Michael még akkor is sokkolódva ült lelapulva a kocsijában, amikor Sylvia már rég elhagyta a látókörét. Hogy tehette ezt? Vajon Ashton tud róla?
Egyszerűen képtelen volt hinni a szemének. Sose nézte volna ki pont Sylviaból, hogy ilyenre képes lenne, de úgy látszik tévedett. Az angyali külső egy ördögi belsőt rejt.

Lassan magához térve a sokkból, beindította a kocsit és hazáig meg sem állt. Otthon édesanyja várt rá.

- Mit ennél, drágám? - kérdezte egyik karjával magához húzva őt.
- Nem vagyok éhes. - mondta majd kibontotta magát az anyai kar öleléséből. Anyja egy darabig még ugyanúgy állt ott, aztán leült fia mellé a kanapéra.
- Tudod, hogy velem bármiről beszélhetsz. - simított végig a karján, hogy magára vonja a figyelmét. Sikerrel is járt.
- Nem vagyok már kisfiú. Egyedül is meg tudom oldani a gondjaimat, anya! - förmedt rá. Édesanyja arcára tisztán láthatóan kiült a döbbenet. Sosem volt még vele ilyen a fia. Aggódni kezdett. Mike a tenyerébe temette az arcát. Dühös és összezavarodott volt, de egyből felgyulladt benne a bűntudat lángja. - Ne haragudj! - nézett fel tenyerei mögül. - Én csak... Láttam valamit, amit lehet nem kellett volna és nem tudom, mit kéne most tennem.
- Bármi is volt az, amit láttál, úgy kell cselekedned, ahogy ő diktálja. - tette kezét Mike szívére. - Az agy lehet, hogy erősebb gondolatokat ébreszt benned, de mindig a szíved után menj. Az agy nem törhető össze, viszont a szív apró kis szilánkokban is végezheti, ezért kell mindent megtenned, hogy egyben maradjon. - mondta lágy hangon. Michael végig a szemébe nézett és a monológja végén egy hatalmas ölelést adott anyjának.
- Te vagy a legjobb. - búgta fülébe az ölelés közben.

Ezek után már nem is volt kétséges, mit is fog tenni, de előbb a holnapi napra koncentrált. Felment a szobájába és elmerült a Green Day világában. Hangosan szólt a zene, miközben ezerszer eljátszott a gondolattal, milyen is lesz az első találkozás.  

Ahogy ezen merengett, szépen lassan elnyomta az álom. Másnap a leállt Hi-Fi zúgó hangjára kelt. Gondolatai egyből Tessa körül forogtak. Alig várta a délutánt.
Mosolyogva sétált le a konyhába, ahol a hűtőn egy üzenet várta: "Ne haragudj, hogy nem vártalak meg, de tudom, hogy mennyire hétalvó tudsz lenni, így elmentem a boltba. Ha kell valami, hívj fel! Puszil, Édesanyád!xx"
Üzenetén elmosolyodott, majd az egyik felső polc tartalmáért indult, ami nem más, mint a müzli. De nem talált. Sietve lépett a telefonhoz és tárcsázta édesanyját, aki nem vette fel. -Biztos vezet. -  gondolta és ezzel annyiba is hagyta a próbálkozást.

A délelőtt folyamán Mike legfőbb tevékenysége a televízió előtt zajlott le. Evett és nézte a kedvenc műsorait, beszélgetett édesanyjával, aki kérés nélkül hozott neki müzlit.

- Ma találkozom egy lánnyal. - említette meg két falat között.
- Ki a szerencsés? - mosolygott Karen.
- Tessa. - mosolyodott el ő is.
- Hol ismerkedtetek meg?
- Azt nem szívesen mondanám meg. - nevetett fel kínjában.
- Na, csak nem egy strip-teas táncos? -  viccelődött. Mike arca azonban komorrá vált. - Eltaláltam? - kérdezte anyja is komollyá válva. Michael nyelt egy hatalmasat, majd Karenre nézett.
- Majdnem. - válaszolt félénken, szinte suttogva. - Rúdtáncos. - egészítette ki.
- Mikor járkálsz te ilyen helyeken? - kérte számon.
- Calum szervezett egy estét a turné lezárásának megünneplésére. Akkor vitt el minket oda. - olyan hanggal mondta végig, mintha bánnia kéne valamit. Pedig már nagykorú. Bármit megtehet, amit csak szeretne, mégis felelősnek érzi magát minden egyes tettéért.
- Ashton is veletek volt? - nevetett fel halkan.
- Igen. Csak hamarabb lelépett. Sylvia várta otthon. - fintorgott a név kimondása miatt. Még mindig dühös volt a lányra, amiért ezt műveli.
- Van valami ellenszenv benned. - jelentette ki édesanyja.
- Igen. Tudod, tegnap mondtam, hogy láttam valamit, illetve valakit. Sylvia volt az. Jött ki a bárból. - végig a tányérját figyelte, egy pillanatra sem nézett anyja szemébe. Mintha neki lenne bűntudata azért, amiért Ashton barátnője ott dolgozik.
- Hát ez dúlt fel ennyire... - állapította meg. - És mit fogsz csinálni? Elmondod neki?
- Nem tudom. Ha nem teszem, én leszek a gerinctelen. Ha elmondom, akkor is. Egyszerűen sehogy sem jó. Szerinted? - nézett rá tanácstalanul.
- Ahogy tegnap is mondtam, mindig hallgass a szívedre! - mosolygott rá, majd kivitte az üres tányérokat a konyhába egyedül hagyva Mikeot a gondolataival.  

