A klipp átdolgozott részét hamar felvettük. Ebédre már kész is voltunk. Rendeltünk pizzát és az egész csapat együtt falatozott belőle.

-Úgy várom már a karácsonyt! Végre minden rokonom és barátom együtt lesz. Csaphatunk egy jó nagy bulit -ábrándoztam, lehet kicsit hangosan.

-Mendes neked még ki kell előtte adnod egy dalt -magyarázott rögtön Andrew, mire mindenki kiröhögött. Próbáltam nem tudomást szerezni erről és nyugodtan válaszolni.

-Ígérem holnapra meglesz a dalszöveg és legkésőbb holnaputánra feléneklem neked -mondtam, majd Lali felé fordultam.

-Ugye ott leszel jövőhéten a bulin? -kérdeztem, mire a fejére csapott és nevetve válaszolt.

-Istenem már most itt tartunk? Hányadika is van? -kérdezte, de mielőtt válaszolhattunk volna már meg is nézte a telefonján -Tizenhét? Asszem én megyek. Még nem vásároltam semmit karácsonyra. Sziasztok -intett és már ott sem volt.

-Tud róla? -kérdezte meg Andrew, mikor mi is elindultunk a kocsihoz.

-Miről? -értetlenkedtem.

-Oké oké. Ha még magadnak sem valottad be, biztos ő sem tudja. Pedig eléggé észrevehető, hogy mit érzel iránta -mondta, de mielőtt visszakérdezhettem volna elhajtott. Egyedül hagyott a gondolataimmal.

Miután hazaértem, el akartam kezdeni végre a dalt, de mindig a medzserem mondata jutott eszembe. Mégis mit nem vallok be magamnam? Amiről Lalinak is kellene tudnia?