Reggel hajnal négykor keltem, kialvatlanul, ami azt eredményezte, hogy kurvára morcos és kedvetlen voltam. Ittam egy erős kávét, reggeliztem, felöltöztem, megcsináltam a sminkem, hogy legalább az arcom az állapotom ellentettjét tükrözze, majd a pipere cuccaimat is eltettem a bőröndömbe. Ja igen, tegnap végül nem fértem bele abba, amibe elkezdtem pakolni, így kellett egy nagyobb, amit a garázsból kellett előszedni. És a jó hír, hogy így már el tudtam tenni a hajvasalómat is. Hihi.

- Még mindig nem tartom jó ötletnek, hogy te is jössz - nézett rám apu idegesen, miközben a reggelijét falatozta.

- Apa, ezt már megbeszéltük - néztem rá hitetlenül - Nem lesz semmi baj. Nem fogok sokat harcolni, csak egy kategóriában indulok, amiben nem lesz sok forduló - próbáltam nyugtatgatni, de tisztában voltam vele, hogy az elkövetkezendő 14 napban mind a ketten halálra fogják magukat izgulni, amit teljesen megértettem, hisz én is hasonlóképp voltam. 

- Tudom - bólintott egyet feszülten.

- Bízz bennem - mosolyodtam el halványan.

- Azzal nincs baj. Csak még nem ismerjük az ellenfeleinket - sóhajtott egyet.

- Pár óra és meg fogjuk - vontam vállat, miközben elővettem a telefonomat, hogy írjak Kook-nak egy 'Jó reggelt, idióta <3' üzenetet. Igen, gyakran illetjük egymást ilyen és ehhez hasonló becenevekkel, de természetesen egyikünk sem gondolja komolyan, csupán puszta szeretet.

- Akkor hogy is lesz az indulás? - jött be a konyhába anyu, aki mindaddig a fürdőben készülődött.

- A csarnoknál felvesz minket egy busz, amit értünk küldtek - magyarázta apa.

- Oké. És akkor kinevezted az ideiglenes főnököt, ugye? 

- Igen, Donghoo az - bólintott.

- Helyes - biccentett egyet anyu is.
Igen, a férfi nem jön velünk, úgy, ahogy még sokan mások sem. Nem mindenkit viszünk magunkkal, vannak fiatalabbak, idősebebk és tapasztalatlanok, akiket kénytelenek vagyunk itthon hagyni, de olyanok is akadnak, akik úgy döntöttek, hogy nem kockáztatják az életüket. Ilyen például DongHoo, aki a családja érdekében választotta ezt a megoldást, mivel hamarosan megszületik a kislánya, és nem akarja, hogy apa nélkül nőjjön fel, amit teljes mértékben megértek. Na meg a feleségét ismerve valószínűleg nem is engedte volna el.

Bepakoltunk a kocsiba, ami eleinte nehezen ment, mivel a három bőrönd, plusz a sport táska (anya jóvoltából) nem nagyon akart beférni a csomagtartóba, így a fele hozzám került a hátsó ülésre.

A törzshelyünkre érve a mélygarázsba leparkoltunk a kocsival, majd felmenve a csarnokba a szüleim ott hagytak a csomagokkal, mivel felmentek az irodába még néhány dolgot elintézni. A Farkasok közül is voltak már néhányan, akik gyülekeztek, így oda intettem nekik. Tőlünk is kezdtek szállingózni az emberek, így sóhajtva elindultam a B szárny felé.
A második emeleten a 62-es szobába jó szokásaimhoz híven kopogás nélkül rontottam be. Jungkook pont akkor húzta fel a bakancsát, így majdnem fejen vágtam az ajtóval, olyan lendülettel ügettem be rajta.

- Hoppá - húztam el a számat - Bocsi - túrtam bele hajába, ami tökéletesen be volt lőve, és én épp ezért borzoltam össze. Kook válaszul rácsapott a fenekemre, amitól halkan elnevettem magam - Te komolyan csak ennyi cuccot hozol? - néztem döbbentem a kis sport tatyóra, ami az ágyán hevert.

- Ja - bólintott egyet, miközben felegyenesedve oda jött hozzám.

- Hogy? - ráztam meg a fejemet.

- Úgy, hogy nem viszek el olyan dolgokat, amikre nem lesz szükségem - magyarázta meg egyszerűen.

- Jogos - bólintottam egyet - De akkor is - gondolkodtam hangosan - Van ebbe egyáltalán valami? - böktem a táska felé.

- Van - bólintott mosolyogva - Te gondolom minden szart el raktál - lépett elém, miközben kezeit fenekemre csúsztatta.

- Ez nem igaz - ellenkeztem azonnal, mire Kook felvonta fél szemöldökét, afféle 'Nem, mi?' stílisban - Oké, lehet, hogy van nálam egy-két dolog, amire nem biztos, hogy szükségem lesz - vallottam be, mire elnevette magát.

- Mint például? - kérdezett rá.

- Hajvasaló - vontam vállat, mire a férfi mégjobban elkezdett röhögni.

- Soha nem lehet tudni - forgattam szemeimet.

- Fix, hogy hozzá se fogsz nyúlni - rázta meg a fejét szórakozottan.

- Dehogynem! - bólintottam határozottan.

- Aha - hagyta rám a dolgot.

- Tényleg - folytattam tovább.

- Oké - nevetett fel megint, majd arca hirtelen megkomolyodott és mélyen szemeimbe nézett - Maradhatnál - simított végig arcomon tenyerével.

- Ne kezd te is - csóváltam a fejem - Apa ugyan ezzel köszöntött reggel.

- Mert féltünk - vágta rá.

- Oké, de ne ennyire - ráztam meg a fejemet - Mellesleg én sem vagyok elragadtatva, hogy részt veszel - mondtam - Ráadásul két kategóriában - tettem hozzá. Igen, Kook sajnos lövésben, és ökölvívásban is szerepel majd, amitől cseppet sem voltam boldog, mivel így dupla annyi esély volt rá, hogy elveszítem.

- Hé - döntötte oldalra picit a fejét, ahogy rám nézett - Nem lesz semmi gáz. Egy darabban vissza érünk - mosolyodott el bíztatóan.

- Ajánlom is, mivel még nem szexeltünk a kocsidban - bólintottam egyet, mire Jungkook elnevette magát, miközben egy pillanatra hátra vetetette a fejét.

- Sőt, még egyáltalán nem szexeltünk - húzott magához közelebb egy pimasz mosollyal.

- Valóban - álltam lábujjhegyre, hogy megkapjam a várva várt csókomat. Kook a derekamnál fogva közelebb húzott magához, és ajkait enyéimre tapasztotta.  Bele túrtam puha hajába, amit ezúttal hagyott egy kicsit megnőni, így jobban a szemeibe lógott, de így is eszméletlenül jól állt neki.
Nyelvét türelmetlenül áttuszkolta a számba, így érzékszerveink hamar találkoztak. Villámcsapásként futott át a testemen egy kellemes borzongás, ami minden alkalommal végig jár, amikor ilyen közel van hozzám. 
A fejemet elfordítva mélyítettem el mégjobban a csókunkat, ami Kook-ból egy apró morgást váltott ki, belőlem pedig egy sóhajt. 
Ahh, túlságosan imádom...

___________________________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást! Remélem tetszett. Juj, annyira várom már, hogy kitegyem nektek a harmadik részt, naaaggyyon kíváncsi vagyok a reakciótokra és a véleményetekre! Hihi

Remélem jól vagytok. Vigyázzatok magatokra és legyetek jók! 💜

~Zsuni~