Szerencsére minden tagunk ismét tökéletesen szerepelt, kisebb-nagyobb sérülésekkel megúszva minden menetet. 
Miután vége lett a fordulónak, és Kim YunHee is gratulált a játékosoknak, és a legjobbakat kívánta az elhunytaknak a pokolban (milyen kedves), mi is elvonultunk.

Apa szokás szerint ma is megdicsért minket, tartottunk egy kisebb megbeszélést az ellenfeleinkkel és a többi bandával kapcsolatos észrevételeinkről, és azokról az apró hibákról és szöszzenetekről, amikre nem árt majd figyelni a továbbiakban.

A szobában üldögélve épp teát csináltam, amikor is Jungkook csörtetett be felkötött karral, és egy kenőccsel a kezében.

- Hercegnő - mosolygott rám, mire automatikusan is felkúszott az arcomra egy nagy görbület. Nem szokott így hívni, de nem bántam, amikor becézgetett, néha mi is csináltunk ilyen "normális" dolgokat. 

- Rettentő büszke vagyok - léptem oda hozzá, majd átvetettem karjaimat a nyaka körül.

- Kösz - nevette el magát halkan, miközben jobbját derekamra vezette.

- Eddig az első vagy, hogy megölj egy Halottat - közöltem vele, amikor elhúzódtam, mire bólintott egyet.

- Tudom. Azért szégyen lett volna, ha nem tudom megölni a saját volt csapattársam - röhögött fel.

- Ismerted? - kérdeztem, miközben végig követtem mozdulatait, ahogy leül az ágy szélére.

- Aha - biccentett - Sokat lógtunk együtt, amikor még ott voltam - vont vállat.

- Oh - húztam el a számat - Sajnálom... Azt hiszem - ráncoltam szemöldököm, ahogy erre nem tudtam, hogy mit mondjak.

- Nem kell - legyintett egyet - Egy fasszopó volt - sóhajtott, majd megpaskolta a combját, ezzel jelezve nekem, hogy azt szeretné, ha oda ülnék. Nekem természetesen több sem kellett, azonnal oda pattantam, és óvatosan helyet foglaltam vele szemben, vigyázva, nheogy hozzá érjek sebes karjához. 
Kook végig simított az arcomon, én pedig belehajoltam nagy tenyerébe, és hagytam, hogy cirógassa a bőrömet. 

- Ma tényleg azt hittem, hogy elveszítelek - nyitottam ki szemeimet, hogy összefonjam lélektükreinket.

- Ja - sóhajtott egyet a férfi - Én is aszittem' elpatkolok - biccentett egyet - De aztán eszembe jutott, hogy nekem van a világ legjobb barátnője, aki nem érdemli meg, hogy cserben hagyják, szóval össze szedtem magam - vont vállat drámaian, mire hátra vetett fejjel hangosan felnevettem. 

- Még jó, hogy - ráztam meg a fejemet hitetlenül, majd közelebb hajolva hozzá ajkaira tapadtam. Finom párnácskái most is émelyítő hatással voltak rám, nem is csodálom, hogy ráfüggtem. Nyelve behatolást kért a számba, én pedig megadtam neki, és örömmel fogadtam érzékszervét, amely táncot járt enyémmel. Puha tincsei közé túrtam, és egy kicsit meghúztam haját, hogy érezze; jól esik közelsége. 

- Fáj? - pillantottam karjáta miután elváltunk.

- Nem kellemes, de kiszedték a golyót, szóval már jobb - bólintott egyet.

- Nagyon ügyes voltál - simítottam újra arcára, majd végig vezettem kezeimet a mellkasán is.

- Kösz - mosolyodott el halványan - Már csak az ökölvívás van és kész - sóhajtott egyet megkönnyebbülten.

- Ott is leversz mindenkit - vontam vállat.

- Remélhetőleg - biccentett egyet - Te meg még csak ezután jössz - nézett mélyen szemeimbe.

- Aham - bólintottam - Háromszor - emlékeztem vissza a forudlóim számára.

- Ja - forgatta íriszeit - Még mindig nem örülük neki - rázta meg a fejét.

- Már nem lehet visszalépni - közöltem vele - Amúgy sem lesz semmi baj - próbáltam megnyugtatni.

- Csak ne kapj ki egy Halottat - motyogta a plafon felé pillantva.

- Hát... - köszörültem meg a torkomat - Ha kikapok, akkor arra fogok gondolni, hogy az ellenfelem a volt csapattársad, így ki kell nyírnom - jelentettem ki, mire a férfi elnevette magát.

- Inkább az legyen a fejedben, hogy lehet, hogy arra a csajra hajtottam előtted - harapta be a száját a mondat végén egy pimasz mosollyal, mire sértetten eltátottam a számat.

- Már nem azért, de nem úgy volt, hogy előttem nem volt barátnőd? - fontam magam előtt keresztbe karjaimat.

- Egy éjszakás kalandjaim voltak - javított ki engen, miközben szabad kezét fenekemre vezette.

