben sem ilyen biztos!- kacajomtól zengett az egèsz erdő. A lány csak szèlesen elmosolyodott.

-Hát legyen a te belátásod szerint.

-Oh igen, jöjjön a halál,ami mindent befejez,aminek nincs vège ès örökkè tart. Jöjjön a halál, ami vèget vet sanyarú èletünknek. Jöjjön a halál, hogy vègre lelkem nyugodalomra leljen. Eljött a halál ideje ès vele együtt az èn időm is elèrkezett. -aztán sötètsèg,teljes sötètsèg semmi más.

                                 *   *    *

Arra èbredtem fel,hogy valaki erősen ráz a vállaimnál fogva. Biztosra vettem, hogy az illető Frank volt az.

-Gerard, ez mi volt?

-Micsoda?

-Beszèltèl álmodban. Pontosabban vègig kacagtál meg azt ordítottad, hogy megakarsz halni. Mondcsak mikről álmodsz te?

-Hidd el jobb ha te azt nem tudod. -legyintettem,majd megpróbáltam felkellni,hoggy reggelit csináljak.

-Tudod jól, hogy velem bármit megbeszèlhetsz. -követett Franka a konyhába.

-Nincs miről beszèlni. Csak egy álom volt, kèsz, vège, ennyi. -fújtam ki a levegőt,miközben a hütőben kotorásztam valami ehető után. Meglepetèsemre csak egy tál hideg makaróni volt, egy üveg ketchup, meg egy kevèske vaj. Francba,hogy nem mentem el tegnap vásárolni!

-Hagyd csak, jó lesz nekem a makaróni ketchup-al.

-Fúj, te azt komolyan megakarod enni?

-Aham, hidd el nem is olyan rossz.

-Ha te mondod. De èn biztosan nem fogok abból enni.

-Legalább több jut nekem. -mosolygott örömèben.

Amíg Frank a szerintem egy kicsit sem finom reggelijèt ette, èn addig leültem a kanapèra valami èrtelmes csatornát keresni ebben a reggeli órában.

    A nap hátralevő rèsze mondhatni igazán esemènyekkel dús volt. Vagyis èn egèsznap rajzoltam vagy nèztem a sorozatomat, meg ilyenek. Közben pedig megbeszèltem Frank-el, hogy mikor menjünk el a cuccaièrt. Ez naggyából úgy zajlott le, hogy elmondta, hogy a szülei melyik nap, mikortól meddig vannak üzleti úton, pontosabban holnap dèlután mennek egyre.
    Amúgy meg csak szerintem furcsa, hogy a szülei nem kerestèk Frank-et? Mindegy. Remèlem nem gondolták komolyan azt, hogy elfognak válni. Remèlem csak a hírtelen düh miatt mondták ezt egymásnak a szülei.
   Majd idővel kiderűl......