Ahogy Sylvia a könnyfátyla mögül Mike arcára nézett, nem tudta eldönteni, mi is játszódik le a fiúban, arcán ugyanis az érzelmek elég véres háborút vívtak, amiből hol a düh, hol a csalódottság, hol pedig a megbánás került ki győztesként. 

- Ne tedd ezt Mike! Kérlek, ne csináld ezt velem! - temette arcát tenyereibe és úgy folytatta a zokogást.
- Mit ne tegyek Sylvia? Hmm? Mindent, amit most számon kérek, te tettél meg, nem én. - fakadt ki újból.
- Nem bírom én ezt elviselni. - suttogta maga elé bámulva.
- Mit? Ugyan már! Valaki fegyvert tartott a fejedhez és kényszerített erre? Ashton mindent megad neked! Semmiben sem szenvedsz hányt. Mégis mi vitt erre rá? - kiabált újra. Mike ilyenkor leginkább egy tengerhez hasonlít. Ugyanis egy vihar bármekkora hullámokat is korbácsolhat a tenger felszínén, a tenger mélye nyugodt. Mike is ilyen. Látszólag egy lecsillapíthatatlan vadállat, aki mérhetetlenül dühös, de elég Sylvia egy bűnbánó pillantása, és újból elbizonytalanodik, hogy mindaz, amit tesz, helyes-e.
- Szerinted nekem ez öröm? Szerinted én ezt jó kedvemből teszem? - állt fel ülő helyzetéből a lány és önmagából kifordulva üvölteni kezdett.
- Erre vagyok kíváncsi. Miért teszed? Bassza meg! - kiáltott Mike is. Sylvia megint összeroppant és az előbbi agresszív énjét egy sokkal csendesebb énje váltotta fel. Újra leült.
- Nem tudom. - suttogta.
- Miért táncolsz ilyen helyen? Várj, nem is ez érdekel, ez lehetne hobbi is. Miért mész el utána és fekszel le idegenekkel pénzért? Ashton mit nem ad meg neked, amit te azokban a kiéhezett pasasokban keresel? - ült le mellé Mike is.
- Ashton tökéletes. Minden téren. Én csak... Nem tudom megválaszolni. Valami újat akartam, valami ismeretlent. - nézett Mike szemeibe, amik ezen válasz hallatán újra lángra kaptak.
- Valami új? Valami ismeretlen? Jézusom! Hallod te magad? Van egy barátod, aki bármit megtenne érted, de neked ez nem elég? Mi a fészkes fenét akarsz még?
- Mike, te ezt nem érted. Ashton tökéletes, de már túlságosan az. Egy idő után unalmassá válik. - mondta minden érzelem nélkül. Az előbbi zokogása mintha meg sem történt volna.
- Eddig azt hittem, ismerlek, de tévedtem. Ki a fene vagy te? És mit akarsz Ashtontól? Ha nem jó neked, miért nem állsz odébb? Mire jó ez az egész? - kérdezett rá Mike azokra a dolgokra, amik legelőször végigfutottak a fejében. Úgy állt ott, mintha egy idegennel társalogna. Nem tudta elhinni, hogy mindezt az a Sylvia mondta, aki egykoron olyan jókat nevetett velük és teljes szívéből szerette bandatársát.   
- Ashton egy biztos háttér, amire szükségem van. - adta az egyszerű választ. Mike arca lefagyott. Most az érzelmek nem az arcán, hanem benne, a testében vívtak harcot. Nem tudta, mi tévő legyen. Hogy ismerhetett valakit ennyire félre? Hogyan tudta ez a lány mind a négyük fejét ennyire átverni? Sylvia arcán egy mosoly kezdett kibontakozni, ami az egész szituációt még bizarrabbá tette. - Tudom, most min gondolkozol Mikey. - lépett hozzá közelebb és a vállánál megfogva járta őt körbe. - Azon, hogy hogyan ismerhettél ennyire félre. De ne aggódj, nem tetted. Kezdetben odáig voltam Ashért, de ahogy mondtam a túl tökéletes, túl jó fiú egy idő után unalmassá válik. 
- Mióta? Mióta baszol át mindenkit? - préselte ki a szavakat ajkain. 
- Mióta is? Ja igen. Nagyjából fél éve. Az első évfordulónkon jöttem rá, hogy már nem izgat fel, hogy már nincs rám hatással.
- És mégis vele maradtál még fél évig? Hogy van bőr a képeden? - Mike hangja egyre mélyebb, egyre rekedtebb, egyre dühösebb lett.
- Ahogy mondtam, biztos háttér. És ez a fél év több is lesz. - nevetett fel. Mike kezdte azt érezni, hogy egy pszichopatával van dolga. 
- Nem lesz! Beszélsz vele, vagy én mondom el! - nézett mélyen a lány szemeibe, amik semmilyen megbánást nem tükröztek, sőt. 
- Dehogy beszélek, és te sem fogsz. Amúgy is, kinek hinne? Neked, aki mostanában szinte alig van jelen az életükben, vagy nekem, aki nap mint nap ott van és szereti őt? Ugyan Mikey, te is tudod, ezt a játékot buktad. - mosolygott olyan eszelősen.
- Te megőrültél. - lépett hátrébb kettőt.
- Ami az unalmasságot illeti, te egész izgalmasnak tűnsz! - tett három lépést Mike felé, ami következtében orruk hegye majdhogynem összeért. Sylvia mosolya levakarhatatlan volt, míg Mike dühe egyre csak nőtt.
- Azonnal takarodj innen! - suttogta a lány arcába. 
- Ahogy akarod, de ne feledd, figyellek Michael. - mondta, majd megfordulása közben hosszú, szőke hajával arcon vágta Mike-ot és az ajtóig sétált. - A számom tudod, bármikor hívhatsz, ha netalántán nem tudnál aludni. - kiabálta még vissza, majd bezárta maga mögött az ajtót és el is tűnt.

