Album 2, track 3
Treat You Better

- Mit művelt veled? - kérdeztem, mikor a nyakamba borulva zokogott, amint kinyitottam az ajtót. Nem válaszolt, csak hevesen rázkódott a sírás miatt. - Megütött megint? - kicsit ellöktem magamtól, csak hogy rá tudjak nézni.

- Nem...nem akarok erről beszélni. Kérlek Shawn, csak hadd menjek be! - küszködött krokodil nagyságú könnyeivel, én pedig eleget kérve kérésének, beengedtem a lakásba.

- Meddig tűrsz még neki? Ameddig ő nem dob ki? Komolyan, annyival jobbat érdemelsz, mi a faszért vagy még mindig vele? - emeltem rá a hangom idegesen. Tudtam, nem kéne kiabálnom vele, hisz így is zaklatott. De nem tudok nyugodt maradni, amikor az egyik legfontosabb embert az életemben bátanak, én pedig tétlenül nézem mindezt. Kivertem volna már abból a nyomorékból a szart is, de persze Ő nem engedi. Félt mindkettőnket. Úgy érzem leginkább a pasiját, de talán engem is egy kicsit. Utálom ezt az egészet. Azt, hogy hetente legalább kétszer látnom kell, ahogy szinte ájulásig sír, pár hete már szorongatás nyomai vannak rajta vagy pofonoktól piroslik bájos arca. A lakásom az egyetlen menedéke, velem együtt. Ide úgyse jön el az a rohadék, mert nem tudja a címet. És mellesleg azért is jön ide, mert itt vagyok neki én, aki akár órákig képes nyugtatgatni, szorosan ölelni, hallgatni a panaszait vagy olykor jobb kedvre deríteni. Mindent megteszek érte és azért, hogy jobban érezze magát.

- Én szeretem Őt, Shawn...kérlek ezt értsd meg! - könnyei még mindig bugyogtak szemeiből, de nehezen felpillantott rám.

- De nem tudom megérteni! Mit lehet benne szeretned? Megaláz, rosszul bánik veled, megüt, te pedig ezek után képes vagyok az utálaton kívül bármi mást érezni iránta?

- Ez bonyolult, és nem vagy a szituációban, így nem érted. Ő egy kedves ember, és szeret engem. Csak...mostanság kicsit szar napjai vannak, ennyi - kelt a védelmére rögtön. Persze, gondolhattam volna, hogy ez lesz.

- Inkább hagyjuk, mert nem akarok veled veszekedni, felesleges - forgattam meg a szemeimet sóhajtva, majd leültem mellé a kanapéra - Kérsz valamit? Vizet? Esetleg éhes vagy? Kérsz az arcodra valami hideget, hogy ne dagadjon fel?

- Egy pohár víz és egy fájdalomcsillapító nagyon jól jönne. És ha valami fagyasztott zöldséget vagy bármit tudnál adni, nagyon megköszönném - próbált halványan rám mosolyogni, de olyan erőltetett lett, hogy félúton inkább nem is próbálkozott tovább.

- Hozom őket - feleltem lágyan, majd a konyhába mentem. Pár perccel később visszatértem a kért dolgokkal.

- Köszönöm - mondta halkan, majd rögtön be is vette a gyógyszert, a fagyasztott borsót pedig az arcához emelte. Picit felszisszent a hirtelen hideg érzet miatt, de utána nagyon is jól esett piros foltos arcának a jeges hatás.

- Ő hív - pillantottam az asztalon rezgő telefonjára.

- Csak némítsd le kérlek. De ne nyomd ki! - tettem, ahogy kérte, majd felé fordultam.

- Nem hiszem el, hogy még ilyenkor sem szeretnél olyat tenni, ami felbosszantja - kezdtem bele újra a prédikálásomba, de ő félbeszakított.

- Shawn..baj lenne, ha aludnék most? Nagyon fáradt vagyok - mondta, de átláttam én a szitán. Tudja, hogy igaz, amit mondok, de nem akar róla beszélni. Így hát inkább eltereli a témát, tipikus Ő.

