Amikor a csávó azt mondta, hogy másfél óra lesz az, hogy körbe vezessen, nem túlzott. Végig jártuk az egész építményt, oda vissza, hogy tényleg tudjuk, hogy mi hol van, így nekem is kirajzolódott egy képzeletbeli térkép az agyamban, pedig azt hittem az első adandó alkalommal el fogok tévedni. 

A körbe vezetés első állomása az uszoda volt. Igen... Egy uszoda. Két medence, bent is és kint is. Már itt leesett az állam, pedig még csak akkor kezdődött. A helyiség mellett található egy közepes méretű kosárpálya. A padló tökéletesen le volt waxolva, és jobban fénylett, mint maga a Nap. 
Aztán következett a lényeg. Az a hely, ahol a Játékok fognak zajlani. Egy tágas tér, a közepén egy nagyjából hét méteres átmérőjű fedett kör, egy burok, amit golyóálló üveg vesz körül, néhol halvány vérfoltokkal borítva. Kordon futott végig a kör körül, nagyjából három méterre az üvegtől, ami azt a célt szolgálta, hogy ennél közelebb senki ne menjen, amikor bent épp gyilkolják egymást. A látszatra eléggé meg remegett a gyomrom, ugyanis bele gondoltam, hogy hamarosan mind itt leszünk, ott bent, hogy az életünkért küzdjünk.
Jungkook észre vette, hogy hirtelen teljesen elkomorodtam, így nyugtatásként megszorította a kezem, és nyomott egy puszit a hajamba.

Ezután idegenvezetőnk megmutatta nekünk az éttermet, a kávézót (igen, külön vannak), a konditermet, a gyakorló termet, a zene szobát, és még a fasz tudja hány jelentéktelen helyiséget, ami csak úgy van, de nem hiszem, hogy bárki használná.

Végül pedig a szobáinkat is kikaptuk, amiben ugyan volt egy kis nézet eltérés, mert Jungkook-ot egy lányhoz akarták rakni. Közöltem a langyi sráccal, hogy nagyon gyorsan felejtse el, mielőtt még ketté szedem a lányt, így változtatott a dolgokon, így Kook MyungHoo-val került egy szobába, én pedig MyungHoo barátnőjével. Na hát ez nem volt okos dolog, de ezt ő persze nem tudhatta, így miután a csávó magunkra hagyott, mondván pakoljunk ki, mi négyen szinte azonnal rendezkedni kezdtünk.
Így történt hát, hogy apa legnagyobb ellenkezésére én még is Jungkook-kal kerültem egy szobába. Hihi. 

Kirámoltam néhány cuccomat, de nem volt sok időnk, ugyanis le kellett mennünk az előadó terembe, ami nagyjából az aula fele volt.
Puccos vörös függönyök lógtak az ablakok előtt, hatalmas, drága szőnyegek. Egy nagy színpad állt a helyiség végében, mi pedig megálltunk nem messze tőle a falnál, hogy várjuk a bejelentéseket.

Nem sokkal később már szinte tele volt az egész tér, de nem volt gond, ugyanis fent, a karzaton még volt bőven hely, mert hát miért is ne lenne egy karzat is...

Jungkook nyomott egy puszit a fejemre, miközben körül nézett, gondolom neki sem tetszett az a sok ember, aki körülöttünk volt, majd a haverjaihoz lépett, hozzám pedig odajöttek a srácok.

- Enni akarok - közölte köszönés képpen Kopasz, mire elnevettem magam.

- Ki hitte volna, hogy éhes vagy - mosolyodtam el.

- Én inkább edzenék már - sóhajtott egyet kissé dühösen Steve.

- Tényleg, kurva nagy a kondi, láttad? - nézett rám HyunSi, mire bólintottam.

- Itt minden hatalmas. És drága - tettem hozzá.

- Nem is csodálkozom. Az öreg fószernek valószínűleg több pénze van, mint bárkinek az országban - nevetett fel Kopasz.

- Az biztos - értettem egyet.

- Mondjuk nem tudom minek az uszoda - gondolkodott el HyunSi.

- Valószínűleg úszni - válaszolt unottan Steve.

- Jó, de akkor is. Minek ilyen óriási? Ez még egy bandának is sok - értetlenkedett tovább.

- Azért, mert megteheti - szállt be Kopasz is.

- Akkor már vegyen egy magángépet, oszt' utazzon amerrre akar.

