Jungkook-kal kézenfogva érkeztünk meg a csarnokba, ahol már viszonylag sokan ott voltak. Már senkit nem ért meglepetésként, egy ideje teljesen felvállaljuk, hogy együtt vagyunk. Az egyetlen ember, akit ez érzékenyen érintett, az HongYun volt. Ő egy kicsit hevesen reagált, amikor megtudta, hogy együtt vagyunk. Neki akart menni Kook-nak, de szerencsére sikerült lenyugtatnom egy pofonnal, amit nem, nem bántam meg. Megérdemelte, hisz mióta itt van folyamatosan azt akarja elérni, hogy távol maradjak Kookie-tól. 
HaJun nem lepődött meg, ő tudta, hogy ez lesz, és szerencsére teljesen leszállt rólunk, sőt, ahogy elnéztem most új kiszemeltje van. Szegény csávó...

Nem sokkal később anyuék is megérkeztek, a Farkasok vezetőjével, Park doktorral, és Park nénivel, mivel ők is jönnek velünk. Apa bejelentette, hogy Donghoo lesz a főnök addig, amíg mi oda vagyunk. Mindenki sok sikert kívánt nekünk és sok bíztatást is kaptunk, ami rendes volt tőlük. Aki akart, elbúcsúzott a feleségétől, gyerekétől, párjától, majd lassan megindultunk kifelé, ugyanis idő volt, a busz pedig kettőt dudálva jelezte, hogy már ránk vár.

A csomagjainkkal együtt vonultunk ki a csarnokból, telis tele vegyes érzelmekkel. Láthatóan mindenki izgult, és ideges volt. 

Apa beszélt a söfőrrel és egy emberrel, aki valószínűleg egy kis főnök lehet, majd betettük a bőröndjeinket a busz csomagterébe. Felszállásnál mindegyikőnknek be kellett diktálni a nevünket, hogy biztosan meg legyen mindenki, ugyanis előzetesen le lett adva egy névsor, a jelentkezők listájával. 

Én természetesen Jungkook mellett ültem, aki cuki volt, és hagyta, hogy enyém legyen az ablak melletti ülés. 
Lassan elindultunk, én pedig összeszorult gyomorral néztem, ahogyan elhagyjuk a Vadászok törzshelyét. 

- Izgulsz? - kulcsolta rá ujjait az enyéimre Kook, majd megszorította kezemet.

- Ja, egy kicsit - biccentettem, miközben rá vezettem tekintetemet. 

- Minden oké lesz - nyomott egy puszit a homlokomra, mire halványan elmosolyodtam, majd a fejemet a vállára döntve lehunytam szemeimet, ölembe húztam kezét, és átkaroltam karját.
Beszívtam finom illatát, ami most is körbe lengte és közelebb csúsztam hozzá.

- Egy kis figyelmet szeretnék kérni - állt fel apa, miközben a kis folyosó legelejére sétált, hogy mindenkit jól lásson - Nagy dologba fogunk most bele - kezdte - Sok mindennel kell majd szembe néznünk és mindenre fel kell készülnünk, mert nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk. Mindenkitől a lehető legjobb formáját várom el, a dupláját annak, amit a gyakorlatokon nyújtott. Legyetek ott fejben is és testben is. Együtt küzdünk, azért, hogy túléljünk, és azért, hogy nyerjünk. Ha a Halottak nyernek, nekünk nagy valószínűséggel végünk, még a szerződés szabályaival együtt is - tartott egy kis szünetet - Együtt menni fog. Csak ne adjátok fel. Akármi is legyen az eredmény, mi büszkék leszünk rátok, és hálásak, amiért vállaltátok - mosolyodott el a végére apa. A buszban egyszerre kezdett el tapsolni a társaság, ami engem is megmosolyogtatott. Apu bólintott egy aprót, majd sóhajtva vissza ült anyu mellé. 

Én továbbra is Kook vállán pihentettem a fejemet, és lehunytam szemeimet, ami azt eredményezte, hogy nem sokkal később elnyomott az álom. 

_____________

- ChaeYeon - szólított valaki a nevemen. Grimaszolva kinyitottam a szemeimet és morcosan körbe néztem - Nem sokára ott vagyunk - simított rá arcomra Kook. 

Felegyenesedtem és amennyire tudtam kinyújtózkodtam. A nap a szemembe sütött, mivel bőven a tavasz közepén voltunk, így a táskámból elő túrtam a napszemüvegem, és egy csomag rágót. A csomagolást Jungkook felé tartottam, aki kivett belőle egy darabot, majd követve példámat a szájába dobta. 

Még mindig álmos voltam, de próbáltam elnyomni, mivel nem akartam lelassulni. Az ablakon bámultam ki, miközben tekintetemmel a mellettünk elhaladó tájat figyeltem. Már nem voltak körülöttünk épületek, csupán a zöld puszta, amit a felkelő Nap sugarai gyönyörűen megvilágítottak. 

Kook hirtelen a tarkómra vezette egyik kezét, és cirógatni kezdett, ami csikis volt, de jól esett, így mosolyogva döntöttem mégjobban hátra a fejemet, hogy élvezni tudjam. A férfi nyomott egy puszit az arcomra, de nem elégedtem meg ennyivel, visszahúztam, egy csókra. 

