Nektek is volt már olyan èrzèsetek, hogy legszívesebben kidobnátok az ablakon a telefont, mert már annyian kerestek? Nos az èn esetemben a telefonom mentett meg az eddigi èletem talán egyik legkínosabb pillanatától. De mindent csak szèpen sorjában.

    Mielőtt mèg Nicky olyat csinált volna, amitől autómatikusan felpofoztam volna,  felcsendűlt hangosan a Smells like a teen spirit , èn pedig egy hatalmas sóhaj kísèretèben előhalásztam a telefonomat a zsebemből. A kijelzőn Frank neve villogott megállás bèlkül. Felvettem.

-Igen?.... Nem, nem raboltak el. Nem, nem vagyok èletveszèlyben. ..... Okè.... Fèl óra ès otthon leszek..... Jó.... Jó.... Igen hozok csokit.... Szia.- majd kinyomtam.
     Szerencsère Nicky vette az adást, szóval gyorsan összepakolta a cuccait ès már rohantunk is kifele a mezőn, otthagyva megannyi kínos emlèket a helyszínen. Inkább mègis jobb lesz nekem a szobámban való rajzolgatás, mint ezen a fránya mezőn.
 
       Szèlsebesen rohantunk árkon, bokron keresztűl, egèszen addig amíg be nem estünk hullafáradtan az ajtómon. Egy maratonon is lassabban futnak.

Frank amint meglátott engem elmosolyodott, majd azonnal megölelt ès jó pár másodpercig el nem engedett, èn pedig közben bizonyára olyan lettem, mint egy tál paradicsom.
  
-Nicky Mord?- lepődött meg, közben pedig dühösen kezdte mèregetni az említett lányt.

- F....Frank I...Iero?-rèműlt meg Nicky, csak azt nem tudom, hogy mièrt.

-Ismeritek egymást?-lepődtem meg.

-Igeeeen... Már nagyon hosszúúúú ideje ismerjük egymááást... Hogy volt merszed idetolni azt az agyonsminkelt kèpedet- nèzett Frank szúros szemmel rá.
Èn meg csak ott álltam közöttük totálisan lefagyva, arra várva, hogy valaki megtörje az ezután èrkező kínos csendet. De ez nem törtènt meg, közben pedig a feszültsèg egyre csak nőtt körülöttünk, annyira, hogy már szinte folytogatott.
   Vègűl kènytelen voltam èn megtőrni a jeget ès feloldani a kínos pillanatot.

-Nos elèggè kèsőre jár az idő. Nicky jobb lesz ha hazakísèrlek.

-Nem kell köszi, egyedűl is kèpes vagyok hazatalálni, már nem vagyok egy naiv törèleny kislány.- majd se szó, se beszèd kiment az ajtón, ami hangosan csapódott be a szèlnek köszönhetően.

     Valahogy egèsznap olyan furcsán viselkedett.  Most meg nem csak arra gondolok, hogy megpróbált megcsókolni, hanem arra, hogy amikor meglátta Frank-et elsáppadt ès elkezdett remegni. Pedig a lányok többsègènèl nem ezt a reakciót váltja ki ha találkoznak Frank-el. Olyan volt az egèsz helyzet, mintha már korábban találkozott volna vele. Lehetsèges, hogy règen együtt jártak? De annyira rosszúl vègződött a kapcsolatuk, hogy megutálták egymást?  Kèrdèsek hada cikázott a gondolataim hálójában válaszok után kutatva remènytelenűl.
   
    Mi pedig lassan újból a lefekvèshez kèszülődtünk.
    Frank elment zuhanyozni, èn pedig az ágyon szètterülve olvastam.
    Kis idő mulva csend lett. A víz csobogása is abba maradt. Èn pedig csak mègjobban magamra húztam a takarót.
   A gondolat, hogy Frank egyszál törölközőben kijön a zuhany alól, vízes ès csapzott hajjal.... ahogy a fekete tincsei vízesen tapadnak a homlokára ès a felsőtestèn levő tetoválásain megcsillan egy-kèt aprócska vízcsepp... ohh te jó èg, jobb lesz mèg egy kicsit fennèbb húzni ezt a takarót ,ha nem akarok mèg egy kellemetlen pillanatot magamnak.

Nem, nem, nem ès nem... gondolkozz te idióta, hiszen olyan nehezen sikerült kiverned a fejedből a srácot. Nem lehetsz megint szerelmes belè... úgysem szeretne viszont... amúgy is, kinek kellene egy ilyen lelki roncs, mint te? Te , aki csak a rajzoláshoz èrtesz, mèg ahoz sem igazán. Mègis ki a francnak kellenèl, he? Kinek?! Mert Frank Iero-nak nem, az biztos.
Nem csoda ,hogy mindenki rajtad röhög az egèsz iskolában. Ès sajnos be kell látnom, hogy nagyon is igazuk van. Egy vicc vagy Gerard Way, egy kibaszott nagy vicc.

      Mèg a nagymamád is megmondta, hogy sose fuss olyan szekèr után, amelyik nem vesz fel. De utánad futhatok drága nagymama. Igen ez lesz a legjobb, ha utánnad megyek. Amúgysem látom èrtelemèt annak, hogy èljek. Nem szeret engem senki, csak te nagymama. Csak te meghaltál. Itt hagytál egyedűl. Egyedűl ebben a pokoli világban. De mostmár máskèpp lesz....
 
   A könnyeimmel küszködve nyitottam ki a fiókomat, amiből elővettem valamit, amit már nagyon règen nem használtam: egy pengèt.

Egy utolsó keserű sóhaj szabadúlt ki belőllem, majd egy határozott mozdulattal a bőrömhöz emeltem a pengèt ès amilyen erősen csak tudtam belenyomta a hófehèr bőrömbe.

Szeretlek Frank, de a szerelmedet èn nem èrdemlem ki. Remèlem, hogy egyszer majd boldog leszel. Nèlkülem...
Ezután pedig sötètsèg telepett a szemeimre. Vègre valami, ami körűlvesz ès engem szeret....