- De neked nem tök mindegy? - ráncolta szemöldökét Steve.

Mosolyogva hallgattam a vitatkozásukat, ami sokszor értelmetlen dolgokról szólt, de én így szerettem őket, a néha gyerekes énjükkel együtt.

- ChaeYeon - szólított meg valaki a hátam mögül. Összeráncolt szemöldökkel fordultam meg, mivel a hang ismerősen csengett, bár hírtelen nem tudtam felidézni, hogy kihez tartozik.

Életemben nem voltam még így megdöbbenve, mint akkor ott. A szívem össze szorult, a hasam görcsbe rándult, és hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak. Sikítani akartam, de nem jött ki hang a torkomon, el akartam futni, de a lábaim nem mozdultak meg. Csak álltam egy helyben, mereven bámulva az előttem mosolyogva álló férfit, akit ha nem a saját szemeimmel látok, biztos, hogy nem hiszem el, hogy életben van. Ő YeJoon, az exem, akinek kurvára halottnak kéne lennie, mivel, hogy megöltem. Három golyót eresztettem a mellkasába, és meg voltam róla győződve, hogy nincs életben.

- Hát, igen. Néha vannak csodák, nem? - nézett mélyen szemeimbe. A tekintet, amibe régen szerelmes voltam, most teli volt gyűlölettel, feszültséggel és meg nem tett cselekedetekkel.

A közös emlékeink villámcsapásként futottak át az agyamon, pedig már jó úton haladtam affelé, hogy mindet elfelejtsem és lezárjam a múltat. Minden beugrott. Amikor összevert, amikor megerőszakolt, amikor lekurvázott, amikor mások előtt alázott meg. Minden, amit velem tett néhány évvel ezelőtt. 

Hátráltam néhány lépést, de még mindig nem tudtam mást csinálni, mint állni rideg tekintetét. 
Steve mellém lépett és legalább annyira döbbenten bámulta az előttem álló férift, mint én. Ő azonban jobban reagált és a vállaimnál fogva szembe fordított magával, miközben kicsit arrébb húzott. 
HyunSi és Kopasz viszont nemes egyszerűséggel kikerültek minket és neki ugrottak YeJoon-nak, aki szinte már várt erre. A társaságunk azonnal ugrott, és többen is észre vették, hogy bunyó van, ám apa beavatkozásával hamar sikerült elsimítani a dolgokat, de ő sem akart hinni a szemének. 

- ChaeYeon - rázott meg finoman Steve, de én még mindig nem tudtam megszólalni. Biztos csak álmodom. Igen, ez lehet az. Ez az egész csak egy hülye álom, és tulajdonképp otthon fekszem az ágyamban, a biztonságban. De nem... Ez maga volt a valóság.

- Vidd ki innen - súgta oda a férfinak apa, aki csak egy pillanatra jött oda, mert a banda, amiben ezek szerint az exem is van, nagyobb balhét akart szítani. 

- Menjünk ki - ragadta meg a kezem Steve, de továbbra sem tudtam megmozdulni, és egy hang sem jött ki a torkomon, viszont a lábaim kezdték feladni a szolgálatot, így a padlóra rogytam - Gyere - kapott fel könnyedén az ölébe a férfi, miközben próbált a legkisebb feltűnést keltve kimenni velem a teremből.

Egészen az auláig mentünk, ami már üres volt. Steve lerakott az ott elhelyezkedő kanapék egyikére, majd elém guggolva a szemeimbe nézett. 

- Mi történt? - rohant oda hozzánk aggódva Jungkook, miközben kezét nyugtatólag a combomra helyezte, azonban most ez sem segített.

- Keresd meg Park doktort - utasította a férfi.

- Miért? - kérdezte rögtön Kook, továbbra is rajtam tartva vizsgáló tekintetét, ahogy nem tudta eldönteni, hogy hirtelen miért váltam egy fagyott emberré.

- Csak tedd, amit mondtam - fordította Kook felé a fejét Steve.

- Nem hagyom itt - rázta meg a fejét makacsul Jungkook.

- Azzal nem segítesz - sóhajtott az idősebb.

Kook végül egy kis habozás után felállt, és visszasietett a terembe. 

