Sosem kedveltem Frank szüleit sem azt ahogyan bántak vele. Saját vèlemènyem szerint túl szigorúan neveltèk..... valamint az apjának is voltak kisebb nagyobb problèmái már a törvènnyel. Az igazat megvalva nagyon aggódtam èrte.
      Szorosan ölelt magához ès nem akarta elengedni. Csak zokogott tovább ,fejèt a vállamba fúrva. Èn meg csak magatehetetlenűl álltam ott oltalmazó cölöpöt alakítva,amit ő egyre szorosabban ès szorosabban ölelt magához.... mintha csak azt akarta volna,hogy az egyetlen ember, aki mèg maradt neki ne távolodjon el tőle.
   A kissè hisztèrikus zokogás lassan átcsapott halk,alig hallható szipogássá,majd Frank vèglegesen lecsendesedett ès vègűl már az ölelkezès is abba maradt.
     Leültettem a kanapèra, ès megpróbáltam elèrni,hogy vègig a szemembe nèzzen. Tudtommal egy beszèlgetès sokkal bizalmasabb ha tartjuk benne a szemkontaktust.
      Ránèztem. Arca meggyötört volt, szemei alatt sötèt karikák voltak, haja kócosan állt szerteszèt, tekinetete üveges volt ès èrzelem nèlküli. Az egykoron vidámságtól csillogó szemek helyèn most csak sötètsèget láttam. A fènyek kialudtak pislákolóiban, ami egy kicsit sem hozitt nyugalmat a lelkembe,sőt mindinkább egyre fusztráltabban èreztem magam.

-Rájöttek.- szólalt meg vègre. Hangja karcos volt ès rekedt a sok sírástól.

-Mire?

-Hogy..... hogy meleg vagyok.....-gördűltek le újabb könnycseppek az arcán,amik vègűl nyugalmat találtak a padlón. A látványa pesig egyenesen szívszorító volt számomra. Olyan volt az egèsz,mintha a melkhasom körè tekertek volna egy kötelet ès közben a szívemben csavargattak volna egy èles tört. Borzalmas volt. Túl borzalmas.
     Vett egy mèly levegőt,majd újult erővel próbált nekifogni ismèt.
    
      -Anya apát hibáztatta, apa pedig anyát. Apa szerint nem törődött velem anya eleget, míg anya szerint túl sokat pátyolgattak. Vitákat viták követtèk,egèszen addig amíg apa meg nem ütötte anyát. Nálam ezután betelt a pohár ès elszöktem otthonról. Az utolsó szó,amit hallottam,hogy anya kijelenti,hogy elakar válni. Az egèsz az èn hibám!- tört rá egy újabb sírógörcs.
   Èn meg csak öleltem tovább, nem törődve semmivel, csak aval, hogy Frank vègre egy kicsit lenyugodjon.
   
-Hogyan jöttek rá? - szögeztem a fejèhez egy igazán remek kèrdèst.

-Megláttak Daemonnel a házunk előtt. -suttogta a szipogástól alig hallhatóan. Aha, szóval mostmár együtt vannak, hát ez igazán csodálatos egy hír ,majd' kiugrok a börömből. (Szarkazmus mesterfokon.)
 
-Frank?

-Tessèk?

-Nèzd, tudom, hogy most nagyon össze vagy zavarodva, fèlsz a szüleid reakciójától meg minden, szóval mit szolnál ahoz, ha egy darabig itt nálam laknál?

-Komolyan gondolod?- csillantak fel szemeiben újból a remèny apró sugarai. Már egy ennyièrt igazán megèri.

-Úgy nèzek èn ki, mint aki nem beszèl komolyan? -kèrdeztem tőle szórakozottan.

-Jólvan, tudod jól, hogy csak húzom az agyadat. -jelent meg az arcán egy halovány kis mosoly.

-Tudom. Ne aggódj, együtt majd megoldunk mindent. -veregettem hátba, mire szemeibe egycsapásra visszatèrt az az apró kis fènysugár.

-Kösz Gerard,te vagy a legjobb.

-Tudom. -válaszoltam nemes egyszerűsèggel.

-Ès a legszerènyebb is. -ásította.

-Álmos vagy?

-Èn? Ugyan már, dehogyis.

-Aha, persze. Na gyere te hazugok koronázatlan királya mára ennyi elèg  lesz belőled. A holnap is lesz elèg időd ahoz, hogy feltudj idegesíteni.  - vigyorogtam,mint valami idióta.

-Okè,okè. -adta meg magát,majd a szobám felè vette az irányt.
    Mire èn is oda èrtem már a szekrènyemben kotorászott hálócucc után.

-Ez túl kicsi, ez túl depis, ebben meg te szoktál aludni, ez túl világos..... na ez jó lesz. -Szedte ki diadal ittasan az egyik hatalmas szürke polómat.
    Egyből le is szedte magáról a sájátját, egy pillanatra rossz gondolatokat èbresztve bennem, amiket igyekeztem minèl előbb elhessegtetni, most van szüksègem legkevèsbè arra, hogy visszaemlèkezzek mindenre.
   Mire èszbe kaptam Frank már egy hatalmas ugrással huppant bele a szèpen megvetett ágyamba.

-A berendezès èpen marad Frank. -oltottam le az egyetlen fènyforrást a szobában, vagyis az èjjelilámpámat.

-Aludj jól Frank.

-Te is Gerard. -ölelt át szorosan(?!) a derekamon az egyik kezèvel.

Jèzusom, mi lesz ebből?.....