Jungkook POV: 

Elképedve ültem le a legközelebbi parkban lévő padra, és azon gondolkodtam, mit vétettem, amiért egy ilyen ember költözött a régi lakásomba. Amint felfogtam, mire is készülnek az idegen nővel, még a szélnél is sebesebben száguldottam el onnan, hogy ne halljak, ne lássak semmit, undorítónak találtam ezt az egészet. 

Az a mocsok képes volt megcsalni Yoora-t, egy idegen nővel a közös ágyukban. Ilyenkor örültem annak, hogy már nem vagyok ember, és nem csinálok ilyen dolgokat, sőt, velem sem fordul elő. Csak azt sajnáltam, hogy ameddig ő valakivel hempereg, addig Yoora ki tudja hol van, hogy az ő igényeit kielégítse. Szegény lány mennyi mindent tett, és ezért érdemli. 

Mivel a feladatom az, hogy a lakásban lakókat védjem, úgy döntöttem, eljött az ideje annak, hogy én közbe lépjek. 

Hiba volt....

Felállva a padról, visszaindultam a ház fele, mikor megtorpantam. Szemeimet lecsukva láttam magam előtt, Yoora már nincsen messze, nemsokára hazaér, és akkor majd szembesül a kegyetlen valósággal. Nem akartam, hogy összetörjön, még nem állt készen arra, hogy megtudja az igazat. 

Sietve mentem a lakás ajtaja elé, és örömmel láttam, hogy Donghyun arra nem vette a fáradtságot, hogy miután a nőjét hazahozta, bezárja az ajtaját. Így hát lenyomva a kilincset, benyitottam, és jó hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, ezzel a tudtára adva, hogy valaki megérkezett. 

-Francba! - kiáltott fel. - Pedig már majdnem ott voltunk! Gyorsan, kapd össze magad! 

-De nem azt mondtad hogy messzire küldted? - hallatszott a nő hangja, belőle tisztán kivehető volt az idegesség. 

-Dehogynem! A város másik végébe, honnan tudtam volna, hogy félúton meggondolja magát? 

-Ez a te hibád! Teljesen gondolkodnod kellett volna, hogy lehetsz ennyire hülye? Miért ide hozol, csinálhattuk volna egy hotelben, vagy az irodádban, még egy nyílvános wc is biztonságosabb lett volna! 

-Jó, ez egy hiba volt! Fogd be a szádat, és öltözz gyorsabban. Még nem kaptam meg a pénzét, ha most elválunk mindennek vége! 

-Velem te így ne beszéljél, ne akard, hogy kitálaljak neki! Én úgysem jönnék ki belőle rosszul, kereshetek magamnak más partit az ágyba, de te az utcára kerülsz! Csak egy szavamba kerül! 

-Igazad van, ne haragudj na, ne haragudj. Gyorsan, menj be a fürdőbe, és ha lefoglaltam, kimehetsz. 

-Ne lökdöss! 

Hihetetlen jól szórakoztam a nyomorukon. Tudtam, hogy ez mókásabb lesz, mint gondoltam. 

Yoora POV:

Olyan hévvel és méreggel vágtam be az autó ajtaját, hogy az ablaküvege megremegett. Mérges voltam, csalódott, annyi érzelem kavargott bennem, hogy már megkülönböztetni sem tudtam. 

Nem ilyennek képzeltem el a házasságot. Én azt terveztem, hogy a férjem hazajön a munkából, én várom meleg vacsorával, majd együtt eltöltünk egy kis időt alvás előtt. Reggel mellette kelek, csókkal üdvözöl, csinálok neki reggelit, nyakkendőt kötök, majd mosolyogva engedem el aznap is a munkahelyére, és amíg ő távol van, mindent megteszek hogy neki a legjobb legyen. 

És ez az én részemről be is következett. Csak ő nem viselkedett úgy, ahogyan azt egy férjtől elvárnánk, és ez zavart. Nem ezt akartam, és hogy őszinte legyek, nem is ezt érdemeltem. 

És most be is telt a pohár. 

Dühösen nyitottam be az ajtón, már meg sem lepett hogy amúgy nyitva volt. Egy meglepett Donghyun fogadott a konyhába igyekezve, éppen a nyakkendőjét próbálta meg bekötni. Mikor észrevett, arca felragyogott, és úgy nézett rám, mintha a megmentője lettem volna. 