- Nem. Tudod hol a párna és a takaró. Reggel találkozunk - állok fel a kanapéról kissé feszülten, és a hálószobám felé indulok.

Pár óra múlva egy halk kopogást veszek észre a hálószoba ajtón. Nehezen nyitottam ki álmos szemeimet.

- Bedőlhetek melléd? Vihar van, és tudod, hogy rettegem tőlük - mondta halkan, a takarója köré volt bugyolálva, és hatalmas szemeivel meredt rám lefelé. Csak aprót bólintottam, majd arrébb csúsztam, helyet adva neki. - Köszönöm - súgta nekem, én pedig elmosolyodtam.

Reggel összegabalyodva aludtunk békésen, de a csengő hangja ezt megzavarta. Hány ember akarja még a baszott kopogással és csengetéssel megzavarni az alvásomat? Kikeltem az ágyból, és az előszoba felé igyekeztem.

- Te mi a francot akarsz itt? - kérdeztem meglepődve, mikor a pasija állt előttem. Eleve, honnan tudja ez, hogy én itt lakom?

- Beszélnem kell vele. Most - szűrte ki fogai közül idegesen és talán picit kétségbeesetten.

- Kivel? Héj, ki mondta, hogy bejöhetsz? - háborodtam fel, mikor ellökött, és belépett a lakásomba.

- Ne játszd a hülyét, Mendes! Tudom, hogy itt van. Mindig hozzád jön, bármi kínja van - forgatta meg irritálva szemeit.

- Hát ha nem lennél egy seggfej, és nem bánnál vele úgy, mint egy kutyával, akkor talán nem kéne hozzám menekülnie - válaszoltam, hangom pedig csak úgy tocsogott a gúnytól.

- Szerintem semmi közöd nincs a kapcsolatunkhoz - jött felém egy lépést közelebb.

- Fontos számomra, és én csak próbálom felnyitni a szemét, hogy jobbat érdemel nálad - mondtam és álltam szúrós tekintetét.

- Ne te mondd már meg, hogy mi jó neki vagy mi nem! - kezdte el felemelni a hangját, de ekkor jött ki a szobából a harmadik személy, aki a házban tartózkodott. A festéke teljesen el volt kenődve, az arca piros volt a pofontól még mindig, és szemei fel voltak puffadva a sok sírástól. Tegnapi ruhája gyűrötten állt rajta, és értelmetlenül kémlelt minket.

- Mit keresel itt? - szólalt meg rekedt, erőtlen hangon.

- Aggódtam érted. Istenem, annyira sajnálom! - ment hozzá oda, majd szorosan megölelte. Nem lökte el magától. Hogy képes ezek után nem utálni ezt az embert? - Menjünk haza, kincsem. Majd ott megbeszéljük, jó? - pillantott le a lányra, aki aprót bólintott, majd rám nézett.

- Beszélhetek Shawnnal egy percre? Várj meg a kocsiban, kérlek - nehezen, de rábólintott, és egy haragos pillantást vetett rám, és kiment a házból. Ketten maradtunk. Csak őt fürkésztem, és újra csak csalódni tudtam benne.

- Köszönöm...megint - szólalt meg halkan, de kerülte a szemkontaktust. Szégyellte magát, és volt is oka.

- Mikor érted már meg, hogy nem ő a jó neked? - sóhajtottam fel - Egy olyan embert érdemelsz, aki megbecsül és igazán szeret!

- Tudom...igazad van. De kérlek ne haragudj rám ezért! - pillantott fel rám könnyes szemekkel.

- Ne várasd meg, mert a végén még engem is felpofoz - böktem a fejemme az ajtó felé.

- Shawn... - kezdett bele, de azonnal félbeszakítottam.

- Most menj, kérlek. Majd felhívlak, vigyázz magadra!

- Szeretlek és értekelek mindent, amit elviselsz velem kapcsolatban. Ezt sosem feledd! - nézett vissza az ajtóból, majd becsukta maga után azt.

És azt mikor érti meg végre, hogy én sokkal jobban tudnék bánni vele?

egyre szarabb részeket írok, úgy érzem.😂
na mindegy, remélem tetszett azért!❤️