Mivel a turné véget ért, a srácoknak túl sok szabadidejük lett. Amivel igazából nincs is baj, mert Ashton például a legtöbb idejét a barátnőjével töltötte, Luke és Calum folyamatosan járták a világot és buliztak. Amikor kicsit elfáradtak, hazamentek a családjaikhoz és kipihenték a bulik okozta fáradtságot. Ezekkel ellentétben Mike a képzeletében felépített világban élt. Minden percét azzal töltötte, hogy kiderítse táncosa kilétét. Habár a nevét tudta, neki az kevés volt. Minden apró dolgáról tudni akart: a kedvenc virágáról, a rejtett tetkóiról, arról a táncról, amit akkor táncol, ha szomorú, arról a dalról, ami a mindent jelenti neki. Kíváncsi volt, hogy vajon tud-e a bandáról, hogy szereti-e a dalaikat, hogy ő is egy rajongó-e. Megannyi kérdés merült fel benne, ami még inkább arra biztatta, hogy megkeresse. Ez a tudat egyre nagyobb vágyat indított el benne. Meg akarta ismerni, meg akarta érinteni, érezni akarta, csak beszippantani, mint a levegőt, ami körül veszi őt. Azt akarta, hogy a levegője legyen, ami nélkül képtelen élni.

Mike az eddigi üléséből fogta magát és felpattant. Kezeivel combjaira csapott.

-Indulás! - mondta, ezzel is biztatva magát.

Beszállt a kocsijába, beütötte a GPS-be a megfelelő koordinátorokat és már úton is volt a bár felé.

Egész úton magában gyakorolta azt a szöveget, amit Tessának fog majd mondani.
Annyiszor elképzelte már, milyen lesz a szituáció. Tessa mit fog ahhoz szólni, hogy újra láthatja Mike-ot?
Szinte teljesen biztos volt benne, hogy örülni fog neki.

Amikor a kocsi motorja leállt a parkolóban, Mike szíve is kihagyott egy dobbanást. A kimaradt dobbanás után viszont tripla olyan heves mozgásba kezdett. Alig bírt magával.
Vett két mély levegőt, majd kiszállt a kocsiból. Lassú, de magabiztos léptekkel indult a bejárat felé. Nagy lendülettel, szinte berobbant az elő épületbe, ahol most nem egy kedvesnek tűnő hölgy állt a pult mögött. Inkább egy medvére hasonlított, holott egy táncosra. Mike megtorpant, de hamar visszatért a lendülete, és ugyanolyan, vagy talán még több magabiztossággal indult el felé.

-Jó napot, Uram! Miben segíthetek? - kérdezte a nő egy kis orosz akcentussal. Mike egyből megértette a nő termeti összeállítottságát.
-Napot! - köszönt oda hanyagul - Egy lányt keresek. - mondta, miközben felkönyökölt a pultra.
-Keresse csak! - nevetett fel, ami mély hangjával eléggé fülbántó volt.
-Segítsen nekem! - nézett rá szinte könyörgő szemmel.
-Sajnálom, nem adhatok ki információt a dolgozóinkról. - amennyire veszélyesnek tűnt kezdetben, annál kedvesebb és együttérzőbb lett.
-A neve Tessa. Élénk vörös haja van, az alja világosabb. Vörös rúzzsal festi a száját. - Mike úgy adta ki az általa birtokolt információkat, hogy a nő arca szinte megsemmisült. Szemeit összeszűkítette, mintha csak széllel szemben kéne sétálnia.
-Honnan tud ennyit róla? - kérdezte gyanakvóan.
-Táncolt nekem. És nem tudom elfelejteni. Beszélnem kell vele! - hajolt előre, szinte a nő arcába suttogott, de mégis hangos volt.
-Sajnálom! Semmit sem tehetek.
-Rendben. Azért köszönöm! - csapott még egyet óvatosan a pultra, majd amilyen magabiztossággal és lendülettel ment be, olyan csalódottan és megsemmisülve tért vissza autójához.

