Jimin pov.:

Nagy nehezen mgszereztük a térképet, amit kért a főnök. Odaadtuk neki, de amit akkor mondott nem voltam felkészülve rá.

-Na! Van egy rossz és egy jó hírem. Melyikkel kezdjem?- kérdezte.

-A jóval.- feleltünk kórusban.

-Oké. A jó hír az, hogy megvan, amit kerestünk.

-És mi a rossz hír?- kerdezte Jungkook. Olyan türelmetlen. Nem is hagyta, hogy tovább mondja.

-A rossz hír, hogy ez a dolog.....Magyarországon van.

-Hogy mi???- kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Nem kérheti tőlünk, hogy menjünk el Magyarországra! Én onnan jöttem, tudom mi van ott. Meglátnak lecsuknak a picsába!

-De ha nem veszik észre, hogy te vagy az, akkor nem lesz semmi gond. Profi vagy. Menni fog, ne aggódj!

-Igaza van. Végülis meglehet, hogy nem is hallottak még rólam nem?

-Meglehet. De azért legyetek elővigyázatosak! Ha csak egy ember is hallott rólad és meglát nektek annyi.

-Nekem is? Jimin a sorozatgyílkos nem én.

-Kedves vagy. Ha én dutyiba kerülök te is jössz velem! De mivel tudtommal egyikünk sem akar dutyiba menni, ezért nagyon óvatosak leszünk. Egyébként is...én még túl fiatal vagyok a dutyihoz.

-Nálam nem. 5 év van köztünk.

-Igaz.

-Na menjetek, pakoljatok össze és holnap indulhattok. Minnél előbb annál jobb.

Igaza van, de hogy fogom túlélni egyedül Jungkook-kal azt nem tudom. Eddig csak-csak kibírtam, de ez csak azért volt, mert sokat jártak át hozzánk a többiek. Majd valahogy megpróbálom túlélni vele. Ha meg már nem bírom ott hagyom Magyarországon.

                                     ***
Másnap reggel Jungkook ,,kellemes" hangjára ébredtem, ahogy éppen mellettem fekszik és simogat. Ez a gyökér hogy került mellém?

-Mmm-morogtam. Jungkook! Te mi a picsát keresel mellettem?!

-Hát...este...mikor már mélyen aludtál...átjöttem a te ágyadba, mert nem tudtam aludni és gondoltam...melletted jobban menne az alvás és hát...így is lett.

-Jajj, Jungkook! Te nem vagy százas az is biztos.

-Lehet, de legalább a munkámban profi vagyok.

-Igen, abban tényleg profi vagy...profi vagy abban, hogy minden nap az agyamra menj.

-Nem erre a munkára gondoltam, de végülis ez is igaz.

-Najó. Menjünk készülődni...és örülnék, ha most kimennél a szobából.

-Ne hülyéskedj már! 3 éve szobatársak vagyunk és eddig sosem küldtél ki amikor öltöztél.

-Tudom, de most már kezdek félni tőled. Úgyhogy légyszives...menj ki!

-Miért félsz? Ha megakartalak volna erőszakolni szerinted eddig nem tettem volna már meg?

-Nem tudom, de nem is érdekel...

Miután Jungkook végre kiment elkezdtem öltözni. Magamra kaptam egy fekete farmert és egy fekete pólót.

-Na? Bejöhetek már? -szólt be Jungkook. Ez eddig az ajtó előtt várt? Nemhogy csinált volna reggelit...persze, azt is nekem kell csinálnom...na még mit nem.

-Gyere!

-Na végre! Oké, akkor most te is menj ki!

-Nem!

-M...mi? Dehát én is kimentem...

-Igen, de neked nem kell attól félned, hogy én rádmászok -kacsintottam rá, majd leültem az ágy szélére és onnan figyeltem a reakcióját.

-Kár... -suttogta halkan, de így is tisztán hallottam.

-Perverz vagy.

-Te meg makacs.

-Makacs vagyok azért, mert nem akarom, hogy egy idióta megdugjon?

-Hát...igen.

-Öhm...oké inkább öltözz! Én meg megyek és csinálok valami reggelit.
Vagy tudod mit? Megvárlak és együtt megyünk le.

-Most akkor te végig nézed, ahogy felöltözök, de én nem nézhettem végig ahogy te felöltözöl?

-Ezt már túltárgyaltuk.

Jungkook ezután csak sóhajtott egyet és elkezdett öltözni.
Ahogy néztem nem is néz ki olyan rosszul. Eddig is ennyire kivolt gyúrva?
Izmos karjai és kockás hasa van.
Szerintem Jungkook után még a hetero srácok is megfordulnak...de én nem.
Igen, hetero vagyok, de itt nézek egy tökéletes srácot már percek óta és...várjunk...percek óta?