-Yoora! Ilyen hamar megjártad? - nézett végig rajtam. - Nincs nálad semmi, nem hoztad el? 

-Nem! - válaszoltam, kezemet a csípőmre téve. - Nem mondtad, hogy a szalon elköltözött onnan. Feleslegesen vezettem el a város túlsó felébe, csak mert te, arra nem voltál képes, hogy azt közöld velem. 

-Én sem tudtam hogy elköltözött! - védekezett. 

-Dehogynem! Egy idősebb nénitől megkérdeztem, már egy ideje elköltözött, és te csak később rendelted meg az öltönyt. Szóval tudtál róla! És nem szóltál! Szórakozol velem? 

-Jó, akkor azt elfelejtettem mondani. Ne kapd fel a vizet, inkább segíts megkötni a nyakkendőmet, valamiért nem tudom.

-Nem! - válaszoltam, mire felvonta a szemöldökét. 

-Nem? Nemet mondasz nekem? 

-Igen, nemet mondok, mert elegem van abból, hogy semmire sem becsülsz engem. Nem veszed észre amit megteszek, csak a hibák vonják magukra a figyelmedet! Mondd meg, minek vettél el, ha csak a házvezetőnődnek tartasz? Még a végén kiderül, hogy csalsz valakivel amikor...

Nem tudtam befejezni a mondani valómat, tenyere hatalmasat csattant az arcomon. Akkora hangja volt, hogy az egész helységben visszhangzott. Elképedve csúsztattam tenyeremet az arcomra, pokolian fájt. Donghyun egy erős, izmos testű férfi volt, egy enyhe pofon is fájdalmas volt tőle. De ez még csak nem is enyhe volt, akkora fülest kaptam, hogy a szám kicsattant tőle. 

-Yoora, én.. - nézett ijedten hol a tenyerére, hol pedig az arcomra, de felemelve a kezemet elhallgattattam. Egy lépéssel odamentem hozzá, gyorsan megkötöttem a nyakkendőjét, és kezemet ismét az arcomra téve kikerültem. 

-Csak menj. - mondtam, majd hátat fordítva neki, a hálószobánkba mentem. Hallottam még a fürdőajtót nyílni, majd a bejáratit záródni, azután mindent elcsendesedett. Könnyeimmel küszködve csúsztam le a fal mentén, azt gondolva, hogy teljesen egyedül vagyok. 

De nem voltam. Életem legelső pofonja valaki jót hozott az életembe. 

Jungkook POV: 

A szívem majd megszakadt - vagyis megszakadt volna ha még lett volna - ahogy néztem őt, a földön ülve sírni. Nem tudtam, mit kellene most kezdenem vele, hiszen ha úgy döntök, hogy megmutatkozok előtte, annyira megijeszteném, hogy valószínűleg meghalna. Nem érhettem hozzá, nem szólhattam hozzá, még a tudtára sem adhattam hogy nincsen egyedül, hiszen úgysem hitte volna el, amit lát. 

Azt pedig, hogy miért nem akadályoztam meg a pofont, én magam sem értettem. Simán elkaphattam volna Donghyun kezét a levegőben, de mégsem tettem. Nem akartam, hogy ő is megtapasztalja a jelenlétemet, hogy megtudja, ki vagyok és mit keresek itt. 

De mégis, ahogy néztem a földön ülő lányt, ahogyan keservesen zokogott, nem tudtam megtenni, hogy csak úgy megvárjam míg megnyugszik, amúgy sem tűnt úgy, mintha olyan hamar le tudna csillapodni. 

Így hát olyat tettem, amit soha, szellemi létem során eddig egyszer sem...

Megmutattam magamat. 

-Yoora. - szólaltam meg, mire a lány döbbenten nézett fel a térdeiről, és szemeit megtörölve körbepillantott. Én leültem vele szemben, majd kezemet felemelve néztem, ahogy a halványodó ujjak egyszerre elkezdenek látszódni, azt követte a kézfejem, csuklóm, alkarom, felkarom végig, az egész testem emberivé változott. 

Yoora szemeibe nézve nem láttam mást, csak döbbenetet és félelmet. Szemei hatalmasakra tágultak, szája elnyílt, úgy nézett mint aki szellemet látott. Végülis...egy szellem ült vele szemben, mit is vártam. 

