Jungkook kezét szorongatva követtem a csapatunkat, mivel idő volt. Kezdődött a Játékok legelső fordulója, ami azt jelentette, hogy innentől kezdve nincs megállás. 

Ideges voltam, és  folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy vajon mi fog történni, de erre nyílván nem lehetett felkészülni. Nagyon is tisztában voltam Kook képességeivel, és azzal, hogy hogy bánik a fegyverrel, de azt nem tudtam, hogy az ellenségeink mennyire rendelkeznek jó képességekkel. 

Beléptünk a hatalmas terembe, aminek a közepén lévő üveggel elkerített része már be volt rendezve. Golyóálló vastömbök voltak lehelyezve néhány méterre egymástól, hogy legyen hova bújni, és menekülni.

Már sokan voltak a helyiségbe. A Halottak, az Északiak, a Farkasok, a Déliek. MiRa eszelős, magabiztos vigyorral az arcán járkált csapata között, és nagyon úgy tűnt, hogy biztos a dolgában, és bízik a csapatában.

Apával volt egy megbeszélésünk reggel, ahol kiemelte, hogy ne csak az erőnket használjuk, de az eszünket is. Nem mindig az nyer, akinek nagyobb a bicepsze. Gondolkodjunk, és legyünk ravaszak, vegyünk számításba mindent, amit csak lehet, és próbáljunk nem meg halni. Hát kösz, apu, azon leszek.

Kim YunHee egy elkülönített részen ült, egy trónszerű bársony székben, két oldalán pedig fegyveres biztonságiak gondoskodtak arról, hogy senki ne menjen hozzá a megengedett távolságnál közelebb. Magát a Játékokat nem ő tartotta, az számára valószínűleg túl nagy falat lett volna, így erre is bérelt fel egy külön embert.

- Az ördög hozta mindnyájukat - szólt bele a mikrofonba a férfi, aki nagyvalószínűséggel az egészet kommentálni fogja - Arra szeretném kérni azokat, akik hallani fogják a nevüket, hogy fáradjanak le ide mellém - nézett körbe a hatalmas teremben. Én automatikusan Jungkook felé fordultam, és mélyen szemeibe néztem.

- Ügyes leszel - suttogtam neki, miközben nyaka köré fontam kezeimet, és finoman hajába túrtam - Ölj meg mindenkit - simítottam rá arcára, mire bólintott egyet, majd derekamnál fogva magához húzott, és ajakaimra hajolt. Úgy ölelt, és csókolt, mintha ez lenne az utolsó, és nem hibáztattam érte. Egyikünk sem tudhatta, hogy mi fog történni. Ötven százalék volt az esélye, hogy élve kijön, és ötven, hogy nem ő lesz az, aki megússza. Összeszorúlt a szívem a gondolatra, hogy talán ez az utolsó alkalom, hogy karjaimban tartom és hogy már többé nem látom. Nem akartam elveszíteni, és legszívesebben mindenkit agyonlőttem volna a picsába, és megfogtam volna Kook kezét, hogy kirángassam onnan, és haza menjünk. De persze ezt nem tehettem meg. 

- Szeretlek - mosolygott rám, majd még utoljára megfogta a kezemet, és sóhajtva odament haverjaihoz, hogy lepacsizzon velük. Nem ő volt közülünk az egyetlen, így Kook-kal együtt összesen öten mentek le. Mind kitűnő képességekkel rendelkeznek, és ügyesen bánnak a fegyverekkel. 

Apa mellé sétáltam, és keresztbe fontam magam előtt a karjaimat.

- Nyugi - karolta át a vállamat apu egy biztató mosoly kíséretében.

- Két fajta fegyvert fognak kapni a részt vevők - folytatta a tájékoztatást a kommentár csávó - Az egyik a CZ 75-ös csehszlovák gyártmányú pisztoly, a másik pedig a Glock 17-es - mutatta fel a két pisztolyt a kezében. Lehunytam szemeimet, és egy hangyányit megkönnyebbültem. Jungkook mindkét fegyvert kívülről betéve ismerte, rengeteget gyakorolt velük, és kifejezetten jól bánt velük. Kookieval találkozott a tekintetünk, és egy halvány mosoly jelent meg az arcán, ahogy némán mintha azt próbálta volna sugallni, hogy ne aggódjak, megoldja.

- Mindegyik résztvevő három-három tárt vehet magához - magyarázta a férfi.

Mindeközben két ember behozott két ládát, amit letettek a teremben lévő egyetlen asztal mellé. Kipakolták a tartalmát a fehér méreg drága terítőre, majd meghajoltak és elmentek. Ott hevertek a fegyverek az asztalon, még friss állapotukban, a teli tárakkal együtt.