Mike a dohányzóasztalról felkapott egy ott heverő tárgyat, amit a földhöz vágott és ordított. Ennyire dühös talán még sosem volt. 
Egyszerűen csalódott. Nem csak Sylviában, hanem magában is, hogy ennyire félre tudták vezetni, és hogy most sem tudta uralni a helyzetet. Úgy látszott, most a tenger mélye is felkavarodott egy kicsit. 

**

Teltek múltak a napok és Mike még mindig tehetetlennek érezte magát. Félt, hogy Sylviának igaza lesz, és Ashton majd neki hisz. Meg persze azt sem akarta, hogy fény derüljön arra a kis titkára, hogy ő rendszeresen jár abba a bizonyos bárba, de arra is képtelen volt, hogy mindezt szó nélkül hagyja. 

Amikor megérett benne az az elhatározás, hogy beszél Ashtonnal, pont abban a percben jutott eszébe, mivel is bizonyíthatná igazát. Azonnal tárcsázott.

- Szia, Mike! - köszönt vidáman Ash.
- Szia! Sylvia veled van? - kérdezte azonnal.
- Nem, most éppen a nagymamájánál van. Miért? - felelt a göndörke.
- Érted megyek, és mindent elmagyarázok. - mondta, majd bontotta is a vonalat.

Az autójáért sietett, majd perceken belül már úton is volt barátjáért. Egy órán belül meg is érkezett. Kiszállva az autóból, idegesen, másodpercenként nyomkodta a csengőt. 

- Jövök már! - adta a választ még a zárt ajtó mögül barátja.
- Na végre! - fogta meg a csuklóját és az autó felé kezdte húzni.
- Mi van? Úgy viselkedsz, mint egy eszelős. - szabadította ki magát Mike szorosan fogó markából.
- Velem kell jönnöd! Út közben mindent elmondok. Csak bízz bennem! - mondta rá nézve Mike. Ash visszaszaladt a telefonjáért és bezárta az ajtót, majd barátját követve a kocsiba ült. 
- Miről van szó? - kérdezte, mikor a kocsi elindult.
- Sylviáról. - mondta Mike és szavát betartva mindent elmondott Ashtonnak.
- Te tényleg meg vagy húzatva. Mondta ő, hogy vigyázzak veled, mert mostanában furcsán viselkedsz, de ez mindennél több. Hogy mered megvádolni ilyenekkel? Mike, az Isten szerelmére, szerezz magadnak valakit, különben be fogsz kattanni! - csapkodott idegesen maga körül Ash.
- Nem őrültem meg! Miért nem hisz nekem mostanában senki? Figyelj, most a bárhoz megyünk. Ha ma nem is dolgozik, van ott egy ismerősöm, ő mindent elmondhat. Nem akarnék neked rosszat. - mondta egy pillanatra rá nézve, majd újra az útra koncentrált. 

Ashton hitetlenkedve dűtötte fejét az ablaknak, úgy várta, hogy Mike terve a füstbe menjen. Sylvia mondta, hogy Mike fura, de Ashton nem gondolta volna, hogy ilyeneket fog kitalálni. Pedig, ha tudná, hogy minden szava igaz...

A bártól kicsit arrébb parkoltak le, hogy ne legyenek annyira feltűnőek és vártak. Mind a ketten szótlanok voltak. Mike mindennél jobban be akarta bizonyítani igazát, Ashton pedig remélte, hogy ez nem fog sikerülni, ugyanis neki Sylvia az igazi. Van egy dolog, amiről még senki sem tud. Ashton megvette az eljegyzési gyűrűt, amivel a következő héten szerette volna megkérni barátnője kezét. És most, hogy Mike-nak ilyen agyszüleményei vannak, akár az egész terve a semmibe veszhet. Aggódott. Hatalmas tenyerei csak úgy izzadtak. Mint az első színpadra lépésük alkalmával. Még a dobverő is kicsúszott a kezéből. Most pedig idegesen tördelte ujjait, amiket sosem szokott. 

- Mike, menjünk! Nem történik semmi. Nem megy be senki, és nem jön ki senki. - kérlelte barátját.
- Várj még! Higgy nekem! - nézett mélyen szemeibe.
- És ha én nem is akarom tudni? - nézett rá aggódva.
- Tessék?
- Én szeretem őt. Nem érdekel, mi a munkája.
- De idegenekkel kefél.
- Biztos félreértettél valamit. - rázta nemleges irányba fejét.
- Az Istenért! Miért vagy ennyire naiv?  

Ashton már épp válaszra nyitotta ajkait, amikor kinyílt a bár ajtaja és egy ismerős lány lépett ki rajta, oldalán egy ismeretlen fazonnal.