- Megjöttünk! - kiáltotta el magát valaki előlröl, így elszakadtam Kook-tól és kinéztem az ablakon. 

Na jó, nem hittem a szemeimnek. Egy nagy, arany kapun keresztül begurultunk egy hatalmas udvarra, ahol egymás mellett sorakoztak a drágábbnál drágább autók, és a buszok, amik csak úgy mint minket, ide hozták a résztvevőket. 
Egy szökőkút helyezkedett el az óriási luxus villa előtt, ami filmbeillően hatott. A gyep egyenletes volt, és abnormálisan zöld színben pompázott, tilos volt rálépni, a bokrokat tökéletesen egyformára vágták le, egy levél sem lógott ki, mintha féltek volna túlnőni a megszabott határnál. Két emeletes ház, vagy inkább palota, ami mindkét irányba elképesztően hosszan húzódott el. Márvány, kvarc, és mindenből a lehető legpuccosabb.

- Azta kurva - káromkodta el magát Jungkook, ahogy mellém hajolva figyelte a helyet, ahogy én is. 

- Ja - értettem egyet.

A busz befartolt a külön kialakított parkoló hely egyikébe, mi pedig kikászálódtunk és elgémberedve vettük ki a csomagjainkat.

- Üdvözlöm önöket a Játékok helyszínén. Kim YunHee megbízásából vagyok itt, hogy körbevezessem önöket - jelent meg egy kissé meleg beütésű férfi, aki fontoskodva, egy tablettel a kezében nézett körbe társaságunkon - A Vadászok és a Farkasok, ha nem tévedek - olvasta ki a kütyüjéből a bandánk neveit.

- Pontosan - bólintott egyet apa, majd mind három vezetőnk bemutatkozott és váltott néhányt szót a pasassal.

- Rendben, induljunk - biccentett a küldött, majd hátat fordítva nekünk sietősen elindult, mi pedig utána. 
Mindenki izgatott, vagy éppen ideges volt, én például egyértelműen az utóbbiba tartoztam. Rágózva vizsgáltam az udvart és a csapatokat, akik sorra érkeztek meg. Sokan voltak, és felkészültnek látszódtak, de ezzel mi sem voltunk másképp. Mások is kötöttek szövetségeket, de voltak olyan bandák is, akik nem jöttek el, mert nem kaptak meghívást. Ezért is számít kiváltságnak, ha valakinek megadatik a lehetőség, hogy versenyezzen. 

Jungkook és én a sor végén kullogtunk, egyikőnk sem volt jó kedvében, így csendben próbáltuk tartani a lépést a csávóval.

A bejárati ajtón keresztül mentünk be, ami majdnem akkora volt, mint a csarnokunk vas ajtaja, de ez természetesen a lehető legdrágább építőelemekből volt össze rakva. Még hozzá érni sem nagyon mertem, félő, hogy a végén ki kell fizetni az érintkezést a berendezéssel. 

Mellettem egy férfi rohant ki nagy hévvel, ezzel majdnem fellökve engem.

- Bocs - tette fel kezét, ezzel jelezve, hogy nem direkt volt, ám Jungkook ingerülten utána fordult és napszemövege mögül (ami egyébként kurva jól állt neki) felvonta szemöldököt.

- Letépjem valamidet? - kérdezte unottan, de hangjában némi dühvel.

- Nyugi - suttogtam oda neki, majd a srácra néztem - Semmi gond - legyintettem, majd Kook-ot a karjánál fogva kicsit előrébb húztam, hogy ne ragadjunk le az ajtóban, bár ő még mindig gyilkos pillantásokkal illette a srácot.

Követtük a többieket, akik megálltak az aulában, ami hozzá teszem, hatalmas volt. Soha nem láttam még ekkora belteret, legalább háromszor akkora volt, mint a csarnokunk, pedig az sem kicsi. Mindent arany és márvány borított, bársony kanapék, szobrok, és drága cuccok voltak mindenfelé, díszes növényekkel. Padlótól mennyezetig érő ablakok, amik tökéletesen megvilágították a teret.

- Nagyjából egy másfél órám van, hogy körbe vigyem önöket, és még szobát is kell adnom, úgyhogy ne lazsáljunk - nézett a csapatunkra az ürge, majd ismét megindult.

- Mi a faszom ez, valami túra? - morogta mérgesen Kook, én pedig halkan elnevettem magam, majd kezemet a felém nyújtott tenyerébe csúsztattam. 

Rajtunk kívül már elég sokan gyülekeztek az épületben, ezért nagy volt a zsivaj. Kigyúrt fickók, eszelős tekintető emberek és késekkel, fegyverekkel hadonászó tagok. Természetesen mi is elhoztuk a felszereléseink egy részét, amit Steve, és nehány erősebb férfi cipelt. 

Tényleg nagyon nagy volt az egész hely, fogalmam sem volt, hogy az alvilág nagyapja hogy nem téved itt el, már ha egyáltalán itt lakik. Lehet, hogy ez csak a Játékokra fenn tartott építménye...

______________________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Eléggé unalmas egy rész, de a következő tartalmaz némi meglepetést, amire kíváncsi vagyok, hogy hogy fogtok reagálni^^ hihi

Remélem mindenki jól van. Vigyázzatok magatokra és legyetek jók! 💜

~Zsuni~