A gimiből kikerűlve azt hittem,hogy otthon vègre lesz egy kevèske nyugtom is,de úgy látszik ebben is nagyot tèvedtem... mint úgy általában mindenben.
Mikor hazaèrkezel biztosan abban szoktál remènykedni,hogy ma sem kell egèsznap semmit sem csinálnod csak a tv-d előtt ülve bambúlni valami borzalmas sorozatot,amit random találtál a csatornák sokasága között. Nos nálam egy kicsivel máskèpp szokott ez törtènni.
  Az ajtón belèpve ugyanis örömmel nyugtáztam,hogy nincsen holnapra semmi fèle fontos teheendőm,szóval bátran kimehetek a parkba egy kis időre. A táskámat letettem a földre,makd megragadtam a vázlatfüzetemet az asztalról ès már indultam is a közeli park irányába. Szeretek oda járni,csend van,senki nem zavar ès jól eltudok rejtőzni a fák sürűjèben,hogy nyugodtan hodólhassak az egyik kedvenc elfoglaltságomnak.... a rajzolásnak. Igen tudom,hogy tök bèna meg minden,de èn mindennèl jobban szeretem lerajzolni a körülöttem levő környezetet.
  Így hát indultam a park legeldugottab szegletèbe rajzólni,hogy senki ne lásson meg. Ott leűltem egy padra ès óvatosan szètnyitottam a vázlatfüzetemet. Rengeteg rajz volt benne,köztük rengeteg tájkèpp ès sok fèle random rajz. De volt egy,amit mèg soha senkinek nem voltam kèpes megmutatni. Volt egy rajzom az álmamimban szereplő lányról, meg egy Frankről is, ami mèg règebben csinálhattam valamikor szünetben.                   Látszottak rajta kisebb nagyobb hibák,szóval fogtam magam ès a pad melletti kukába dobtam,ahova való,majd fogtam egy tiszta lapot ès próbáltam koncentrálni. De semmi nem jutott az eszembe. Mègis mit rajzoljatnèk most?
     Hosszas gondolkodásomat kèt kis kèz zavarta meg, amik eltakarták a szemeimet, teljes sötètsèget okozva. Már csak arra kellenne rájöjjek,hogy kihez is tartoznak a kezek.

   -Na ki vagyok?- hallatszott egy kissè vèkony hang a hátam mögűl,amitől nem tudtam megállni,hogy el ne mosolyodjak.

    -Hmm.... had gondolkozzam egy kicsit.... várj,mindjárt megvan.... Csak nem Linzy vagy?- próbáltam tettetni a hülyèt.

-Bizony èn vagyok az Baby Gee.

-Mondtam már,hogy ne hívj így!

-Èn meg mondtam,hogy nem èrdekel.- ült le közvetlenűl mellèm,majd szorosan átölelt,fejèt pedig a vállamra fektette.

-Hiányoztál Baby Gee.-susogta hallkan a fülembe,amitől egy enyhe borzongás futott vègig rajtam.

-Te is nekem Coffos.- mosolyodtam el,közben pedig a hátát simogattam.

-Ugye hogy jól áll?-csillant meg a fèny sötèt szemeiben.

-Igen,mert èn mondtam,hogy hordjad kèt coffban a hajadat.- villantottam felè egy büszkesèggel telt mosolyt.

-Említettem már,hogy nagyon szerèny tudsz lenni?-kèrdezte kuncogva.

-Áhhh,ugyan,max tízszer egy nap.

-Ès mit csinálsz itt? -kulcsolta össze az ujainkat.

-Csak a szokásosat. Ülök egy padon ès nèzek ki a fejemből.

-Közben pedig rám gondolsz.- vigyorgott.

-Igen... persze.

-Ez most szarkazmus volt vagy komolyan gondoltad?

-Is-is. Nagyon hiányoztál az elmúlt egy hètben,de azèrt örülök,hogy nem kellett mindennap lássam ezt a gyerekes fejedet. Meg legalább nem hallottam azt ahogyan szerencsètlenkedsz a gitároddal.

- Jól vigyázz Baby Gee. Lehet,hogy egy nap ezek a kezek nem csak hurokat fognak mozgatni,hanem egèszen mást is... mondjuk... a tièdet.-törr ki belőlle egy hatalmas röhögő görcs.

-Na meg persze a mocskos kis beszólásaidról inkább ne is beszèljünk... azok hiányoztak a legkevèsbè.

-De azèjt ugye szejetsz engem Baby Gee?- görbűlt le a mosoly az arcáról.

-Igen, Coffos ... mindennèl jobban. Ha nem lennèl nem lenne ki mindennap felhúzná az agyamat.-kuncogtam hallkan.

-Ha valaki,akkor hát te aztán tudod,hogyan kell elcseszni egy meghitt pillanatot.-boxolt bele a vállamba.

Mèg órákat töltöttem a parkban Linzzel,majd mikor már kezdett sötètedni lassan haza indultam.
    Igen rosszúl kezdtem már az elejèn,Franken kívűl mèg van egy igazán remek barátom,ez a kis fekete hajú coffos Linzy,aki nem tudom mièrt de azt hiszi,hogy inkább vagyok a fiúja,mint a legjobb barátja. De azèrt nem mondtam,hogy próbálkozni nem szabad....