Dèlelőtti fèlhomály....
Csak ennyi szűrődik ki a halvány szürke függönyeim közűl. Csak homály,semmi erős fèny vagy sötètsèg.... csak fèlhomály vesz körbe. Pont úgy ahogyan èn szeretem,pontosan olyan szürke ès búskomor akár csak jómagam. Ezèrt is szeretem ha ilyen az idő,mert legalább van valami,ami hasonlít rám... valami,ami nem itèl el csak azèrt,mert más vagyok,mint a többiek... Ez a dolog pedig a színtiszta szürke kis környezetem,vagyis a fèlhomály....

Az előttem levő falra szögezem tekintetemet,azon belül pedig egy ócska kis órára. Pár ève kaphattam a nagymamámtól mikor mèg velük laktam. Ő tanított meg mindenre,amit most tudok,valamint ő volt az egyetlen lelkitársam is.... amíg egy szèp napon magához nem szólította az Isten. Mèg most is nèha előtörnek szemeimből a sós könnyek,amiket èrte hullatok. Mit meg nem adnèk,hogy újra láthassam őt... csak egyszer....

Fèl hat is alig múlt csak el. Fájdalmas nyögèseim közepette hagyom el szobám meghitt nyugalmát,hogy elindulhassak egy újabb helyre,amit èn csak álmok ès vágyak összetörőinek hívok,vagyis a gimi.
Megvető pillantások sokasága közepette igazi nehèzsèg eljutni a termed leghátsó rèszèben levő padba.
De ez is mèg csak leányálom. Egy egèsz napot,egy egèsz átkozott napot eltölteni húsz darab sátáni ivadèkkal szinte már-már a lehetetlennel egyenlő.
   De talán most máskèpp lesz. Nagynehezen igyekszem összeszedni minden erőmet ahoz,hogy ne úgy haggyam el a házat,hogy közben a lábaim remegnek,mint a kocsonya.
Őszinte leszek... fèlek,nagyon fèlek,sőt nem is fèlek,hanem egyenesen rettegek..... De talán ma máskèpp lesz...igen lehet,hogy ma egèszen máskèpp lesz.
    Mèg utoljára berohanok egy pillanatra a fürdőbe. A tükörkèpemmel nèzek farkasszemet,mondhatni egèsz szórakoztató egy hasommást nèzni,aki pontosan ugyanolyan kócos hajjal ès karikás szemekkel rendelkezik,mint te magad. Mint akit egy kutya szájából rángattak volna elő. Pocsèk vagyok, tökèletesen pocsèk. Ezek után mèg azon sem lepődnèk meg ha valaki csakúgy elèm állna ès így fèlválról azt mondaná nekem,hogy "elnèzèst,de önnek szüksège van egy új arcra,mert a mostani túlhasznált ès meggyötört".

     Nyugalom Gerard,csak nyugalom... nem lesz semmi baj. A nagymamád is mindig azt mondta,hogy állj ki magadèrt ès SOHA ne ess kètsègbe. Rendben,okè... menni fog, csak kimèsz azon az ajtón,berohansz az osztályba anèlkül hogy valaki meglásson ès ennyi.
  Remèlhetőleg ma is megúszom egy kisebb csínnyel...

  Friss dèlelőtti levegőt magamba szívva indultam útnak.
  A Nap remèlhetőleg mèg nem fog egyhamar előbújni a felhők mögűl. Jobban szeretem ha nem látnak meg az emberek. Olyan kène legyen az egèsz,mintha nem is lennèk ott,hanem csak a földön felett kissè felreppenő száraz falevelek jeleznèk másnak,hogy itt bizony járt valaki. Igen így volna a legjobb számomra.

    Lassan elèrem az iskola kapuit,amik csikorogva nyílnak szèt,amikor hozzájuk èrek. Mikor belèpek az èpületbe örömmel nyugtázom,hogy mèg nincsenek itt olyan sokan. A folyosók ebben a korai órában teljesen kihaltbak tűnnek,mintha èvszázadok óta bem járt volna itt senki. Milyen kár,hogy ez nem így van....

  Gyors lèptekkel baktatok fel az emeleteken ,kettesèvel szedve a lèpcsőfokokat. Mikor már úgy èrzem,hogy a fèl tüdőmet kiköptem,vègre felèrek a negyedik emeletre. Hiába,sosem voltam valami sportos alkat.
     Beviharzok a terembe,felkapcsolom a villanyt ès nyugottan ülök le a terem leghátsó szegletèbe. Majd amint leülök aval azonos pillanatban kapcsolódik le a villany,ès újból sötètsèg vesz körbe. Ezen csak halványan elmosolyodom. Az ajtó hangos csattanással becsapódik,valszeg a szèl miatt,majd lèpteket kezdek hallani.

-Otthon,èdes sötètsèg!- hallatszik egy hangos rikkantás valahonnan az ajtó irányából,erre meg csak mègjobban kezd el szèlesedni a vigyor az arcomon.
Kereken hèt óra van,vagyis ez csak egy dolgot jelenthet.... megèrkezett Frank....