Kim YunHee, az alvilág nagyapja pechünkre azzal kezdte a beszédét, hogy nem szeretne több összetűzést a bandák között, tartogassuk a haragunkat a Játékokra, különben azonnali kizárással ajándékozza meg az érintetteket.

Elmondta részletesen a protokollt, de meg kapjuk ma estig papír formában is a fontosabb tudnivalókat, hogy mindenki tisztában legyen vele.

Én végig az aulában ültem, Park bácsival a bal oldalamon, Steve-el a jobbomon. Apát beküldtem az előadóiba, hogy legyen ott a többiekkel, nem akartam, hogy lemaradjon bármi fontos információról is, én viszont semmiképp nem akartam betenni oda a lábam.

Nagyjából fél óra elteltével Steve kíséretével elmentem enni az étterembe, és örültem neki, hogy még senki nincs ott, mivel mindenki a beszédet hallgatta. Gyorsan megettem a kikért kaját és már mentünk is vissza az aulába, ahová kezdtek szállingózni az emberek.

Park bácsi vetett rám még egy utolsó pillantást, végig kérdezgetett egy pár dolgot, majd utamra engedett. Fel akartam menni a szobámba, de anya pont akkor ért oda hozzánk. Meg szorongatott, megölelgetett és aggódva mért végig. Hozzá és tevékenységéhez csatlakozott apa, Kopasz és HyunSi is.
Végül a szüleimmel mentem fel az ő szobájukba, ahol leültünk, és beszélgettünk egy darabig. Próbálták elterelni a figyelmemet, így nagyjából mindenféle témát feldobtak. Nagyon aranyasok voltak, de sajnos nem mondom, hogy sikerült is nekik. Apa például még egy két héttel ezelőtt látott filmről kezdett el nekem mesélni, anya pedig egy isteni receptet ecsetelt, amit mindenképp el akar majd készíteni, ha haza értünk. Én türelemmel és őszinte érdeklődéssel hallgattam meg mindkettőjüket, és örültem, hogy legalább pár perc erejére nem gondoltam az exemre. 

Anyuék egészen a szobámig kísértek, és legalább negyvenszer megkérdezték, hogy ne maradjanak e velem a nap hátralévő részében, de nem engedtem nekik. Még volt dolguk bőven, úgyhogy elküldtme őket.

Sóhajtva léptem be a szobámba, amit aztán be is kulcsoltam magam után, csak, hogy biztosra menjek. 
Jungkook az ablak előtt ácsorgott, de érkezésemre azonnal megfordult. Tekintete tele volt aggodalommal, szomorúsággal és dühvel. De valami nem stimmelt az arcával, ugyanis a szeme mellett  össze volt varrva egy kis rész, és le volt tapasztva a bőre.
Kook azonnal oda sietett hozzám, és kezeit derekam köré fonva óvatosan megölelt. Viszonoztam gesztusát, és karjaimmal nyakánál fogva húztam magamhoz közelebb, miközben lehunyva szemeimet mélyen beszívtam finom illatát, és hagytam, hogy ő is magához szorítson engem. 

- Mit csináltál? - kérdeztem tőle, ezzel a frissen szerzett sebhelyre utalva, ami selymes pofiján éktelenkedett. 

- Semmit - válaszolt halkan.

Elváltam tőle és felvontam fél szemöldököm, miközben állánál fogva fejét kicsit balra fordítottam, hogy jobban szemügyre tudjam venni.

- Mibe keveredtél? - sóhajtottam egyet erőtlenül.

- Véletlen volt - vont vállat.

- Kookie - fontam magam előtt keresztbe kezeimet.

- Lehet, hogy neki mentem annak a fasznak - vallotta be ártatlanul pislogva. 

- Nem hiszem el - csóváltam a fejem hitetlenül.

- Ne haragudj - fogta meg kezeimet - Nagyon felcseszett, és eldurrant az agyam, nem tudtam leállni - magyarázkodott, én pedig közben leültem az ágyra.

- Ne kerülj bajba ilyenek miatt - húztam fel török ülésbe lábaimat.

- Pont leszarom - nevette el magát idegesen.