- A burokban töltött idő nincs megszabva, de mérni fogjuk a játékosok teljesítményét, és ez is bele fog számítani az eredményekbe. Úgy, ahogy a technika, gyorsaság, reflex, és még számos más dolog. Ha a két fél közül valamelyik elhasználta minden töltényét, akkor sajnálattal az életét veszti, mivel nem búlykálhat örökké. Nincs testi érintkezést, azt hagyjuk meg a közelharcra. A két egymástól legtávolabbi pontról fognak indulni a versenyzők, és a lényeg, hogy minél hamarabb, és minél jobb módszerrel iktassák ki az ellenfelet. Az üveg golyóálló, és belülről nem lehet kilátni, ezzel is megakadályozva az esetleges figyelemelterelést. Bent egyedül az én hangomat fogják hallani egy hangszórón keresztül. Nem jöhetnek ki, amíg nem lesz egy hulla a földön. Egyszerre csak egy fegyvert használhatnak, de akkor és annyiszor válthatják, ahogy kedvük tartja. Kérdés? - nézett végig a résztvevőkön.

Nagyjából ötven férfi várakozott a megmérettetésre, mivel nem volt kötelező minden kategóriában részt venni, így voltak, akik inkább hátráltak, és csak ott indítottak embereket, ahol teljesen biztosak voltak magukban. 

Mindenki megrázta a fejét, ezzel jelezve, hogy senkinek nincs mondanivalója, a férfi folytatta.

- Kezdődjék a Játékok! - jelentette be ünnepélyesen, mire minden banda hatalmas üdvrivalgásban tört ki. Kim YunHee egy pohár pezsgőt iszogatva figyelte a történéseket, és teljesen nyogodt volt. Neki ez természetesen öröm volt, gondolom szerette nézni, ahogy az emberek össze csapnak előtte.

A kommentáros férfi bemondta az első két résztvevőt, akik magukhoz vették a kellékeket, majd besétáltak az üveggel körbevett térbe, amit, mint kiderült "boruknak' hívnak. Látszólag mind a ketten idegesek voltak, de megpróbálták leküzdeni hirtelen félelmüket, és koncentrálni. 

- Hallanak? - szólalt meg a férfi hangja, ami az üvegen belül is hallható volt, mivel a két pasas bólintott egyet - Ha meghallották a szirénát, elkezdhetik - tájékoztatta őket. 

Szinte én is izgultam értük, pedig egyiket sem ismertem, és még csak azzal sem voltam tisztában, hogy melyik bandához tartoznak. Mindenki síri csendben volt, és figyelte az eseményeket, hisz még is csak az első kör volt.

Felszólalt egy éles hang, ami két másodperc múlva abba is maradt. Mindenki össze rezzent egy kicsit, a két résztvevő pedig egyszerre mozdult meg. A bal oldali pasas gyorsabb és fürgébb volt, míg a jobb oldali megfontoltabb és pontosabb. Óvatosan lestek ki a felállított vas tömbök mögött. Amikor az egyik észrevette a másikat leadott egy lövést, de nem talált, így a másik kihasználta az alkalmat, lőtt, ami vállon találta a férfit. Visszavonultak, és vártak egy pár pillanatot, majd az ügyesebb felállt, és egy másik tömb mögé osont. 
Ez így ment egy darabig, amíg végül a már megsebesített férfi agyon nem lőtte a másikat. Az egyik bandából hangos kiabálások törtek fel, és néhány tag rohadtul mérges volt, és követelték, hogy zárják ki a talpon maradt férfi csapatát a Játékokról. 

- Az esetleges háborgások, és nézeteltérések diszkvalifikációval járnak - közölte a kommentár férfi a mikrofonba, mire ismét mindenki elhallgatott - Véleményem szerint ez elég egyértelmű jele annak, hogy ki nyert - emelte fel a győztes férfi bal kezét, mivel a jobb válla vérzett. A bandája azonnal oda özömlött hozzá, és körbe állták, hogy megdicsérjék, és örüljenek neki, ezzel egyidőben pedig jöttek is az orvosok, hogy lekezelják a sebét.

Összenéztem apával, és sóhajtottam egyet.

- Szerinted ki fogja túlélni közülünk? - kérdeztem tőle halkan a résztvevők felé pillantva, akik egy külön nekik felállított padon ültek egymás mellett, az emebrtömegtől egy kicsit távolabb. 

- Mindenki - mosolygott rám magabiztosan.

- Legyen igazad - dörzsöltem meg a halántékomat.

- Nem kell izgulnod. Nem tudunk mit tenni, mint hogy állunk, és nézünk. Aminek meg kell történnie, úgy is meg fog - vont vállat apa. Végülis igaza volt.

Nem láttunk bele a jövőbe, és nem tudtunk erre felkészülni. Ha valaki arra a sorsa kerül, hogy ma feldobja a talpát, akkor annak úgy kellett lennie, még akkor is, ha fáj, és nehéz elfogadni... 

____________________________

Hi everyone!^^  Most volt egy kis időm, köszönöm a türelmeteket. Hamarosan érkezem a folytatással. ^^

Vigyázzatok magatokra és legyen csodaszép napotok! 💜

~Zsuni~