Nem tudom, más íróknál hogy megy ez, de nálam mindig mikor fantasyban írok első sorban és a romantika csak mellékszál, de mindenképp bele akarom tenni, egy ideig csak erőltetettnek tűnik az egész, mintha nem is illene bele, nem illenének össze és még sorolhatnám.

Aztán... Történik valami. Megszületik a fejemben egy kép, egy film. A Jelenet. Amikor az egész ship igazivá válik, megremegek és nem tudok másra gondolni csak arra hogy jöjjenek már össze. Ekkor válik valódivá az egész. Én ezt csak úgy hívom "ship moment".

Ez most jött el nekem...

Ó, de még mennyire hogy eljött. Nagyon nagyon eljött.

Bár maga a jelenet majd csak a sorozat harmadik-negyedik részében lesz benne, ez az ami úgy igazán megmutatta nekem a két karakter, kapcsolatát, akikről még nem beszélhetek. Ó, pedig mennyire akarok. Annyira szívszorongató és hátborzongató románc és jelenet hogy körbeugrálnám örömömben a szobát. Nagy részletekben igazából a jelenetben nincsen "romantika", nem falják egymást, nem csókolóznak, hanem a tetteik azok amikkel megmutatják egymásnak azt a kötődést ami kialakult kettejük közt. Amikor az egyikőjük olyat tesz, amivel teljesen meghazudtolja addigi életét, a személyiségét, azt ami addig életben tartotta, továbblép ezen és csak a másik jóléte érdekében feladja az elveit, hogy annak jobb legyen és olyat tesz, amit korábban merőben ellenzett volna. It's just... Ahh. So beautiful.

És nem mellesleg kitöltött egy plot holet.