Amíg Frank-re vártam, addig úgy döntöttem jó lesz most hódolni a másik kedvenc hobbimnak , az éneklésnek.
 
    Félre értés ne essék nem vagyok valami nagy profi benne, csak amikor egyedül vagyok és senki nem hall, szépen a magam csendjében megpróbálok énekelni. Még soha az életben nem kornyikáltam más előtt, és soha nem is akartam, jobb ha nem alázom meg magamat mások előtt.
    Szóval amíg Frank elindult a holmijaiért, ém addig tovább mosogattam és a szégyent nem ismerően énekeltem az üres házban, csoda ha nem vízhangzott tőlem az egész környék. Mindent beleadtam, mintha ez lett az utolsó alkalmam az énekléshez. A szívem a torkomban dobogott, egyre szaporábban kezdtem venni a levegőt is. Miközben énekeltem , kezdtem másra is gondolni, mondjuk arra , hogy mi lenne ha megpróbálnam bevallani Ftank-nel, hogy mit is érzek iránta. Meg, hogy milyen boldogok lehetnénk együtz. Most is azok vagyunk, de ha együtt lennénk, na az teljesen más lenne. Mindig csak mosolyogni tudnék mellette, meg rengetegszer lennék vörös is az biztos. Frank olyan érzéseket vált ki belőlem, ami másnak sosem sikerült volna. Ő mindig képes legalább egy aprócska mosolyt csalni az arcomra. Annyira szeretném, hogy örökre mellettem legyen, és soha nem hagyna el, nekem ez volna a legjobb, soha másra nem vágynék. Csak ezzel annyi a baj, hogy most más sráccal jár, azzal akivel a szülei rajtakapták. Milyen kár, hogy én nem vagyok olyan különleges számára, mint az a srác.
     Mire befejeztem a magán koncertemet., már a könnyeim is csorogni kezdtek lefele az arcomon, majd tehetetlenűl hullottak le a padlóra.
    Teljesen átadtam magamat a dalnak, talán még annyira is, hogy még azt sem vettem észre, hogy két kéz tekeredik körém.
     A meglepődöttségtől, megpróbáltam megfordúlni, de nem ment, valaki túl erősen szorongatott tovább.

   -Miért nem említetted soha, hogy ennyire szép hangod van?-súgta a fülembe. Meleg lehellete kellemesen csiklandozta a fülemet, evel kiváltva belőlem valami teljesen más érzést, ettől csak megborzongtam, de közben valami mást is éreztem. Talán vágyat? De mégis mire?
   De Frank itt nem állt meg, folytatta a hogyan keltsünk Gerard agyában mocskos gondolatokat a barátja iránt nevezetű játékot. Egy apró, de mégis érzéki csókot adott a nyakamra, mire mintha olyan érzés fogott el, mintha egy nagy adag áramot vezettek volna át testemen, teljesen kirázott a hideg miközben ezt csinálta. De itt nem állt meg. Kiccsit lennebb húzta a pulcsim anyagát, egézsen a kulcscsontomig, de ott egy csóknál nem állt meg. Én meg persze erre mit csináltam, ott sóhajtoztam előtte, mint valami kiéhezett ribanc. De neki még ennél is több kellett. Miután megunta azt, hogy csóljaival kínozuon, átváltott valami teljesen másra. Lassan elkezdett egy bizonyos pontot jobban csokólni,majd kezdte óvatosan szívogatni, kötben pedig egyik kezze a pulcsim aljár felhajtva kezdett fel-le mozogni a hasamon. Én meg csak azt éreztem, hogy kezdtem eltávolodni a valóságtól, eljutva az elmém legsötétebb zugaiba, ahol ilyen és ehez hasonló gondolataim voltak. Annyira erősen kezdte szívni azt a pontot, hogy már nem bírtam tovább, csak egy érzéki nyögéssel adtam tudtára, hogy amit csinál azt jól csinál és ne hadja abba.

    Frank Iero, te engem teljesen az őrület szélére sodorsz....