>Rachel S. szemszöge<

-Jó reggelt.-köszöntem a konyhában tartózkodó személynek, ezen tettemet viszont meg is bántam, mikor tudatosult bennem, hogy a nagy és hatalmas Luke Robert Hemmingsnek köszöntem a világ legkedvesebb módján.

-Aha.-morgott valamit a kávégépet tanulmányozva.-Persze. Te is most szarjál be.-csapott egyet rá, mire annyira megijedtem, hogy elejtettem a müzlit és a tejet is.

-Muszáj neked korán reggel ekkora parasztnak lenned?-csattantam fel idegesen.

-Nem. És neked muszáj korán reggel szétcseszni az ember dobhártyáját?-szólt vissza, miután elővette a kakaót és kikapta a  tejet a kezemből.

-Megvan a dal amit máig kellett volna megírnod és megzenésítened is?-váltottam témát, hisz nem volt sok kedvem veszekedni egy ennyire gyerekes tahóval.

-Kész van képzeld.-forgatta meg szemeit.

-Na jó Luke. Most őszintén. Mégis mi a fene bajod van ve..

-Jó reggeeeelt!-futott be az ajtón Michael egy szál alsóban.

-Szia.-köszöntöttem egy öleléssel.

-Csá haver. Mit csinálsz?-nézett rá érdeklődve Luke.

-Villás reggelit Miának. Tegnap jó esténk volt, szóval ezt muszáj neki meghálálnom.

-Ez aranyos. De utána ha meg volt a romantika, légyszi gyertek le a nappaliba. És hozd magaddal a számokat amiket írtál és a gitárodat is amelyikkel el akarod játszani. Rendben?-nyomtam kezébe egy csésze kávét, hogy legalább ennyit segíthessek neki.

-Hagyd már békén! Majd ha végeztek jön, ne sürgesd már!-tolt félre maga elől Luke.

-Na jó. Megyek inkább felkeltem a többieket. Addig se kell ezt a paraszt fejedet bámulnom.-csaptam le a csészémet a pultra és felcammogtam először Calum szobájához, ahol Oliviával egymásba gabalyodva szunyókáltak.-Jó reggelt hétalvók..-húztam fel a rolót, amire aztán rájöttem, hogy nem kellett volna, ugyanis szembe találtam magamat két meztelen testtel az ágyon.-Aztakurvaélet.

-Mhrghmmm..-morgott Olivia, aztán lassan kinyitotta szemeit.-Szia Rachel. Minden rendbe..-nem hagytam, hogy végig mondja a nekem szánt kérdését, inkább csak még mindig fedetlen testére mutattam.-Mi a...Úr isten!-sikkantott fel egy kicsit hangosabban.-Basszus, Rachel ne haragudj, hogy ezt látnod kellett, de na...Nem számítottunk rád.-takargatta be Calumot és magát is rendesen.

-Ha felkeltetek majd gyertek a nappaliba légyszi. Ma hallgatjuk meg a zenéket amiket írtak.-mosolyogtam a hatalmasakat pislogó lányra.

-Ühüm, ott leszünk...-a lehető leghalkabban csuktam be az ajtót és dőltem neki. Láttam az egyik újonnan szerzett barátnőmet meztelenül és annak pasiját is, aki az én menedzselteim egyike. Nyugodt szívvel húzom ki ezt az egy sort a bakancslistámról.

-Nem tudom...Michael írt tegnap, hogy merre voltak, de ezt már te is tudod. Viszont, arra, hogy Lukenak mi baja van Rachellel, csak annyit mondott, hogy majd ma elmondja, ha végeztünk a zene írással, zenésítéssel.-hallottam meg Ashton érdes, mély hangját a résnyire kinyitott ajtónál álldogálva.

-De ha valami baja is van szegény lánnyal, akkor is visszafoghatná magát. Ugyanis alig pár napja van itt Rach, Luke úgy beszél vele mint ha valami kapca lenne, vagy én nem is tudom. De egy a jó Rachelt illetően, ebben a szituban. Hogy nem hagyja magát. Ha hagyná magát Luke alig pár óra alatt kicsinálta volna.-lépteket hallottam az ajtó irányába, ezért idő előtt lenyomtam a kilincset, ezzel Bryanát és Ashtont nem kicsit meglepve.

-Jó reggelt.-erőltettem mosolyt arcomra.-Ashton, ne feledd ma kérem az általatok megírt dalokat. Mellesleg reggeli a konyhában. Feltéve, ha Mikey nem vitte el az összeset Miának.-kuncogtam el magamat.

-Okés. Akkor le is hozom magammal őket most. Lukeal beszéltél már? Milyen napja van?-érdeklődött Ashton kíváncsian.

-Argh. Ne is mond. Nála nagyobb köcsög dudával egész eddigi életemben nem találkoztam!

-Idővel jobb lesz, hidd el. Csak kell neki egy kis idő míg megkedvel..-sétáltunk tovább Bryanával, mikor Ashton visszaszaladt a dalaiért.

-Ahh, Bry..Már most elegem van. De valamiért mégsem. Olyan fura érzés ez.. Olyan mintha már régebb óta ismerném, de mégsem. Nem értem miért, hisz...

-Vesd el ezt az érzést. Jó mélyre ásd el. Soha az ég egy adta világon semmi közöm nem volt hozzád és tenni fogok azért, hogy ne is legyen. Nem törődök ilyesfajta lányokkal.-mért végig lenézően, bennem pedig nagyon felment a pumpa.

-Hatalmas nagy paraszt vagy Lucas. Komolyan mondom. Ártottam én neked valamit? Mert nem emlékszem semmi ilyenre. De te viszont bántottál engem.

-Mégis mikor? Én téged? Ugyan már! Ne nevettess.-forgatta meg gúnyos hanglejtéssel szemeit.

-Luke állj le. Inkább hozd a hülye dalokat amiket írtál. Csak fogd be és húzz innen.-szólt rá Bryana, mire hálásan néztem rá.-Ne törődj vele, biztosan megjött a havi baja.

-Hát persze.-ráztam meg nevetve fejemet.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

>1 óra múlva<

-Hol van..

-Itt vagyooooooook!-huppant le Mikey egy tucat papírral a kanapéra Luke mellé és gitárját ölébe helyezte.-Kezdhetek ééén?

-Persze. Pörgős vagy lassú számaid vannak?-pötyögtem gépembe.

-Pörgős. És lassú. Mind kettő.-vetett egy gyors pillantást a papír kupacra.

-Akkor hadd halljuk.-tekintetemet Mikeyra vezettem és megbabonázva hallgattam azon dalokat melyeket ő saját maga írt.

Hangja egyenesen tökéletes volt, igaz néha itt ott volt pár rossz hang, de azon lehet javítani. Viszont a dalok. Egytől egyig csodásak voltak.

-Gratulálok. Komolyan nagyon jó dalok lettek Michael. Tényleg. Kérném a címeket. Mellesleg. Srácok? Valami kifogás, esetleg szeretnétek változtatni valamelyik dalon?-húztam ismét ölembe a gépemet és hevesen kezdtem bepötyögni az adatokat.

-Nem. Semmi.-rázták meg fejüket ellenkezőleg.

-Remek. Michael? Címek?

-Everything I Didn't Say, 18 és Beside You.-olvasta le az általa kreált címeket.

-Rendben, köszönöm. Calum? Folytatod?

-Hát hogyneee...