Hiába rágta át ezerszer, teljes zavar volt benne. Már az is megfordult a fejében, hogy nem is őt látta, csak valakit, aki nagyon hasonlított rá, és ha szólna, csak bekavarna, de ezt a gondolatot el is vetette. Biztos volt benne, hogy Sylviat látta. Már csak az a kérdés, hogy mi járatban volt ott. Dolgozó vagy csak valami tévedés az egész?
Végül arra jutott, csak úgy tudhatja meg, ha először a lánnyal beszél. De majd csak a találkozó után. Addig még talán Tessa is elárul róla valamit, ami segíthet eldöntenie, mit tegyen.

Mike ezzel zárta le magában a dolgokat és elment készülődni. Egy hosszú, forró zuhany után felvette a kedvenc fekete farmerjét, hozzá az "IDIOT" feliratos felsőjét egy piros-fekete kockás inggel. Fújt magára parfümjéből, majd leszaladt cipőt, kabátot és sapkát venni.

Autóval hamar megint a parkolóba érkezett és türelmetlenül várta, hogy Tessa megjelenjen az ajtóban. Ránézett az órára, ami délután fél ötöt mutatott, majd hatot. Aztán hétre váltott, de Tessa még mindig sehol sem volt. Mike még a nyolc órát is megvárta, de ekkor kezdett elbizonytalanodni, hogy eljön-e a találkozóra.
Hosszas várakozása után úgy döntött, hogy bemegy és rákérdez, hogy látták-e már a mai napon. A válaszra azonban nem volt teljesen felkészülve.

- Tessa ma nem dolgozott. - adta az egyszerű választ a hölgy a pult mögül.

Mike csalódottan hagyta el az épületet. Becsapva érezte magát. Egy lány átverte, hazudott neki. Dühösnek kellene lennie, ennek ellenére az újbóli találkozáson járt az esze. Azon töprengett, hogy hogyan győzze meg a lányt arról, hogy megérdemel egy esélyt, hogy hogyan fogja meghódítani szíve választottját.Ez a gondolat azonban nem tartott sokáig. Amint a kocsijához ért, egyből átvették a szürke gondolatok az irányítást. 

- Nem kellek neki, bassza meg! - csapta be maga után a kocsi ajtaját. 

Az egyik kezével a fejét támasztotta, a másikkal pedig megdörzsölte szemeit. Millió lány kapva kapna az alkalmon, de pont az, aki neki kell, nem. Ez az élet furcsa fintora. Mindig így szokott lenni, de az emberek azt hiszik, hogy csak az "átlagos" emberekkel esik meg az ilyen szituáció. Hát nem. A leghíresebb, legszebb, leggazdagabb emberrel is előfordulhat, hogy az, akiért mindent megtenne, sosem fogja őt emberszámba se venni. Mindig kevés lesz. 
A legtöbb ember kínok kínján is, de elfogadja ezt a tényt és lemond mindenről, ami az áhított személlyel kapcsolatos, de nem Mike. Mike küzdeni akart. Mindent mag akart tenni Tessaért.

Ahogy a motor beindult, Mike gondolatai is életre keltek. Az út nagy részét azzal töltötte, hogy figyelt az útra, na meg persze azon agyalt, hogy mitévő legyen. Meg akarta kapni, de azt még nem tudta, hogyan fogja.
Felparkolt a garázs előtti üres placcra, aztán mogorván csapta be maga után a bejárati ajtót, majd a szobája ajtaját is.

Az eddig benntartott levegőt hangosan fújta ki és hanyatt dőlt az ágyán. Pár percig bámulta a plafont, majd a laptopjáért nyúlt. Belépve közösségi oldalaira üzenetek milliói fogadta, és még ennél is több tweet, de csak a bandatársaiéra koncentrált. Ők is keresték. Amióta szüneten vannak, egyszer sem beszélt velük, ami aggasztotta őket.
Mike nem akart válaszolni, így egyetlen egy poszttal le is tudta: "Hey, srácok! Minden rendben van, csak élvezem a szünetet. Remélem, megértitek.:)" 
Lezárta laptopja tetejét és átadta magát az édes semmittevésnek. Ebből a tevékenységéből telefonja hangos - máskor imádott zenéje, de jelen helyzetben csak valami zaj, ami megzavarta őt - morajlása zökkentette ki.
Kelletlenül nyúlt érte, és a kijelző megnézése nélkül vette fel.