Beült, de esze ágában sem volt feladni. Figyelt. Arra várt, mikor jelenik meg az ajtóban, mikor kaphatja el és beszélhet vele.
A fejében nem egyszer játszotta már le a szituációt. Előre voltak mondatai, még vészszükség esetére is.

Az idő csak telt, de eredménye nem volt Mike próbálkozásának. Nemhogy Tessa, de senki más sem jött ki azon az ajtón. Mintha vendégek sem lettek volna bent, mintha az egész hely nem is létezne. Se bemenni, se kijönni nem látott senkit.
Már azon gondolkozott, hogy van egy hátsó, vagy egy teljesen másik bejárat. De ők is ezt az ajtót használták. És látni is csak egy "menekülő útvonalú" ajtót látott, amikor bent volt. Azt pedig csak valami nagyon nagy baj esetén használhatták, mint például, ha tűz üt ki.
De nem volt tűz. Legalábbis nem az épületben. Mike szíve azonban egyre nagyobb hőfokon, egyre nagyobb lángokban égett. Arca kezdett olyan vörös lenni, mint a haja. A belülről jövő izzás kezdett láthatóvá válni. Mint a láz. Égette őt. De ezt a fajta "lázat" mégis élvezte.

Már kezdett sötétedni. A szél egyre jobban fújt, és a levegő is egyre hidegebb lett. Mike felkapcsolta a fűtést a kocsijában, de ennek köszönhetően az ablak elkezdett bepárásodni. Morogva nyúlt hátra egy kisebb darab rongyért, majd elkezdte a mellette lévő ablakot törölni. Ekkor látta meg a vörös hajat, ahogy a szél éppen összekócolja. Tessa kezeivel próbálta rendbe rakni, de a szél végtelen játékba kezdett a rakoncátlan hajszálakkal.
Mike egyből kipattant a kocsiból és a lány után indult. Léptei hosszúak és gyorsak voltak, hamar utolérte.

-Tessa! - szólította nevén, mikor már csak pár lépésre volt mögötte. A lány megtorpant, majd lassan megfordult.
-Te mit keresel itt? - kérdezte riadtan nézve fel Mikera.
-Hozzád jöttem. Egész délután vártam rád. - mondta egy féloldalas mosoly kíséretében.
-Te beteg vagy! - lépett hátra egyet - Mit akarsz tőlem? - kérdezte hangjával próbálva némi erőt és veszélyt sugallni, de a félelem átütött rajta.
-Csak megismerni. - tette védekezőállásba kezeit - Első látásra rabul ejtettél. Csak szeretnélek megismerni. Csak egy délutánt kérek. - kérlelte. Tessa kezdetben értetlen és hitetlen arckifejezése megadóan mosolyodott el.
-Egy délutánba még senki sem halt bele. - mosolyodott el és egy lépéssel közelebb lépett Mike-hoz.
-Holnap? Holnap ráérsz? - kérdezte meglepetten a hirtelen jött kedvességtől.
-Holnap. - bólintott.
-Érted jövök... ide. - mondta egyre nagyobb mosollyal.
-Rendben. - mosolyodott el, majd megfordult és elindult.

Egyszer visszafordult és Mike csillogó szemei még mindig őt pásztázták. El se hitte, hogy mindez ilyen könnyen ment. Szinte semmi tiltakozás, semmi rosszindulat, semmi elutasítás.

Letörölhetetlennek hitt mosollyal ült be a kocsiba, majd még egyszer a kezébe vette a rongyot, és elkezdte törölni az ablakot. Ekkor valami olyat látott, ami azt a mosolyt két másodpercen belül el is tüntette.

-Sylvia?! - kérdezte, majd gyorsan lebukott, és a kormány mögül figyelte, ahogy az említett hölgy elsétál a kocsija előtt.

Sylvia sűrűn figyelt maga mögé, úgy nézett szét az utcán, mintha megérezte volna, hogy bajban van. De még mekkora bajban...