Tegnap egész nap a gyakorló teremben voltam a fiúkkal, akik segítettek egy kicsit, tekintve, hogy másnap már én is indulok a saját kategóriámban.

Este, amikor a szobák felé vettem az irányt, már kevesen járkáltak a folyosókon. Kint már sötét volt, mindenki hamarabb ment lefeküdni, hogy holnapra kipihenje magát, és én is hasonlóképp szerettem volna cselekedni, amikor is bele botlottam az exembe. Azonnal megtorpantam és még hátrább is léptem kettőt, hogy elengedjem, abban reménykedve, hogy majd szó nélkül kikerül, de ugyan miért is tette volna.

- ChaeYeon... - Szólított a nevemen, amitől végig futott a hideg a hátamon. Nem mondtam semmit, csak álltam egy helyben, azon gondolkodva, hogy merre tudnék elosonni mellette, de mivel szűk volt a folyosó, nem sok esélyem volt.

- Milyen régen beszéltünk - Csóválta a fejét zsebre dugott kézzel. - Mikor is volt? - Emelte fel a fejét tettetett gonodlkodással. - Két és fél éve? Amikor megpróbáltál megölni? - Pislogott rám mosolyogva. Nem hiába egy igazi pszichopata, én pedig pontosan ezért próbáltam kinyírni, de rohadtul elcsesztem. 

- Kár, hogy nem sikerült - Csúszott ki a számon véletlenül, mire YeJoon rám emelte tekintetét, és egyetértően bólintott egyet. Nyeltem egy nagyot, ahogy a szívem hevesebben pumpálta a vért, annyira meg voltam ijedve.

- Oh, de még milyen kár - Vigyorodott el eszelősen. - Nagyon meg fogsz ezért még fizetni - Tette hozzá egy fokkal komolyabban, mire görcsbe rándult a gyomrom. Közelebb lépett hozzám, én pedig azonnal hátrálni kezdtem, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy ne nézzek a szemeibe.

Nyúlni akartam a késemért, ami szokás szerint a combomra erősített tartójában pihent, amikor is valaki megszólalt a hátam mögül.

- Húzz el, amíg szépen mondom - Hallottam meg Jungkook hangját, mire alig észrevehetően kifújtam az addig benn tartott levegőmet és hátra fordultam. Kook sebesen közeledett felénk, tekintete egyöntetűen az exemen volt, láttam rajta, hogy egy hajszál választja el attól, hogy neki ugorjon és szétverje a folyosó közepén. Elé álltam, ezzel megakadályozva, hogy tovább menjen, és finoman a mellkasára tettem a kezemet.

- Ne aggódj, nem bántom - Tette fel kezeit a férfi, majd félrebiccentett fejjel hozzá tette: - Egyelőre.

Kook-nak elkattant az agya, kikerülve engem egy kicsit félre lökött, majd YeJoon-hoz lépve megragadta a nyakát, és a falnak vágta. Az exem annak ellenére is vigyorgott, hogy nem kapott levegőt.

- Kook, hagyd! - Tettem rá tenyeremet a karjára, megpróbálva lehámozni azt az exemről. - Ne bántsd! - Ráztam meg a fejemet, ahogy hirtelen azt se tudtam hogy reagáljam le a helyzetet.

- Látod? Még mindig érdekli, hogy mi van velem - Szűrte ki fogai között alig érthetően YeJoon, mire Kook lendítette is az öklét, hogy adjon neki egy jobb horgot, de gyorsan beálltam kettőjük közé, így útközben gyorsan leeresztette kezét, nehogy engem találjon el az ütés.

- Nem ér annyit - Néztem a barátom szemeibe, mire fújtatott egyet, majd eleresztette a másik torkát, és hátrébb lépett.

- Takarodj - Közölte mérgesen Kook, mire a férfi a szorítás helyét dörzsölgetve vihogva megforudlt és elindult a másik irányba. Jungkook nézte, ahogy kifordul a folyosóról, majd szó nélkül rám pillantott, és nem is kellett több, ki tudtam olvasni szemeiből, hogy mi kavarog benne.

