Eszméletlen dolgok történtek az elmúlt időszakban. Rengeteg mindenen ment keresztül a család. Voltak örömteli pillanataink is, amikre majd mosolyogva és büszkén emlékszünk vissza, de voltak borzalmas és hátborzongatóan rossz események is, amik bele égtek a szemünkbe, és valószínűleg életünk végéig kísértenek majd minket...
Na de ne szaladjunk ennyire messzire, kezdjük a legelején.

Soha nem dolgoztunk még olyan keményen semmiért, mint a mostani Játékokért. Rengeteg gyakorlati órát, sok küzdést, még több odafigyelést és kitartást igényelt az a két hónap, amit magunk mögött tudhatunk. A Farkasok végig itt voltak velünk, és sokat tanultunk egymástól. Az utolsó két hétre az ő mestereik is csatlakoztak hozzánk, és egymást kisegítve készültünk fel a lehető legjobban. Úgy harcoltunk egymás ellen, mintha élesben menne, figyelve minden apró részletre és hibára. Számításokat végeztünk, fejlesztettük érzékeinket, és minden tudásunnkat bevetettük.
Sok sérülést szereztem, zúzódásokat, monoklikat, amik már teljesen begyógyultak, így újult erővel vártam az igazi mészárlást.

A szüleimmel valamelyest közelebb kerültünk egymáshoz, és próbáltunk több időt együtt tölteni, bár ezt a szigorú napirend megnehezítette.
Meg volt a vacsora is, amire anyuék meghívták Kook-ot, és meglepően jól ment. Nagyon büszke voltam mindannyiukra, ugyanis apa intelligensen és normálisan viselekdett, amíg jelen volt a barátom (milyen furcsa ezt kimondani), és Kookie is illemtudó volt, minden kérdésre udvariasan válaszolt. Eleinte azt hittem, hogy fél szavas mondatokban fog majd kommunikálni, de kellemeset csalódtam.
Az már mondjuk egy más dolog, hogy miután Jungkook lelépett, apa kiakadt és továbbra is felháborodova ellenezte, hogy barátom legyen, és késöbb Kook is kiborult nekem telefonon, mert elmondása szerint tuti, hogy utálják őt a szüleim. Így egyszerre két embert kellett nyugtatgatnom, apát azért, hogy elhiggye, hogy Kook nem olyan, mint az exem, Kooksit meg arról kellett meggyőznöm, hogy igen is szeretik őt az őseim. Az egyik legalábbis biztosan, ugyanis anya tényleg oda van érte, és mára már apának sincs ez ellen kifogása, vagy is nem mondja ki hangosan, tehát elfogadta. Ez mondjuk sok munkámba került, de végül sikerült. Így már egyáltalán nem furcsálják, ha Jungkook random átjön, és csak késő este megy el. Apa néha még rossz szemmel tekintget a szobám felé (ezt anyutól tudom), de már nem zaklat ezzel, aminek őszintén örülök.

Jungkook-kal pedig minden rendben van. Néha van egy-két nézeteltérésünk, de mindegyiket megoldjuk felnőttek módjára, és nem vitatkozunk. Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, és most már ténylegesen kijelenthetem, hogy szeretem. Igen, bele szerettem abba a férfiba, akibe soha nem akartam, akitől távol akartam tartani magam, és akit el akartam kerülni. De a szívnek mindig a tíltott préda kell, és ezt a saját bőrömön tapasztalhattam meg. És egyáltalán nem bántam meg, hogy összejöttem vele. A lehető legjobb döntés volt részemről, hogy nem futamottam meg, és hallgattam a belső énemre, ami folyamatosan azt hajtogatta, hogy ne engedjem el. És milyen jól tettem. Rohadt jól bánik velem, és kibaszott jó dolgom van mellette. Az elején félre ismertem és azt hittem, hogy olyan, mint a többi. És igen, tudom, ez klisésen hangzik, de igaz. Soha nem bántana és soha nem csalna meg, ellentétben az exemmel, aki mind a két dolgot megtette, többször is. De Kook egy főnyeremény. Aggódik értem, és bár próbálja néha titkolni, mindig látom rajta és mindig megmelengeti a szívemet. A nap minden másodpercében a gondolataimat járja, és ha nincs mellettem állandóan hiányzik. Olyanná váltam, akiket mindig undorral néztem. Egy reménytelenül szerelmes nővé, aki mindent megtenne a párjáért. Tiszta romi, nem?

____

A bőröndöm már majdnem megtelt, pedig még bőven lett volna mit eltennem. Így hát kirámoltam mindent és megpróbáltam a lehető legkisebbre össze hajtogatni a ruháimat, hogy minden beférjen. És hogy hova pakoltam?

Holnap indulunk Seoul központjába, ahol a Játékok lesz majd. Két hetet leszünk ott, de sajnos nem tudtam eldönteni, hogy mennyi holmit rakjak el. Több ruhadarabot akartam elvinni, mert képtelen voltam dönteni, és a hajvasalómat is be akartam csomagolni, pedig biztos voltma benne, hogy nem fogom használni, de bújkált bennem a "Mi van, ha pont akkor akarom majd kivasalni a hajamat?" kérdés is, ami nem hagyott nyugodni. Végül vissza vittam a fürdőbe, mivel miután megkérdeztem erről a szüleimet, mindketten képen röhögtek, így úgy voltam vele, ez egy határozott 'nem'.

Ideges voltam, és nem, nem a hajegyenesítő miatt, hanem, mert lehet, hogy két hét múlva nem jövök haza. Lehet, sőt biztos, hogy lesznek olyanok a családból, akik már nem térhetnek velünk haza, és a tudat, hogy ez akár Jungkook is lehet, teljesen megrémített.

Próbáltam minden negatív gondolatot elhesegetni, és nyugodtan folytatni a pakolást, mivel volt egy újabb dilemmám. Vigyek magassarkút, vagy ne? Hm... Szerintem megkérdezem anyát.

____________________

Hi everyone! Meghoztam a második évadot! Jujj annyira izgatott vagyok, annyi történés lesz, hogy nem győzöm írni, és annyi ötletem van még, hogy az valami hihetetlen.

Remélem ezt az évadot is fogjátok szeretni, és sokan olvassátok majd. Köszönöm, hogy annyian szerettétek az első évadot, nagyon sokat jelent! 💜

Legyen csodaszép napotok és vigyázzatok magatokra! 💜

~Zsuni~