- Én nem - vágtam rá rögtön - Kerüld el, ha lehet - utaltam az exemre - Valószínűleg be fog szólogatni. Neked, nekem, a családnak. Csak ne foglalkozz vele, ne szólj vissza, és legfőképp ne bunyózz össze vele - néztem Kook-ra, aki leült velem szemben a másik ágyra.

- Nem fogom hagyni, hogy be szóljon neked - csóválta fejét mérgesen.

- Pedig muszáj lesz. Nem akarom, hogy összetűzésbe keveredj vele.

- Nem fogok - forgatta szemeit.

- Látom - biccentettem az arcára, majd a kezére, mivel az is ki volt sebesedve.

- Oké, többet nem - ígérte meg. Én persze tudtam, hogy ez nem így lesz, ismertem már, szinte biztos voltam benne, hogy még legalább egyszer megpróbálja majd összeverni.

- Amúgy sem kéne életben lennie - halkultam el - Azt hittem, hogy megöltem - néztem Jungkook szemeibe - Háromszor lőttem mellkason. Mind talált és meg voltam róla győződve, hogy halott - csapkodtam a levegőben - Hogy élhette túl? - kérdeztem inkább csak magamtól - Biztos, hogy bosszút fog állni - túrtam hajamba kétségbeesetten.

- Hé - nyújtotta ki karját a férfi, mire felálltam és elé sétálva az ölébe ültem - Soha nem fogom hagyni, hogy bántsanak. Sem ő, sem pedig más. Nem fog bosszút állni, mert mielőtt kigondolná, elvágom a torkát - közölte velem - Mellesleg meg biztonságban vagy. Itt is, mivel ez az alvilág legfontosabb rendezvénye, nem merne semmit sem csinálni, és otthon is, mivel ott vagyunk veled mi - simította meg az arcomat - A szemem sarkából mindig figyellek kislány. Nem engedem, hogy bántódásod essen - tűrt egy tincset a fülem mögé - Mellesleg meg tökös csaj vagy, simán megvéded magad - tette hozzá, mire felnevettem.

Mosolyogva karoltam át nyakát, és csúsztam hozzá közelebb, Kook pedig fenekemre vezette tenyereit.

- Szeretlek - bújtam bele nyakába lehunyt szemekkel.

- Én is, cica - puszilt bele a hajamba, majd derekamnál fogva mégjobban magához szorított.

Durva, hogy mikre nem képes ez a férfi. A szavai megnyugtattak, érintései biztonság érzetet keltettek bennem, pillantásai pedig ellazítottak. Mellette nem éreztem magam veszélyben és minden félelmem elszállt. Izmos karjai közt tudtam, hogy nem érhet baj, és, hogy megvéd mindentől és mindenkitől. Nem mintha nem lettem volna elég erős, vagy nem rendelkeztem volna megfelelő reflexekkel és tudással, de örültem neki hogy van egy támaszom, és ez a valaki Jungkook.

A nap maradék részét a szobában töltöttük. Tudtam, hogy Kook le akart menni a kondiba, de még csak véletlenül sem hagyott magamra, hiába mondtam neki, hogy menjen nyugodtan. Még a fürdőbe is követni akart, de persze nem hagytam neki. Ennek ellenére azért öt percenként beszólt és megkérdezte, hogy jól vagyok e, én pedig öt percenként válaszoltam, hogy igen, semmi bajom.

- Azért ennyire nem kell aggódnod - mosolyogtam rá, amikor kijöttem a fürdőből frissen lezuhanyozva.

- Oh, dehogyisnem - bólintott, miközben a telefonját nyomkodta.

- Mehetsz - fogtam fel egy laza kontyba a hajamat, miközben a bőröndömbem pakolásztam.

- Rohan... - kezdte a mondatot a férfi, de valamiért félbe maradt, és nem fejezte be. Kérdőn hátra fordultam, hogy megnézzem miért akadt el. Kook mereven engem bámult, miközben erősen beharapta alsó ajkát. Felvontam szemöldököm, mert tényleg nem értettem, hogy mi baja, de aztán rájöttem, és felnevettem.