- Mike. - mondta unottan.
- Szia! - hallott egy ismerős hangot. - Remélem, nem zavarlak. - folytatta, miután nem kapott választ. Mike még mindig nem hitt a fülének.
- Sylvia? - kérdezte. Hangja lassan, de biztosan váltott át haragossá. Képtelen volt leplezni, mit érez iránta az eset után.
- Igen. - nem láthatta, de hangjából hallotta, hogy mosolyog.
- Mit szeretnél? - kérdezte sürgetve.
- Ashton, illetve a srácok aggódnak érted. Csak tudni szeretném, jól vagy-e. - Mike szinte látta maga előtt a lány összezavarodott arcát. Biztos volt benne, hogy nem érti, miért lett vele szemben ennyire bunkó.
- Amint hallod, remekül vagyok. - válaszolta, ám hangja enyhe iróniát rejtett. - És most, hogy tudod...lenne még egy kis dolgom.
- Mike, mi lett veled? - kérdezte Sylvia is egyre idegesebben. Nem tűrhette, hogy valaki így beszéljen vele, főleg úgy, hogy eddig Mike volt az, akivel a legjobban kijött.
- Veled mi lett Sylvia?! - fakadt ki belőle kicsit hangosabban a kelleténél.
- Hogy érted ezt? - a lány hangja megremegett. A sírás kerülgette és rémült volt Mike durva fellépése miatt.
- Nem hiszem, hogy ezt telefonon kéne megbeszélnünk, de egyenlőre nem akarlak látni. Hatalmas csalódás vagy. - a mondat eleji harag hamar szánalommá alakult.
- Nem értelek, Mike. - egyre vékonyabb és halkabb lett hangja.
- Majd mindent megértesz, de egyet ne feledj, Ashton mindennél jobban szeret téged! - mondta határozottan, majd választ sem várva bontotta a vonalat.

Sylvia nem tudta hová tenni az előbb lezajlott beszélgetést. Összezavarodottan bámult maga elé perceken át. Hirtelen két kart érzett a derekára simulni, majd lágy csókok lepték el tarkóját. Elmosolyodott, karja pedig libabőrös lett. Ezt látva, Ashton is mosolyogni kezdett.

- Kivel beszéltél? - kérdezte halkan a fülébe suttogva, majd folytatta azt, amit elkezdett. Csókjai lassan sálként borították be Sylvia nyakát és tarkóját.
- Nem lényeges. - válaszolta, majd párja ölelő karjai között szembe fordult vele és megcsókolta őt.

Mike haragosan dobta telefonját maga mellé az ágyra. Nem tudta még, hogyan is fogja Sylvia tudtára adni, hogy látta őt onnan kijönni, de biztos volt benne, hogy beszélni akar vele. Nem hagyhatja, hogy barátját ennyire csúnyán átverjék.
Ezen gondolatait hamar Tessára irányította. Ha jól belegondol, őt is átverték. És neki is rohadt szar érzés volt. Mi lenne Ashtonnal?! Sokkal érzékenyebb, sőt ők egy párt alkotnak, így sokkal nagyobbat üt a dolog. Az a tudat, hogy miatta lenne szomorú, kicsit elbizonytalanította. De azt sem akarja, hogy hazugságban éljen.
Ha ő lenne Ashton helyében, elvárná egy ilyen eset kapcsán, hogy szóljanak neki. Inkább vágják pofán az igazsággal, minthogy megnyugtassák a hazugsággal.

Lassan harmadik hete, hogy vége a turnénak, és szűk egy hetük maradt a pihenőből. Mike folyamatosan azon rágódott, felkeresse-e újból Tessát. Az esze azt mondta, hagyja, de a szíve mást súgott. És édesanyjára hallgatva, mindig a szíve után megy.
Felkapta slusszkulcsát, majd a motort beindítva újra a bárhoz hajtott és várt. Reménykedett benne, hogy olyan napon jött, amikor Tessa dolgozik. Kivételesen mellette állt a szerencse. Egy fél órás várakozás után megjelent a naplementére emlékeztető hajkorona, amit a szél még mindig szívesen kért fel keringőre.
Mike gyorsan kiszállt és sietős léptekkel iramodott utána.

- Tessa! - szólította meg, mikor már közelebb ért hozzá.
- Már megint te? - kérdezte hátrafordulva. - Azt hittem, a múltkori elég nagy tanulság lesz ahhoz, hogy békén hagyj. - morogta kelletlenül.
- Nem rázol le ilyen könnyen. - mosolyodott el Mike. - Most nagyon sietsz? - kérdezte még nagyobb mosollyal. Tessa várakozott egy picit, majd mosolyogva válaszolt.
- Ami azt illeti, van egy kis időm.