-Tessa, várj! - rohant ki Mike a lány után. Tessa csak megállt, de nem fordult szembe vele. - Én... - lépett közelebb, kajait pedig feladóan megemelte maga mellett, majd hagyta hogy visszazuhanjanak a combjai mellé. Tudta, hogy Tessa ezt a kétségbeesett mozdulatot nem látta, hiszen háttal állt neki, de szinte képtelen volt irányítani a testét. - szeretlek. - mondta ki, majd lenyelte azt a gombócot, ami eddig a torkában volt és szinte megfojtotta.

Tessa teste megfeszült. Ha Mike nem is látta, de tudta, hogy a szemei csukva vannak, ajkait pedig olyannyira összepréselte, hogy egy hajszálat sem lehetett volna kihúzni a szájából.

-Mike! - nyitotta résre ajkait. Szavai épphogy hallhatóak voltak. - Miért nem tudod elfogadni, hogy köztünk sohasem lesz semmi?! - fordult meg szépen lassan - Miért nem fogadod el, az Isten szerelmére?! - ököllel kezdte ütni Mike mellkasát, aki mintha meg sem lepődött volna a reakción, fogta és magához húzta Tessát. A lány ütései egyre tompultak, majd zokogásban értek véget. Ekkor Mike az egyik tenyerét Tessa arcára simította, másikkal pedig derekát ölelte át. Az ajkuk közötti űr egyre kevesebb és kevesebb lett, majd azt a pár millimétert Mike meg is szüntette. Szenvedélyes csók volt, azonban a pofon, amit Tessa Mike arcára adott, égetőbb érzést hagyott. - Ne haragudj, nekem ez nem megy! - mondta, miközben a száját törölte a pulcsija ujjába, majd elfutott.

Mike még utána akart szólni, de egy hang sem jött ki a torkán. Mintha az az előbbi gombóc, amit lenyelt, gyomorrontást okozott volna és most minden, amit aznap evett visszakívánkozna. Tarkójához kap és mély levegőt vesz, amit csak szépen lassan fúj ki. Ezt megismétli párszor, majd lassan elindul. Szemében a lemondás és a csalódottság bújik meg. Ezt azonban nem mutathatja, mert ahogy elhagyja azt a bizonyos kis sikátorban végződő utcácskát, a rajongók meg is találják őt. És ettől a pillanattól neki jókedvűnek, vidámnak és barátságosnak kell lennie.

-"Akár színésznek is mehettem volna..." - gondolja magában, ugyanis a naiv kislányok semmit sem vesznek rajta észre.

Ez a nap sem végződött másképp a megszokottnál. Mike az orrát lógatva érkezett a szállodába, ahol a többiek már gyanakvó pillantásokkal jutalmazták, mintha azt akarnák közölni, hogy "Hiába is titkolózol, mi mindent tudunk.", holott fogalmuk sem volt róla.