Frank-nek egyből még nem sikerült észrevennie, hogy legbelül rettegek ettől az egésztől.
Ha most az fog következni amire gondolok ,akkor jobb lesz minél előbb kitalálnom valamit, hogy megállíthassam.
    Őszíntén szolva mindennnél jobban vágytam arra, hogy az övé lehessek, de nem volt és soha nem is lesz bennem annyi bátorság ahoz, hogy megtegyem vele a következő lépést. Túlságosan is kicsi az önbizalmam erre, nem akarom még annyira elkapkodni a dolgokat vele. Amúgyis tudtommal még mindig jár aval a sráccal, aki miatt a szülei ősszevesztek egymással. Jobb lesz ha kitalálok valamit, mielőtt még más is történne azon kívűl, hogy csókolózok vele.
    Pont ebben a pillanatban nyúlt volna Frank a pólom aljához, amikor sikerült megfognom a kezét, hogy leállíthassam. Persze neki egyből az volt a reakciója erre, hogy kérdőn nézett vissza rám.
    Muszáj lesz tennem vagy mondanom valamit most neki, nem hagyhatom válaszok nélkül pont most. Bármennyire is fog szánalmasan hangzani az , amit tenni fogok, de muszáj lesz megtennem.
Amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam a mosdóba és zihálni kezdtem az idegességtől.
  Csak álltam ott és a saját tükörképemmel néztem farkas szemet. Végig néztem magamon, az ajkaim még mindig egy kicsit meg voltak duzzadva a csóktól. Nem mertem visszamenni, féltem, majd' össze estem úgy remegtem ott, akár egy tál kocsonya.
   Folyamatosan csak az jutott eszembe, hogy mennyire undorodni fog tőlem, amikor meglát mesztelenűl, meglátja a vágásokat a hasamon, meglátja azt, hogy mennyire is hájas vagyok. Kifog nevetni, mindenkinek elfogja monfani, hogy mennyire undorító egy dagadt disznó vagyok. Egymás után jöttek elő a rosszabbnál rosszabb rémképek. Kövér vagy, egy hányinger! Nem csoda, hogy Frank- nek sosem lesz gusztusa hozzád érni! Ronda vagy, egy dagadt kis senki vagy! Soha senki nem fog szeretni. Dagadt vagy.... dagadt vagy.... dagadt vagy....

-Gerard, minden rendben van? Rosszúl vagy?- hangzott kintről Frank hangja.
Igen, rosszúl vagyok valahányszor ránézek magamra, valahánszor valaki rámnéz, valahányszor kiröhögnek a suliban azért, ahogyan kinézek, valahányszor rájövök arra, hogy mindent elrontok, ÉN. MINDEN. EGYES. ALKALOMMAL. ROSSZÚL. VAGYOK. MAGAMTÓL!!!

-Gerard? Jól vagy? Ne menjek be? -hangzottak az újjabb kérdések kintről.
Igen jól vagyok, annak ellenére, hogy valahányszor arra gondolok, hogy lefogsz vetkőztetni, mindig görcsbe rándúl a gyomrom a félelemtől.
Az a srác sokkal sovánnyabb , mint én, sokkal okosabb, sokkal jobb, minden téren jobb nálam...

-Gerard, kérlek nyisd ki. Nézd, sajnálom, ha esetleg rád ijesztettem, lehet ha ez egy kicsit sok volt neked, nagyon sajnálom, kérlek bocsáss meg nekem.-Remek most meg azt hiszi, hogy minden az ő hibája, ez még egy ok arra, hogy utáljam magamat. 
- Csak akkor folytatjuk, ha te is akarod ezt. Csak kérlek szépen gyere ki, hogy megtudjunk  beszélni mindent.- vett egy nagy levegőt és tovább folytatta suttogva. -Tudom, hogy ez most nyálasan fog hangzani, de.... nagyon szeretlek Gee baby, csak gyere ki kérlek és ne hagyj egyedűl.
Vettem egy mély lélegzetet és a kezembe véve a kilincset, kinyitottam az ajtót. Amint ezt megtettem, rá egy kis időre Frank karjaiban találtam magamat, úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajta.

