Ashton kimászott a dobdzsungel megöl, csatlakozva a társaihoz. Az utolsó koncert vége volt ez az első világ körüli turnéjukból.

-Hatalmas köszönet mindenkinek, aki részese volt ennek a felejthetetlen élménynek! Valóra váltottátok az álmainkat! Mindent köszönünk, nélkületek ez nem jöhetett volna létre! - mondta és néha, hatalmas kezével a göndör fürtök közé túrt.

Ezek után mindenki mondott még pár szót, aztán a közös meghajlás következett. Hiába, egy szakasz lezárult. Ez a fél év volt az, amiről  annak idején álmodoztak. És most az álmuk, amiben hat hónapon át éltek és léteztek szertefoszlott. Már csak az emlékükben él tovább, mintha csak most kezdődne. Az első színpadra állás, a kezdeti izgalmak... Mára már csak rutin.

Ahogy lejöttek a színpadról, az öltöző várt rájuk nyitott ajtóval. Beülve felelevenítettek pár emlékezetes pillanatot, mint például amikor Mike haja lángra kapott. Habár akkor mindenki lélegzetvisszafojtva várta, mi is fog történni, mindenki aggódott érte, mára csak nevetnek rajta.

-Akkor ma este elmegyünk és megünnepeljük eme korszak lezárását. Megadjuk neki a módját! - szónokolt Calum.
-Micsoda költő vált belőled. - nevetett Ashton.
-Majd ha meglátod, mit találtam ki estére! - kacsintott rá.
-Csak okosan Cal-Pal! Nekem barátnőm van. - vigyorgott büszkén.
-Csak neked kell okosan viselkedni, mi élvezhetjük a dolgokat. - veregette meg vállát. Hangja gúnyos volt, de mindez csak a poén kedvéért. - Tízre értetek megyek. - zárta le a témát.

Büszke, ámde titokzatos mosollyal lépett ki az öltözőből. A többiek egymás szeméből próbálták kitalálni, hogy bárki sejti-e, mi van készülőben, de csalódottan vették tudomásul, Calum túl jól tart titkot.

~

Már a kocsiban ülve próbálták kicsikarni belőle, hová is mennek, de csak a leparkolás után vették észre.

-One cent, one dance. - olvasta fel hangosan Mike a bár nevét.
-Calum, mi ez a putr... hely? - nevetett Luke.
-Mi bajod vele, haver? - értetlenkedett a terv kitalálója.
-Omlik a fala. Nem tűnik túl biztonságosnak. - magyarázta Ashton.
-Még nem voltatok odabent. - húzta ki magát magabiztosan.
-Te mióta jársz ilyen helyekre? - vonta fel szemöldökét Michael.
-A mi kis jófiú Calumunk titokban egy perverz vadállat. - röhögött Luke a saját poénján, amin a többiek csak a szemüket forgatták.

Miután befejezték Calum cikizését, a bejárat felé indultak. Belépve egy teljesen más világba csöppentek. Hatalmas tér, kristály csillár, arany díszítés. Egy hatalmas, fenyőből készült recepciós pult, ami mögött egy elegánsan felöltözött, hosszú, szőke hajú nő állt. Száját halvány rózsaszín rúzs díszítette, szeme enyhén ki volt húzva fekete szemceruzával. Az összhatás letisztult és pazar.

Mindhárman a márvány padlóról kaparták fel állaikat. Calum végignézett rajtuk, és tudatosította magában, hogy sikerült lenyűgözni bandatársait.
Mosolyogva lépett a pult elé.

-Miranda! - hajolt át a pulton, megölelte a nőt, majd egy puszival váltak el egymástól.
-Calum! Mi járatban erre? - mosolygott kedvesen.
-A délelőtti szerencséssel beszéltem, hogy estére lefoglalom a helyet.
-Akkor most mindenki más szerencsés rajtam kívül. Nekem itt kell rostokolnom, amíg a többiek négy ilyen helyes srácnak táncolnak.
-Ugyan, fülig pirítasz. - vigyorgott Cal - Mehetünk, már várnak ránk. - kacsintott a srácok felé, akik még mindig megszeppenve álltak.

Egy hatalmas faajtó kinyitása után egy, már sokkal igénytelenebb épületrészben találtak magukat. Sötétség, csak néha egy-egy neon fény bukkan fel. Egy nagy színpad, több kisebb. Asztalok a helység minden egyes részében. Jól megfigyelve, négy asztalonként egy kisebb színpad volt, aminek közepéből egy rúd ágaskodott felfelé, teljesen a plafonig.
A hely teljesen üres volt. Csak a halk zene jelezte, hogy nincs zárva.

-Üljetek le! Mindjárt kezdődik a show! - érintette meg Mike vállát az előbbi szőke hajú hölgy, Miranda.
-Köszönjük! - mosolygott rá Calum a válla felett.

