Mindent megadtam volna azèrt, hogy egy kicsivel is közelebb kerüljek Frankhez.
  De mèg ez is lehetetlennel volt egyenlő. Legalábbis èn úgy gondoltam ezt.
  Csendben meresztettem rá a szememet, miközben ő éppen mosogatnai próbált kisebb nagyobb sikerrel. Én ezen csak mosolyogni tudtam. Jó érzés volt ennyi szomorúság után mosolyogni egyet.
   Amíg Frank a mosogatni valóval törődött, én addig tovább figyeltem. Fekete haja csapzott volt, kissé remegett, bizonyára még mindig a sok hatása alatt lehetett. Az én hibámból.... Mindig is az volt a célom, hogy ne legyek a terhére erre pedig most én vagyok számára a legnagyobb súly, azon kívűl, hogy a szülei készülnek elválni egymástól. Szegény Frankie... csakis én maradtam neki senki más, és mégis én rugok belé mindig a legmagyobbnat. Ezt soha nem fogom magamnak megbocsájtani, az egyszer biztos.
   
  - Ha ilyen megigézően fogod továbbra is nézni ahogyan mosogatni próbálok, akkor lassan lyukat fogsz égetni a hátamba.- hallatszott egy vicces megjegyzés az előttem levőtől.

  -Tudod jól, hogy soha nem lennék képes rá.

  - Elhiszem neked. Gerard?

- Hmm?

  - Nem akarok pofátlannak tűnni, de mikor és hogyan találkoztál aval a hárpiával?

  - Nicky-re gondolsz?

  - Igen, rá gondolok.

  - Nos egy nap, amikor kimentem a szokásos helyemre rajzolgatni, meglátott és oda adott nekem pár olyan rajzot, amiket véletlenűl elejthettem. Én megköszöntem, mire ő megdícsérte a munkáimat és elment.

  - És ezután mi történt?

  - Nos elmentem a kávézóba, ahova mindig is szoktam. Kiderült, hogy ott dolgozik, és mivel lassan végzett a munkával, ezért elhívott a városhoz közeli helyre rajzolni.

  - És még?

  -Majd te hívtál, mert megvoltál réműlve merre lehetek és elkisért hazáig.

  - Csak ennyi történt?-húzta fel fírtatva a szemöldökét, tudatva velem, hogy nem igazán hiszi el azt , hogy csak ennyi történt.

  -Igen, csak ennyi.- haraptam be az alsó ajkamat, mindig ezt csinálom ha hazudok.

  - Gerard, mondták már, hogy pocsék egy hazudozó vagy. -húzta selytelmes vigyorra az ajkait. - Most pedig szépen mond el mi is történt még, mert nekem úgy tünik, mintha titkolnál előlem valamit.

  - Igen, még volt valami..... Elkértem a füzetét amikben a rajzai voltak, majd találtam benne egy rajzot rólam, amit két héttel a találkozásunk előzt csinált. Majd később megpróbált... megcsókolni, de te szerencsére éppen akkor hívtál fel mielőtt ez megörtént volna.

  Amint ezt elmondtam Frank-nek a mosoly egyből eltünt az arcáról, helyette egy igazán dühös ábrázat jelent meg az arcán. Mintha abban a percben megtudta volna ölni Nicky-t. Vett egy mély levegőt, és újból rámemelte tekintetét.

  - Az a kis szemét fruska... mégis hogy merészeli...- sziszegte dühtől teljesen megbolondítva, majd ismét megpróbált uralkodni magán és kisidő múlva folytatta. - Nem teheti meg ezt veled... még nem.... a francna is.... é... én ... ÉN kellet volna ott legyek helyette.... vagyis... inkább én kellet volna... téged... Ajh, inkább hadjuk...

- Frank, én...

- Többet nem találkozhatsz vele.

- De...

- Semmi de Gerard, az a lány nagyon veszélyes... nem találkozhatsz vele többet. És ez volt az utolsó szavam, most pedig megyek és elhozom otthonról a cuccaimat, amíg az idióta szüleim haza nem érnek.- makd fújtatva kirohant a házból hangosan becsapva maga után az ajtót.

  Miért nem akarja, hogy találkozzak vele és miért lenne Nicky veszélyes számomra?...

Kissé hosszú kihagyás után itt vagyok újra emberek és remélem senkit nem haragítotzam meg evel a szünetemmel. Na de ezúton még csak annyit szeretnék mondani, hogy mostmár leszenk részek és mostmát nem leszenke szünetek. Minden héten legalább egy részt hozni fogok. :)