Így karácsony közeledtével megosztom a karácsonyos "látomásaimat" is.

~Kívülről látom magamat és a kislányomat (a továbbiakban a Nao, azaz Naomi nevet fogja viselni), ahogy díszítjük a karácsonyfát miközben a tv-n kapcsolt karácsonyi album zenéit énekeljük együtt. A férjem (ő legyen mondjuk Jack) és a fiam (ő ezentúl Andy fedőnéven lesz) kint vannak és fát aprítanak, hogy legyen mit a tűzre tenni. Hallom, ahogy beszélgetnek odakint, még a zendallamain keresztül is. Nao megrántja a pulcsim ujját, én pedig ránézek.

- Anya, vegyél fel, nem érem el az ágat! - nyújtózkodik a kislányom a dísszel a kezében. Én felemelem és hagyom, hogy az ágra akassza a piros gömböt.

Abban a pillanatban, ahogy letettem a lányomat, nyílik a hátsó ajtó és a családom másik fele lép be rajta. Jack kezében egy láda fa van, amit letesz, hogy le tudja venni a kabátját. Ahogy ez megtörtént, bejön, leteszi a ládát és mellém lép. Andy is beszalad és segít a húgának a karácsonyfával, én pedig nem tudom megállni, hogy ne készítsek egy képet a gyerekekről.

- Apa, emelj fel! - szalad hozzánk Andy és kapaszkodik apja karjába, kezében a csúcsdísszel. Jack csak felkuncog, majd kisfiát az ölébe véve emeli egymagasságba a fa tetejével, hogy a kis keverékünk meg tudja koronázni a karácsonyfát.

Ahogy ez megtörtént, mind büszkén nézünk végig a fenyőn, amit most már gömbök, fények és egyéb díszek ékesítenek. Érzem, hogy a férjem átkarolja a derekamat és magához ölel. Ezen fellelkesülve a két poronty egyből felkéreckedik a karunkba és egy családi ölelést tartunk.

-Na, menjünk vacsorázni! - csapom össze a keteim, ahogy letettem Naomit a kezemből. - De előtte mindenkinek kézmosás, főleg bektek, fiúk! - mutatok Jackre és Andyre. Egyszerre indulunk meg a fürdő felé hogy aztán tiszta kezekkel leüljünk vacsizni.~