-Jimiiin!!! -legyezett a szemem előtt Jungkook. Ennyire elbambultam volna?

-M...mi az?

-Elbambultál -kuncogott.

-Ohh igen -vakartam meg idegesen a tarkómat.

-Elmondod miről ábrándoztál? -nézett rám perverz tekintettel. Ó anyám mi lesz ebből.

-Nem! Inkább menjünk reggelizni.

-Nem nem! Itt maradsz és elmondod miért bambultál el annyira!

-Ahjj... nem szeretnéd azt tudni hidd el.

-De! Én mindent tudni akarok, ami veled kapcsolatos!

-Hát...jó...nos én...r...raj...rajtad bambultam el -sütöttem le szemeimet és el is fordultam nehogy véletlenül is találkozzon a tekintetünk.

-Na! A kis Jiminie beindult? -nevetett fel.

-Nem dehogy! Csak eddig észre sem vettem, hogy ennyire kidolgozott tested van...

-A tiéd lehet, ha szeretnéd -közeledett felém, de én eltoltam magamtól.
-Túl sokat ellenkezel Jimin! Jó lenne, ha egyszer végre engednél nekem egy kicsit! -mondta majd megint elkezdett közeledni felém. Nem tudtam mit tegyek, mert teljesen leblokkoltam. A fejem azt mondta, hogy megint toljam el magamtól, de a szívem meg azt mondta, hogy engedjek neki.
Már majdnem összeértek ajkaink, mikor megszólalt a telefonom. Jungkook nem hagyta, hogy elfordítsam a fejem, ezért nekem kellett cselekednem, hogy megnézhessem ki hív.

-J...Jungkook...lehet, hogy fontos...

-Fontosabb, mint én? -lehelte szinte már ajkaimra.

-Nem biztos, de muszáj lenne megnéznem.

-Jó, akkor nézd meg! -húzódott el tőlem.

-A főnök az...
-Igen?

-Na? Hogy álltok? Mikor jöttök, hogy megbeszéljük a további részleteket?

-Hát...egyikünk már áll, de még nem reggeliztünk. És reggeli után terveztünk indulni.

-Oké...arra nem voltam kíváncsi, hogy az egyikőtök áll...remélem nem te -kuncogott a telefonba a főnök.

-Nem dehogy -nevettem fel.

-Akkor jó. Mondd meg Jungkook-nak, hogy intézze el a dolgát, reggelizzetek és gyertek, mert van még valami, amit elkéne mondanom nektek.

-Rendben főnök! -elköszöntem majd letettem a telefont és Jungkookra néztem.

-Na Kookie! A főnöl azt mondta, hogy gyorsan reggelizzünk meg és menjük az irodájába, mert még mondania kell valamit, de előtte azt intézd el -néztem ágyékára.

-Ohh...hehe..nem akarsz segíteni?

-Nem! Én reggelit csinálok. Szerintem magad is megtudod oldani. -kacsintottam rá majd elhagytam a szobát és a konyha felé vettem az irányt.

                                    ***
-Jó reggelt főnök megjöttünk!

-Végre! Gyertek gyorsan! Elmondom az utolsó dolgot, aztán mehettek is. Tehát, ezt a bizonyos nyakláncot egy nagyon eldugott sikátorban őrzik Budapesten.

-Aha...és akkor nekünk az lenne a dolgunk, hogy megtaláljuk azt a bizonyos sikátort és elhozzuk a nyakláncot?

-Lényegében igen. És egy kicsit utánad olvastam, hogy milyen híred van ott. Hát...még ott is félnek tőled.

-Nagyszerű, akkor bárki felismerhet és rámhívhatja a rendőrséget igaz?

-Igen, de tudom, hogy te simán leráznád a rendőröket és még a nyaklánvot is megszereznéd egyes-egyedül.

-Igen igen, de én is mellette leszek, szóval nem egyedül fogja végig csinálni és ha elkapják a rendőrök, akkor én is megyek vele.

-Igen, de azért legyetek óvatosak...nem szeretnélek elveszíteni titeket!

-Rendben főnök, vigyázni fogunk. -mondtam, majd Jungkookra néztem és eli dultunk az ajtó felé, majd a kocsiba ültünk a csomagjainkkal együtt és elindultunk a reptérre.

Itt a 2. rész...remélem tetszik most egy darabig nem hozok új részt, de talán hétvégére összehozok valamit🤔
Ha tetszett kérlek jelezzétek valahogy🥺💞 A nyuszi ereje legyen veletek🤞🐰💜