Már éppen készültem volna ismét hozzászólni, amikor is egy mély levegőt vett, majd szemei lecsukódtak. Még épp időben hajoltam oda hozzá, hogy elkapjam, mielőtt fejét beveri a padlóba. 

Remek...ájulásig ijesztettem. Mit is gondoltam? 

Yoora POV: 

Amint felébredtem, kezemmel a fejemhez kaptam, olyan erős fájdalom hasított bele, hogy csak arra tudtam gondolni, vajon mikor szakad ketté. Egy hatalmas ásítás után felültem az ágyban, és nagy nehezen megtaláltam benne az egyensúlyomat, így nem dőltem vissza. Szemeimet összeszorítottam, a fájdalom nem enyhült, ráadásul olyan idióta álmom is volt, hogy már attól is rosszul éreztem magamat. 

-Felébredtél? - szólalt meg valaki, mire kipattantak látószerveim, és ijedten néztem körbe. Az ággyal szemben lévő fotelben, amit a sarokba tettünk, egy ismeretlen fiú ült. Lábai keresztbe voltak téve, és összekulcsolt kezekkel figyelte, minden egyes mozdulatomat. Szemei sötétek voltak, és kerekek, arca fehér, sima. Haja szintén sötétbarna, messziről meg tudtam állapítani milyen puha. Vajon milyen sampont használ? 

Szemeit le nem vette rólam, megnézett rajtam mindent, de mégsem tűnt meglepettnek, mintha ismert volna már. Nem mozdult, tulajdonképpen még csak lélegezni sem láttam, olyan volt mint egy szobor. Ijesztő volt, és mégis...attraktív. 

-Ki vagy te? - szólaltam meg végre remegő hanggal, olyan halkan, hogy alig lehetett még a csendben is hallani. 

-Jungkook. Örülök a találkozásnak Yoora. 

-Honnan tudod a nevemet? Mit keresel itt, hogy jöttél be? - faggatóztam, egyre kétségbeesettebben, ugyanakkor dühösen. Nem tudtam mit akart, miért volt nálam, egyáltalán hogy jött be, és megmondom őszintén, de féltem. Ketten vagyunk, két különböző nem, ki tudja mit akar velem tenni. 

-Ha tudnád mennyi mindent tudok rólad. - kacagott fel. Jókedvű volt, nem olyan tipikus gonosz nevetés. Hangja lágy volt, mégis férfias, habár a külsejét megnézve inkább mondtam volna egy kamasz fiúnak. 

-Te perverz! - csattantam fel. - Kukkoló vagy? Rabló? Hívom a rendőröket! - álltam fel remegő lábakkal, és az ajtó fele igyekeztem. Még egyszer visszafordultam a fotel felé..s ő nem volt ott. 

Döbbenten pislogtam kettőt, biztos, hogy álmodok. A biztonság kedvéért kimentem az előszobába, és a vezetékes telefonhoz mentem, vagyis mentem volna, ha nem láttam volna őt mellette állni. 

-Én a helyedben nem tenném. Ha ki is jönnek, mit mondasz nekik? Mire ideérnek, addigra nekem hűlt helyem sem lesz, és csak te járnál rosszabbul. 

-Mi..h-hogy... - dadogtam, majd mutogattam magam mögé a hálószobába, majd előre a srác fele, majd ismét vissza. - Az előbb még...

Egy lépést lépett felém, én pedig kettőt hátráltam. Még egy lépés tőle előre, nekem kettő hátra. Ezzel szórakoztunk egészen addig, ameddig a hátam el nem érte a falat, és ijedten néztem a szemeibe. Most vagy megerőszakol, vagy megöl, vagy kirabol, bár még az a jobbik eset lenne. 

-Miért félsz tőlem? - kérdezte kicsit megbántva. - Amióta ide költöztetek azon dolgozok, hogy megóvjalak mindenféle fájdalomtól, legyen az testi, legyen az szellemi. Most miért gondolnád azt, hogy bántani foglak? 

-Miről beszélsz te? - kérdeztem tőle összevont szemöldökkel. - Mi vagy te? 

-Egy szellem Yoora. - nézett komolyan rám, tudtam, hogy nem szórakozik. - És a legfőbb feladatom, hogy rád vigyázzak. Ahogyan azt eddig tettem, és a jövőben is tenni fogom.