/Rachel S. Szemszöge/

-ÁLLJATOK LE MOST MÁR MINDEN!!!-ordította el magát Mia kidagadó erekkel.

Luke kimeresztett szemekkel méregette és bunkó módon csattogtatta azt a rohadt rágóját. Konkrétan úgy rágott mint egy tehén. Mint egy vérbeli tehén.

-Mi bajod van már megint?-szólt oda a lánynak.

-Vegyél vissza haver.-kelt barátnője védelmére Michael azonnal.

-Óh Hemmings csak aludj el azon a retkes repülőn esküszöm mindenestül váglak ki a masinából. Fogd be és pakold össze a ruháidat meg amit el akarsz vinni magaddal! Ha meg nem gyere úgy mint egy hontalan. Vagy egy homokos. Mondjuk...hasonlítasz is az egyikre akit a múltkor a városban láttam. Hé! Nem te voltál az homókám?-fonta karba kezeit maga előtt a lány aztán kíváncsian várta Luke következő lépését.

-Nem vagyok hajlandó Vele együtt turnéra menni. Ázsiában elcserél egy kecskére!-nem tudom hogy Luke ezt most hülyeségből vagy komolyan mondta, de belőlem kirobbant a nevetés és kezében kapaszkodtam meg.

-Ha cserél szerintem nem kecskére. Zsiráfra fog elcserélni. Ha belegondolsz nem is akkora a különbség. Mindegyik a plafont nyalogatja, hosszú nyak, hosszú láb. Minden stimmel. Még az arca is!-szólalt meg elgondolkodva Bryana.

-Na jóóó. Mindenki húzzon összepakolni. Fél óra múlva indulunk. A reptérre persze.-emeltem fel kezeimet, figyelmet vívva magamnak.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

-Magángéppel repülünk?-csillantak fel Calum szemei.

-Sajnos nem. Ryan azt mondta, hogy menjünk rendes géppel, mert az kevesebb feltűnést és költségeket okoz.-húztam el számat.-Itt vannak a jegyek. Mindenki amellé ül akihez szeretne. Fiúk nektek kötelező egy sapka vagy csuklya, mindegy melyik, meg egy napszemüveg. Nem szeretnénk fül károsodást az utasoknak. Mehetünk.

Az átjáró előtt álló fiúnak átadtam jegyeinket, és vártunk.

-Európa? Jó hosszú út lesz.-ellenőrizte a papírokat hogy minden stimmel-e.

-Az. És fárasztó.-nevettem el magam.

-Mikor jössz vissza? Ha...esetleg ha lenne kedved megihatnánk egy kávét vagy elmehetnénk enni.-adogatta vissza szépen lassan a jegyeket immáron a letépett darabok nélkül.

-Öhm.. 4 hónap múlva jövünk vissza. De ez persze nem biztos..-tűrtem hátra egyik hajtincsemet.

-És kedve sincsen. Se ideje. És nem szingli. Luke Hemmings. A lány barátja.-lépett hozzám hirtelen Luke, szapora levegő vétellel és vörös fejjel.

-E-elnézést. Nem tudtam. Tessék a jegyek. Jó utazást.-intett a srác majd eliszkolt.

-Te mégis mit képzelsz ki vagy te?!

-Én...

Nem hallgattam végig csak legyintettem és fejemet rázva indultam el a folyosón a géphez.

-Életedben nem csajoztál még, mi?-kérdezte Olivia ideges hanggal.

-De. Igenis csajoztam. Kikérem magamnak!-szólalt fel Luke.

-Költői kérdés volt te vadparaszt.-nyögött fel Olivia.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

A jegyemmel a kezemben szálltam fel immáron a gépre és foglaltam el ott a helyemet, majd vettem elő fülhallgatómat és iPademet melyre a létező összes valaha megírt jó zenét rászedtem az utóbbi pár hétben. Amíg kerestem táskámat a mellettem levő üres székre dobtam.

-Szabad ez a hely?-hallottam meg hirtelen egy férfi/fiú hangot. Ijedten kaptam oda tekintetemet, aztán csak fújtatva vettem el a táskámat onnan.

-Nem hiszem el, hogy direkt te vetted el a mellém szóló jegyet! Azt hittem Mia vagy valaki elszakad a párjától. Legalább eddig!-nyögtem fel elkeseredetten.

-Ne izélj már. Jól fogjuk érezni magunkat. Nem utazunk sokat... Ugye?-vakarta meg tarkóját ideges mosollyal.

-14 óra hosszú az út.-hunytam le szorosan szemeimet. Bízva abban hogy így talán hamarabb elpárolog. De nem így történt. Hülye filmek!

-Te rohadt élet.-huppant le a székre, én viszont rövides időn belül elnyomott az álom. De nem az a szokásos álom volt.. De nem ám...

"
-Gyere már!-a fiú akivel már annyiszor találkoztam álmaimban, vagy ha jobban tetszik akkor emlékeimben, hogy egyre jobban bántja a csőrömet, hogy ki is ő valójában.

-... jövök már, ne sürgess!-mindig ez van. Minden egyes szót tisztán hallok, értek, de a nevét na azt sose. Kezd nagyon az idegeimre menni.

-De sietnem kell mert várnak a srácok!-csattant fel hirtelenjében én pedig megdermedtem.

-El foglak veszíteni?

-Ugyan Rachy. Ne beszélj hülyeségeket kérlek! Sosem foglak elhagyni!-ölelt meg szorosan majd elengedett, én pedig hirtelen zuhanni kezdtem. Hogy hova? Vissza a gépbe.

"
-Hé, minden rendben veled?-tette egyik kezét combomra Luke.

-Uhm. Persze. Minden a legnagyobb rendben.-túrtam hajamba.

-Persze.-forgatta meg szemeit.-Megint emlékeztél álmodban?

-Aha..Luke nem tudom mi ez. Mindig egy lánnyal és egy fiúval álmodok. A lány az én vagyok arra már rájöttem. De a fiú...egyszerűen csak nem tudom ki lehet az! Az arcát sose látom és a nevét sem tudom!

-Hé nyugodj meg. Meg lesz az. Bizonyára csak idő kell a...hát talán az agyadnak, hogy mindent elraktározzon. Adj magadnak egy kis időt.-simogatta továbbra is combomat.-Aludj még. Majd ha leszállunk felkeltelek.

-Rendben. Köszi.-pislogtam egyre nagyobbakat, aztán ismét elnyomott az álom.

>>>>>>>>>>>>>>>>>

|Luke H. Szemszöge|

-Psszt! Te! Igen te! Lucas! Na! Hé! Én beszélek hozzád paraszt! Kelj fel már na! Leszállunk. És azt akarom hogy a kezed is szálljon le Rachelről mert én leszállítom de az fájni fog.-keltett fel Mia a meglepően kedves, barátságos és szeretni való stílusával. Pff.

-Héé. Rachel. Megjöttünk.-hajoltam közelebb hozzá.

-Mhhhmmmm. Kelek.

Miután összeszedtük csomagjainkat, egyenesen Bécs egyik nagyobb hotelében szálltunk meg. Ott viszont nem várt dolgok történtek.