- Ch - forgattam szemeimet. Tudtam, hogy Kook már túl volt mindegyikükön, hisz velem volt együtt, de akkor is rosszul esett a szívemnek hallani, hogy voltak akik előttem hozzá érhettek. Nyílván való volt, hisz már nem kis gyerek, és én is voltam már mással, viszont akkor is bökte a csőröm.

- Hé - vezette nagyujját állam alá, hogy vissza fordítsa a fejemet felé - Ugye tudod, hogy az a múlt? - vonta fel szemöldökét, mire bólintottam egyet.

- Igen - sóhajtottam - Ezért ölöm meg egyszer őket - mosolyodtam el, mire ő is elnevette magát.

- Helyes - biccentett egyet.

A másnap nagyon nem úgy alakult, ahogy elterveztük, és el nem tudom képzelni, hogy mi lesz így a jövőben...

Minden jól alakult, aztán folytatódott a fegyveres kategória, aminek a mai volt az utolsó fordulója. 
Mind oda gyűltünk a már megszokott helyünkre, és vártuk az esményeket. Elköszöntem Steve-éktől, akik néhány másik csapattársunkkal együtt levonultak, hogy kivárják a sorukat. eddig mi vezettünk, mivel még egyetlen embert sem vesztettünk, és a burokban töltött időnk is nagyon jó volt.

Azonban a mai napunkat mintha elátkozták volna. Rögtön az első kört vesztettük, ezzel együtt pedig egy nagyon jó emberünket. A barátai, és a barátnője fájdalmasan nézte végig a történéseket, és meg is értem, hogy a lány ordítva követelte a másik pasas megölését is.  Végül őt kivezették a helyiségből, hogy lenyugtassák. 
Összeszorult szívvel Kook-ra néztem, aki azt figyelte, hogy ki lesz a következő játékos. Én is elveszíthettem volna akrámelyik nap, de nagyon nagy szerencsém volt, hogy  most is magam mellett tudhatom és foghatom a kezét, mert nélküle őszintén nem tudom, hogy mihez kezdenék.

Aztán jött az a része a napnak amelyik már nem volt annyira kellemes. Steve és Kopasz már túl volt az egészen, így nekik már nem volt más hátra, csak a pihenés, és készülés az ökölvívásra, úgy, mint Jungkook-nak. 

HyunSi-n volt a sor, aki kikapott egy Északit. 

- Ez meg lesz neki - bólintott egyet apa, mire ránéztem. Nem szokta elbízni magát, annak ellenére sem, hogy mind tudtuk, a férfi nagyon jól bánik a fegyverrel. 

Kín keserves tíz perc elteltével végül megtörtént az, aminek meg kellett. A sorson nem lehet változtatni, az előre meg van írva, hiába nem szeretnénk, minden úgy lesz, ahogy annak lennie kell.

Ledermedve, tátott szájjal néztem végig,  ahogyan fejbe lövik az egyik legfontosabb személyt az életemben.

Nem akartam elhinni, és mindent vissza akartam csinálni még a Játékok legelejére, hogy megtiltsam HyunSi-nek, hogy jöjjön. De természetesen ez nem volt lehetésges, mivel még senki nem találta fel az időgépet.

Steve és Kopasz sem hitt a szemüknek, egyszerűen nem tudták felfogni, úgy, ahogy a bandánk többi tagja sem. Mind azt hittük, hogy pont rajta nem fog majd ki egy ilyen nyápic csávó, aki azt sem tudta, hogy hol van a búra bejárata, de... Tévedtünk, és jól pofára estünk. 

Hitetlenül temettem a tenyerembe az arcomat, és hagytam, hogy Jungkook magához húzva a hátamra vezesse kezét. Fejemet bele fúrtam a mellkasába, és hagytam, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak. Nem érdekelt, hogy más is láthatja, és az sem, hogy esetleg gyengének tűnhetek.

Mérges voltam, és iszonyú fájdalmat éreztem legbelül. Olyan volt, mintha az egyik szülőmet veszíteném el. Számomra Steve, Kopasz, DongHoo és HyunSi mindig is második apaként voltak és vannak jelen az életemben. Velük nőttem fel, és miattuk tartok ott, ahol. Nekem nem voltak barátnőim, nekem családom van, és ők is gyökeres tagként vannak számontartva. Benne volt a pakliban, hogy bármelyiküket elveszíthetem, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar, és ilyen kegyetlen módon távozik majd el egyikük, ráadsául még csak el sem tudtam tőle rendesen köszönni.
Az élet néha igazságtalan...
____________________________

Hi everyone! ^^ megígértem, hogy hamar hozom a folytatást, erre annak már bőven 10 napja...
Ne haragudjatok, amiért nem jelentkeztem. Meg kellett találnom önmagam érettségi után, és elkezdtem nyári munkát is keresni, úgyhogy nem volt túl sok időm. Ezek viszont nem kifogások, egyszerűen csak nem vitt rá a lélek, hogy újabb részt töltsék fel, pedig előre meg van írva egy jó nagy adag.

Megpróbálom hozni a folytatást még a héten.
(U.I.: A Butter valami eszméletlen lett, per pillanat is azt hallgatom. Nektek hogy tetszik?)

Vigyázzatok magatokra, és legyetek jók! 💜

~Zsuni~