Annyira hamar elszaladt az idő, hogy észre se vettem milyen késő is van.
   A délután hátralevő része azzal telt el, hogy a padló helyett, inkább az ágyamon terültünk el, miközben beszélgettünk teljesen random dolgokról. Sok minden szóba került, mint például az is, hogy fél év múlva jönnek a vizsgák. Persze meg vizsgák után a felvételik, persze nekem, de Frank valamiért nem akart egyetemre menni, de azt mondta, hogy én nyugodtan elmehetek oda ahova szeretnék, mert ő meg fog engem várni. Ennek persze én örültem, csak annak nem, hogy ő nem akart tovább tanulni, őszintén szólva féltettem Frank-et és a jövőjét is. De ő meg erre csak arcon puszilt és azt mondta, hogy én emiatt ne aggódjak, mert ő mindent elfog intézni. Rá kellet jönnöm arra, hogy egyelőre muszáj lesz beérnem evel a válaszával addig, amíg el nem fogja mondani, hogy potosan mit is akar kezdeni az életével. Tudja jól, hogy én csak jót akarok neki, de mindezek ellenére is megy a saját feje után, nem törődve annak a  következményeivel. Persze nyugtatásképp elmondta nekem, hogy a közel jövőben szakítani fog a fiújával, mert rájött arra, hogy mindig is engem szeretett. Erre a válaszom persze csak egy bólintás volt, de legbelűl majd' kicsattantam az örömtől. Nem tudtam elhinni, hogy szeret engem, de még azt s, hogy egy másik fiú helyet választott engem, de erre ő csak annyit mondott, szerinte én többet érek több ezer fiúnál is, mire én csak elpirultam, Frank kinevetett és közben szorosan átölelt a derekamnál fogva, közben meg csak annyit mondott, hogy szerinte milyen cuki vagyok. Én csak szégyenemben bámultam tovább a plafont.

    A Nap éppen már kezdett lemenni, közben körülötte kezdtek megjelenni a sárga és vörös különböző árnyalatai kissé össze keveredve, pont úgy ahogyan a palettámon is a festékek. Csoda szép volt.

-Gerard? Jól vagy?

-Miért?

-Csak mert mindjárt lassan két órája bámulsz a napba, még a végén megvakulsz nekem. -kezd el hallkan kuncogni.

-Nem, csak azt néztem milyen szépen keverednek a színek a horizonton. Szerinted nem szép?

-De az, sőt kurvára szép. De tudod mi szebb még ennél is?

-Micsoda? Ha azt találod mondani, hogy én akkor nagyon megbánod.
Erre persze csak még jobban elvigyorodott.

-Hát történetesen te. -mosolyodik el, mire én csak azt érzem, hogy az arcom kezd lángba borúlni.

-Mondcsak, te szándékosan csinálod azt, hogy zavarba hozz?

-Talán. Mi lesz a büntetésem?

- Azt csak éjszaka tudod meg?

-Ha az amire gondolok akkor örömmel várom a büntetésemet.

- Nem, te perverz állat. Ilyenkor azt kívánnnám, hogy bárcsak kussolni tudnál néha. -amíg egy pillanatra nem figyelmet, addig Frank óvatosan fölém mászott. Mire észbe kaptam, gyorsan lefogta a kezeimet és közelebb hajolt hozzám. Az arcunkat már csak centiméterek választották el, olyan szinten voltunk közel egymáshoz ,hogy érezni tudtam a forró lehelletét az arcomon, amitől kezdtem lassan elvörösödni. Ő meg már-már rajtam feküdve meredt rám azokkal a zöldes szemeivel (asszem ilyen színű) , amik valóban olyanok voltak , mint a tenger színe amikor megvilágítja a Nap, és ugyanúgy csillant meg a lemenő fényben is.

-Szóval, valóban azt szeretnéd ha elhallgatnék egy kis időre? -nézett komolyan a szemembe, egy percre sem megszakítva a kontaktust velem.

-Tudod, néha igazán jó lenne.

-Igen vagy nem? A néha nekem nem válasz.

- Igen.

-Tudod én Gerard én is sok mindent szeretnék, de nem kaphatom meg. Vannak dolgok amikre nem kapok válaszokat, túl sok a kérdés, de túl kevés a válasz is. Tudsz követni?

- Igen.

-Rendben. Nézd, rengeteg minden van amit én se kapok meg, legtöbbször válaszokat a kérdéseimre, ami engem néha nagyon is fel tud idegesíteni. Te pedig gondolom, hogy nem szereted ha ideges vagyok, jól mondom?

-Igen.

-Akkor gondolom, hogy nem tudod, hogy most miről is beszélek. Bizonyára azon jár a fejed, hogy most milyen kérdésekre keresem azokat a bizonyos válaszokat. Nos, ha szeretnéd akkor elmondom, ha pedig nem..... nos, akkor is elfogom neked mondani. Szóval szeretnéd-e tudni?

-Igen.

- Én a TE kérdéseidre keresem a válaszokat. Ugyanis folyamatosan jönnek felém a kérdéseid, amikre szeretnék mihamarabb jó pár választ is. Van egy olyan érzésem, hogy amikor meg kérdőre vonlak, akkor te hazudsz nekem. Remélem tudod, hogy te egy igazán rémes hazudozó vagy. Szóval a lényegre térve, mond el nekem miért rohantál el a fürdőbe?

- Már mondtam, rosszúl éreztem magamat. -próbáltam minél őszintébbenk tűnni neki.

    Nem szabad meglátnia, nem fog neki tetszeni az, ami látni fog.
Egy olyan srácnak, mint Frank nem valami dagadt hústorony kell, hanem egy olyan fiú, aki nem annyira kövér, hogy még átölelni is nehezére essen. Ráadás képpen meg ott vannak a vágás nyomok mindenhol, a lábamtól kezdve, egészen a belső combomig. Ha meglátná azt, hogy milyen ronda is vagyok biztosan undorodna később és soha nem lenne képes többet hozzám érni az életben. A vágásoktól bizonyára meg egyenesen sírva fakadna a bánattól, és biztosan azt gondolná, hogy én csak egy teher vagyok és leszek is neki egészen élete hátra levő részéig.

Félve pásztáztam végig az arcán valami reakciót keresve a tekintetében. De nem láttam semmit sem, csak üresen meredt rám, bármilyen mimika nélkül. Olyan volt, mint valami robot, aminek nincsenek érzései és bármikor eltudna pusztítani anélkűl, hogy valaha is bántaná a dolog. Az egész olyan, mintha megállt volna az idő az arcán, mégcsak nem is pislogott, csak végig engem bámult rezzenéstelen, üres arccal. Ettől pedig kezdett lassan eluralkodni rajtam az a csodás pánik. (at the disco)
  Nem mertem egy árva szót sem szólni, csak feküdtem ott és vártam, hogy Frank végre mondjon nekem valamit, bármit. De még mindig csak csendben feküdt rajtam és nézett tovább.

-Oké. Egyszer majd úgyis elfogod nekem mondani. -majd hirtelen lemászott rólam és bekapcsolta a szobámban levő aprócska tv.-t. Én meg csak tanácstalanúl feküdtem ugyanúgy ahogyan eddig voltam. Kezdett egyre furcsább lenni minden körülöttem.