- Mondj valamit, kicsi gyilkos - simította meg a fejemet Steve, én pedig némán íriszeibe néztem. Továbbra sem szólaltam meg, csak mereven bámultam rá - Szegény lány - csóválta fejét szomorúan, és ideges hangsúllyal hangjában, majd magához ölelve leült mellém és rásimítotg a fejemre.

Nem sokkal később Kook visszatért Park bácsival, és csatlakozott hozzájuk apa, Kopasz és HyunSi is. 

Park doktor is elém guggolt és a csuklómat a kezébe véve ellenőrizte pulzusom, majd komolyan rám nézett.

- ChaeYeon, arra kérlek, hogy figyelj rám. Menni fog? - kérdezte. Tőlem pedig ő sem kapott választ. Egy pár perccel azelőtt lefagytam és nem tudtam hogyan kapcsoljam vissza magam. Egyszerűen leragadtam, nem tudtam mit mondani, nem tudtam ezt feldolgozni.

- Oké, valaki árulja el, hogy mi folyik itt - kapkodta a fejét a barátom idegesen. 

- Feltámadt az exe - közölte vele Kopasz. 

- Mi van? - nézett rá Kook afféle 'Mi a faszomról beszélsz?' fejjel.

- Jól hallottad.

- Az a...

- Igen - bólintott HyunSi - Az az ex.

Jungkook állkapcsa megfeszült, ökölbe szorította mindkét kezét, majd hátrálva néhány lépést megfordult és futni kezdett az előadó terem felé. 

- Picsába! - indult utána Kopasz is, akit HyunSi is követett, azzal a szándékkal, hogy megállítsanak egy újabb verekedést.

- ChaeYeon - ült le mellém Park bácsi - Nem lesz semmi baj. Koncentrálj a légzésedre, és zárj ki minden mást. Csak rám figyelj, jó? - beszélt artikuláltan a férfi, én pedig nagyot sóhajtva lehunytam szemeimet, és minden erőmmel azon voltam, hogy össze szedjem magam és végre megszólaljak, mert mindaddig hiába akartam, nem sikerült.

Apa karba tett kezekkel álldogált előttünk és idegesen bámult engem, azonban nem szólt semmit. Ebben a szituációban ő sem tudott mit mondani.

- Megöltem - suttogtam végül halkan. Hangom erőtlen volt és remegett, mintha máshonnan jött volna. 

Park bácsi nem mondott semmit, csak bíztatóan megsimogatta a karomat.

- De én megöltem - néztem fel apára kétségbeesetten, mert csak ekkor kezdtek igazán leesni a dolgok, és minden egyszerre vágott fejen.

- Tudom, kicsim - hajolt le hozzám azonnal.

- Nem lehet életben - túrtam két kézzel idegbetegen a hajamba.

- Nyugodj meg, kérlek... - nézett rám Park bácsi.

- Nem tudok megnyugodni - vágtam rá azonnal ingerülten.

- Halottnak kéne lennie - motyogtam.

- Hozok neki vizet - állt fel Park doktor, majd minket ott hagyva elment.

- Apa - vezettem tekintetem rémülten szülőmre - Meg fog ölni - teltek meg szemeim könnyel - Meg fogja bosszúlni - ráztam meg a fejemet.

- Nem fog hozzád nyúlni, nem engedem neki, kincsem - ült le mellém.

- Nem fogja érdekelni - temettem a fejemet a tenyereimbe.

- Ne csináld ezt, kislányom - kezdte el simogatni a hátam apa - Nem fogjuk hagyni, hogy a közeledbe menjen. Nem hagyom, hogy bántson - mondta apa határozottan. 

- Meg fog ölni - sírtam végül el magam. Nem akartam, utáltam, de nem tudtam mit tenni. A sós könnycseppek maguktól gördültek le az arcomon, és úgy tűnt, hogy egy darabig nem akarnak megállni. 

Apa oda húzott magához, én pedig a nyakába fúrva a fejem zavartalanul folytattam a zokogást...

__________________________

Hi everyone! ^^ jujj annyira vártam már, hogy kitegyem ezt a részt. Remélem meglepődtetek és tetszett is ez a fejezet. :D
Hamarosan érkezem a folytatással.
Annyit mondhatok, hogy YeJoon-nak lesz még szerepe bőven ebben a könyvben, noha nem is az elején, de számíthattok rá, hogy még felbukkan.

Legyetek jók és vigyázzatok magatokra! 💜

Köszönöm, hogy olvassátok! 🥰

~Zsuni~