- Bocs, elfejeltettem nadrágot felvenni - vontam meg a vállam, ugyanis alulról nem takart más, csak egy fekete csipkés bugyi, ami ezek szerint bejött a férfinak. 

- Aha - bólintott még mindig egy helyben ácsorogva - És ugye vágod, hogy a feneked a gyengém? - nézte folyamatosan formás hátsóm.

- Nem mondod - tettettem a tudatlant vigyorogva, mert élveztem, hogy most ő az, aki felizgul a testemtől és nem fordítva. 

- Nagyon vicces - szűrte ki fogai között szemforgatva. 

- Valóban az - biccentettem egyet szórakozottan. 

- Jól van, Kislány - kezdett el bólogatni, miközben résnyire összehúzta szemeit. Felkapta törülközőjét, és elvonult a fürdőbe, én pedig mosolyogva feküdtem fel az ágyra a telefonommal  a kezemben. 

Kook nem sokkal később ki jött, és csak, hogy ő is húzza az én idegeimet egy szál alsónadrágban flangált. Nem mintha nem láttam volna már teste minden szegletét, de még így is rohadtul felcsigázott a látvány. Izmos mellkasa és hasfala, amit megannyi tetkó borított most is rohadtul hívogató volt, de visszafogtam magam és sóhajtva vissza fordultam.

- Te kezdted - közölte velem szórakozottan, ahogy bőröndjéhez sétált. 

- Te meg folytatod - vágtam rá kapásból.

- Már abba is hagytam - húzott magára vigyorogva egy pólót.

- Nem igaz - mutattam elsó felére, amit még mindig csak a boxerja takart.

- Nandrág nélkül alszom - közölte velem, majd bebújt az egyik ágyba, én pedig ott álltam a szoba közepén, mint egy idióta, azon elmélkedve, hogy én most akkor mit csináljak.

Jungkook kérdőn felvonta szemöldökét, miközben tekintete ismét fedetlen lábaimra tévedt. 

- Nem tudom, hogy hol aludjak - gondolkodtam hangosan.

- Felőlem töltheted az éjszakát a fürdőben is, de nem hiszem, hogy kényelmes lenne - húzta el a száját, mire megforgattam a szemem - Nem kell mellettem aludnod, ha erre gondoltál - vette komolyabbra a formát. 

Szótlanul bólintottam egyet, majd leoltottam a villanyt, és bemásztam a másik ágyba.

- De azért egy csókot elfogadok - szólalt meg sértett hangon, mire nevetve felkapcsoltam a kis lámpát az éjjeli szekrényen és áthajoltam, hogy elérjem. Kook is hasonlóan tett, így félúton találkoztak ajkaink, így adtam neki egy 'aludj jól te idióta' csókot.

- Jó éjt - motyogtam szájára, majd nyomtam rá még egy puszit.

- Neked is, cica - mosolyodott el féloldalasan.

Pár perccel később már a sötétben feküdtünk, de hiába forgolódtam, nem tudtam megnyugodni, feszült voltam és valami nem stimmelt. Aztán végig gondoltam és rohadt gyorsan rá is jöttem, hogy mi a problémám.
Lerúgtam magamról a takarómat, és felültem.

- Kookie - szólítottam a becenevén.

- Hm? - morogta.

- Aludhatok melletted? - kérdeztem a mondat végére beharapva a számat.

- Kösz, hogy nem nekem kellett győzködnöm - kapcsolta be a telefonján a vakut, hogy a sötétben oda találjak. 
Mosolyogva bemásztam a takaró alá, Jungkook pedig a mellkasára húzott. Egyik lábamat át vetettem derekán, a másikat pedig összefontam az övéivel. Kook baljával szorosan magához ölelt, a másik kezével pedig a fejemet kezdte el simogatni. Igen, így már mindjárt más volt. 

______________________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Remélem tetszett ez a rész is, bár elég unalmasra sikeredett, azonban hamarosan jönnek az izgalmak.
Remélem jól vagytok, mert én most kicsit padlón vagyok, de tudom, hogy hamarosan felkaparom magamat és minden jobb lesz.

Legyetek jók és vigyázzatok magatokra! 💜

~Zsuni~