-Sajnálom, hogy mindent elrontortam és, hogy megijesztettelek, és...

-Nem a te hibád volt Frank, engem csak hirtelen elkapott a rosszúl lét, ami meg nem a te hibád.

-Biztos, hogy nincsen semmi komoly bajod? Tudod jól, nekem bármit elmondhatsz.

-Tudom.

-Gerard?

-Tessék?

-Olyan cuki vagy, amikor próbálod elhitetni velem, hogy minden a te hibád. -nyomott egy lágy puszit az arcomra.

-Frank, még egy ilyen és garantálom, hogy meg fogod látni a kevésbé cuki oldalamat.

-És az milyen?

-Ne akard te azt megtudni. -kumcogtam. -Hidd el te akkor nem járnál jól.

-Gerard, én mindig jól jövök ki minden helyzetből. Meg aztán, amúgy sem tudnál nekem ellen állni, túl vonzó vagyok én ahoz, hogy te ártani tudj nekem.

-Rendben van Miszter Egomákbarom, te nyertél. -húztam közel magamhoz. -A csatát megnyerted, de a háborúban én fogok győzni.

-Ezt most vegyem úgy, hogy hadat üzensz nekem?-szált bele a játékba.

-Úgy veszed ahogyan csak akarod. -nyomtam egy apró puszit a szája szélére.

-Hé, ehez nekem is lesz egy-két szavam.-majd a tarkómnál fogva, magához rántott egy csók erejéig, amitől megint úgy éreztem, hogy a fellegekben járok.

-Nos, nekem úgy tűnik, hogy a háborúból  is én kerültem ki győztesként.

-Kabd be Frank! - villantottam felé középső ujjamat.

-Tudom, hogy ez minden vágyad, nem is vágysz másra, mi? -vigyorodott el kacéran.

-Mi? Fúújj, te undorító állat, ezért kitekerem azt sexy fejedet a hejéről. -mire a válasza az volt, hogy futásnak eredt a ház körűl, én meg egyből utánna eredtem. Mikor már rendesen lefárasztott, röhögve dőlt ki a padlón, mire én kapva az alkalmon rávetettem magamat.

-És most mit is fogsz csinálni velem? -vigyorodott el.

-Nem is tudom, mondjuk ezt.- emeltem meg kicsit a polójánál fogva, hogy élérhessem és megcsókolhassam. Egyre jobban kezdtem elmélyíteni a csókunkat, nyelve közben egyre jobban próbált beférkőzni a számba, na még mit nem azt elfelejtheti, hogy megint átvegye az irányítást. Mit mondjak egészen megtetszett a tény, hogy én diktálom a ritmust, teljesen más érzés, mint amikor Frank csinálja. Annyira bele éltem magam a dolgoba, hogy észre sem vettem, hogy egyre jobban hozzá simulok a testéhez. És Istenem de jó egy érzés volt az. Egyre jobban kezdtem elveszni a részletekben, majd miután elszakadtam Frank-től, ő csak meglepődötten meredt maga elé.

-Többször kellene megengednem, hogy te irányíts, mert ez valami mesés volt.-  nézett fel rám elismerően.

-Frankie, minden amit én csinálok az mesés. -kacsintottam rá.

-Kabd be Gee!

-Szeretnéd te azt, ugye? Szerintem annyira jó lennék, hogy amikor más csinálná neked még akkor is az én nevemet nyögdécselnéd.- mosolyodtam el, mire pár pillanat múlva mindketten a padlón fetrengtünk a nevetéstől. Talán mégis jó leszek Frank-nek....

920 szó, ilyen sem volt még. Ezt most kárpótlásképpen adom a kis csúszásomért. Bocsánat ha valakit megvárakozattam volna. 😊