Egyikük sem szólalt meg. Levegőt is alig mertek venni. A magabiztosság halvány jelét sem lehetett felfedezni rajtuk.
Talán azért érezték magukat kényelmetlenül, mert most fordult a kocka. Ők voltak a nézők. Csak marionett bábok voltak valaki játékban. Ez a helyzet egy profi előadónak, aki eddig mindig mindent irányított, ijesztő lehet. Ez történt velük is.
De abban a pillanatban, amikor az a kevés fény is megszűnt, csak egy hatalmas reflektor világított a főszínpadra és a táncosok sorban jelentek meg ritmusosan lépkedve a zenére, minden gátlásukat levetkőzték. Négyen keltettek akkora robajt, mintha tömve lenne a hely. Tapsoltak, fütyültek és különböző szavakat kiabáltak a táncosoknak. Minden lány egy-egy rúdhoz állt. Fejüket lehajtották, megálltak. A zene abbamaradt pár másodpercre. Amikor újból megszólalt, sokkal hangosabb és vadabb ütemet diktált. A lányok egyszerre kezdtek el mozogni, de mindenki máshogyan.
Calum egyből fütyülni kezdett, majd tenyerét a feje fölött ritmusra ütögette össze.
Mindenki látványosan élvezte a showt. Kivéve Mike-ot. Hatalmas zöld szemei egy lányt figyeltek. Minden mozdulatát nyomon követte. Képtelen volt levenni róla a szemét.

-Jól vagy, haver? - hajolt füléhez Calum.
-Hogy hívják? - intett fejével a lány felé.
-Fogalmam sincs. Mindig újul a repertoár. Egy maradandó van. - válaszolta.

Mike bólintott, hogy jelezze, felfogta azt, amit mondott neki.
Hiába kapott semmitmondó választ, elhatározta, kideríti.
Úgy érezte, soha nem érzett még ilyet. Izgalmasnak találta azt a kiszámíthatatlanságot, azt a titokzatosságot, ami a lányból sugárzott.

Az első közös tánc után, mindenki egy-egy kisebb színpadhoz sétált. A srácok kiválasztották azt, akit látni szerettek volna.

Calum és Mike egy asztalhoz keveredtek, de Mike egy agresszív tekintettel elüldözte vetélytársát. Ashton egy tánc után közölte a srácokkal, hogy rá otthon sokkal jobb vár, így lelépett. Luke folyamatosan, egyik asztaltól a a másikhoz vándorolt "Minden jóból egy kicsit." mottóval.
Ellentétben Mike-al. Michael egész este ugyanannak a lánynak az asztalánál ült. A harmadik tánc után a levegő egyre forrósodott körülöttük. A rúdtáncból hamarosan egy tüzes öltánc kerekedett.

-Cal, oda nézz! - bökte oldalba Luke Calumot. Calum amúgy is hatalmas szemeit még nagyobbra nyitotta. Egyszerűen képtelen volt hinni annak, amit lát.

Miután nagyjából magához tért a látvány okozta sokkból, hatalmas, magabiztos, "Én megmondtam." típusú mosoly terült szét az arcán.

Hajnaltájt, amikor már a táncosok is kellőképpen kimerültek, a srácok is úgy döntöttek, hogy lassan menniük kéne.

-Mike! - szólt oda neki Luke - Indulunk! - fejezte be.
-Öt perc! - kiáltott vissza úgy, hogy rá se nézett. Még mindig a neki táncoló lánnyal volt elfoglalva. - Hogy hívnak? - kérdezett rá arra, ami egész este foglalkoztatta.
-Titok! - kacsintott rá a válla felett átnézve.
-Kérlek! - Mike hangja szinte könyörgően hatott.
-Tessa. A nevem Tessa. - mondta, miközben hangja egyre halkabb és halkabb lett.
-Tessa. - suttogta magának, hogy képes legyen ennyi alkoholbevitel után is a fejében tartani a nevet.
-Michael! - ezúttal Calum hangja vonta el a figyelmét a lányról - Gyere már! - enyhén ideges hanglejtéssel hívta barátját.

Mike lassan felállt. Maga felé fordította a Tessát. 

-Remélem, látlak még! - mondta mélyen a szemeibe nézve.
-Teljességgel kizártnak tartom. - kacagott fel.
-Miért? - nézett rá kétségbeesetten - Talán nem vagyok az eseted? - vonta fel egyik szemöldökét.
-Íratlan szabály, hogy vendégekkel semmi. - fordult meg, majd csípőjét ringatva sétált vissza a "kulisszák" mögé.

Mike pár másodpercig csak állt. Gondolatai csak úgy kavarogtak. Mi fogta meg benne ennyire? Hiszen szinte bármelyik lányt megkaphatná, szívét mégis egy elérhetetlennek tűnő, rúdtáncos dobogtatta meg. Talán pont azért, mert ennyire elérhetetlennek tűnik. Küzdenie kell érte, ami fenntartja az izgalmat az életében. Ha nincs ez az izgalom, nem képes létezni. Függő lett egyetlen este után.