Hátat fordított nekem, majd elindult a folyosón, én pedig sóhajtva követtem. 

- Most dühös vagy? - Vontam fel szemöldököm, amikor beértünk a szobánkba.

- Szerinted? - Kérdezte cínikusan, mire megvontam a vállam. - Igen, az. - Bólintott egyet ingerülten.

- Miért? - Tártam szét karjaimat. 

- Miért mászkálsz egyedül? - Rázta meg a fejét.

- Nem kísérgethet mindig valaki - Vontam vállat.

- Ha az exed a közelben van, akkor igen - Vágta rá mérgesen. - Miért nem hagytad, hogy megverjem? - Vont kérdőre.

- Mert nem akartam, hogy bajba kerülj.

- Pedig simán szét üthettem volna. - Feszítette ökölbe kezeit. 

- Mondtam már, hogy hagyd békén. - Forgattam szemeimet.

- Miért? - Kapta azonnal felém a fejét. - Miért nem hagyod, hogy megverjem? Hogy gyolyót repítsek a fejébe? - Kocogtatta meg a koponyáját ezzel nyomatékosítva mondandóját. Szóra nyitottam a számat, de még mielőtt bármit is mondhattam volna, Kook folytatta. - Mert még mindig érzel iránta valamit? - Vonta fel a szemöldökét, mire értetlenül megráztam a fejemet.

- Tessék? - Lepődtem meg. - Hogy mondhatsz ilyet? - Néztem rá döbbenten.

- Akkor meg miért álltál elém? - Emelte fel a hangját, ami kicsit meglepett, tekintve, hogy ritkán veszekedtünk.

- Nem értem, hogy most mi bajod. - Nevettem el magam hitetlenül kínomban.

- Az, hogy még így is megvédted. - Vágta rá.

- Nem védtem meg, csak nem akartam, hogy bajba keveredj, fogd már fel! - Növeltem én is a hangerőmön, de azonnal elhallgattam, ahogy Kook hirtelen felemelte a kezét. Elfordítottam a fejemet, hátra hőköltem, lehunytam a szemeimet, és felemeltem magam elé a kezeimet, ahogy felkészültem arra, hogy majd pofon fág, vagy megüt, úgy, ahogy azt YeJoon is tette minden alkalommal, amikor bármiféle veszekedésünk volt. Szívem hevesen dobogott, ahogy megijedtem, de egy minimálisan megnyugodott, amikor nem ért semmiféle baj.

- Ugye nem gondoltad azt, hogy bántani foglak? - Lágyult meg Jungkook hangja, mire sóhajtottam egyet, és beharapott szájjal leeresztettem a karjaimat, majd Kook szemeibe néztem, amik aggódva pásztázták lényemet. A férfi sóhajtott egyet, vigyázva megfogta egyik tenyeremet, majd maga után húzva leült az ágyra, engem pedig az ölébe húzott, így vele szemben helyet foglaltam combjain, majd pedig nyakába karoltam. Mancsait a derekamra vezette, miközben cirógatni kezdett a ruha anyagán keresztül.

- Ne haragudj. - Bökte ki végül. - Nem akartam kiabálni, csak... - Nyomta neki a nyelvét belülről a szájának, ahogy megint ideges lett. - Akárhányszor arra gondolok, hogy mit tett veled ez a szemét, eluralkodik rajtam a méreg, és csak meg akarom ölni. - Rázta meg a fejét a plafonra bámulva. - Tudom, hogy csak jót akarsz nekem, de... - Tartott egy kis szünetet. - Gyűlölöm, hogy nem tudok ellene mit tenni. - Pillantott rám  mérgesen, mire elmosolyodtam, és rásimítottam puha arcára.

- Semmi baj. - Bólintottam egyet.

- Soha nem tudnálak bántani semmilyen formában sem, remélem tudod. - Nézett mélyen szemeimbe, mire csak bólintottam egyet.

- Igen.

- Megígérem, hogy nem hagyom senkinek sem, hogy bántson. - Húzott magához közelebb egy halvány görbülettel arcán. 

- Oké. - Haraptam be a számat, ahogy beletúrtam a hajába, és elkezdtem masszírozni a fejbőrét. Lehunyta szemeit, és a mellkasomra döntötte a fejét, amitől felnevettem. Imádtam a bújós énjét, eszméletlen cuki volt, és egész nap el tudtam volna lenni így, az ölében, nyugodtan ölelkezve. Karjait szorosan körém fonta, én pedig nyomtam egy puszit a buksijára, miközben folytattam tincsei birizgálását.

- Szeretlek. - Közölte velem hirtelen, mire automatikusan is megdobbant a szívem, és felkúszott egy széles vigyor az ajkaimra. Szóra nyitottam a számat, de folytatta. - Soha senki nem jelentett nekem még ennyit. Őrülten szerelmes vagyok beléd, és meghalnék érted. - Vallotta be őszintén az érzelmeit, amitől görcsbe rándult a gyomrom, és hitetlenül eltátottam a számat. Kook felegyenesedett, mivel egy szót sem szóltam. Látván reakciómat hangosan felnevetett és fejcsóválva adott egy csókot a számra, amitől összezártam állkapcsomat, hogy viszonozni tudjam. 

- Kookie... - Tettem tenyeremet puha arcára, ahogy meghatódottan néztem rá. 

- Ne legyél nyálas. - Figyelmeztetett, mire csak megforgattam a szemeimet.

- Elcseszted a pillanatot. - Vontam fel szemöldököm, mire csak vállat vont.

- Leszarom. - Tűrt a fülem mögé egy tincset, mire mosolyogva sóhajtottam egyet.

- Én is szeretlek tége, te balfasz. - Karoltam át nyakát ismét, mire ismét felröhögött.

- Szerencse. - Incselkedett.

- De... - Haraptam be a számat, ahogy elgondolkodott. - Ugye ezt nem csak a holnap miatt mondod? - Néztem íriszeibe. Holnaptól kezdődik az én kategóriám és csak tudni akartam, hogy mire fel volt ez a hirtelen őszinteségi roham.

- Nem. - Rázta meg a fejét. - Tényleg így érzek. - Mosolygott rám aranyosan, ami az én arcomra is egy görbületet csalt. - De úgy voltam vele, nem árt, ha elmondom, abban az esetben, ha... - Állt meg egy pár másodpercre. - Ha bármi is történik. 

- De nem fog. - Vágtam rá.

- Tudom. - Biccentett.

- A végén büszke leszel rám. 

- Az biztos. - Húzta végig egyik kezét a tarkómtól kezdve le a hátamon egészen a derekaimg, amitől kirázott a hideg. 

Ideges voltam a feladatok miatt, hisz nekem még hátra volt az egész, és Kook-nak is ott volt még az ökölvívás, ami a sérült karjával sokkal nehezebb lesz. Nem akartam kipurcanni, egy részt, mert azt akartam, hogy HyunSi felülről mosolyogva nézzen le rám, másrészt pedig itt volt az egész családom. Nem engedhettem meg, hogy a szüleim nélkülem menjenek tovább, hogy a barátaim és a srácok hiányoljanak, azt meg pláne nem, hogy Kook egyedül maradjon, így rettentő nagy koncentrációra és nyugodtságra lesz szükségesm a burokban.

______________________________

Hi everyone! ^^
Te jó ég, már azt se tudom mikor volt utoljára rész. Nagyon sajnálom, hogy ennyire elhúztam :c az igazság az hogy mindig megígérem magamnak, hogy na most akkor kiteszek egy részt, aztán mindig elfelejtem, pedig gyakran járok Wattpadon, mivel írom előre a részeket és a történeteket, mivel szeptembertől ha egyetemre megyek (már ha felvesznek) akkor sokkal kevesebb időm lesz, ezért inkább előre dolgozok.

Remélem nem haragszotok. Legyen csodaszép napotok es vigyázzatok magatokra! 💜

~Zsuni~