| CALUM THOMAS HOOD SZEMSZÖGE |

Fájt. Minden egyes szó amit az elmúlt pár percben vágott a fejemhez, rettentően fájt.
Meredten bámultam könnyes arcát, mikor Luke akart odamenni hozzá, hogy megölelje, de ő legyintett, hogy ne tegye. Luke megdermedt, nem tudta mi történhetett. Én sem értettem. Nem jöhetett rá, hogy pár órával azelőtt, hogy szerelmet vallott volna, a faszfeje megdöntötte az egyik stewardesst.
– De.. – torpant meg két lépésre Ray-től.
– Te is tudtál róla. És ti is. Mégsem szóltatok egy szót sem – mutatott végig zokogva mindenkin. Mia éppen nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de dühösen folytatta. – Te inkább már meg se szólalj. Ha rá is jöttél a dolgokra, nem kellett volna így kiteregetni a magánéletünket! Én sem szoktam reggeli közben nagy örömmel bejelenteni, hogy "hé skacok, Mia és Mikey szexeltek!". Vagy tán ezt teszem?
– Nem.. – sütötte le szemeit a lány piros arccal.
– Életem, kérlek nyugo...
– Óh Luke hagyd már abba! Azért mert a te családod szuper és semmi titok nincs köztetek, ne hidd azt, hogy átérzed a helyzetemet! Mert nem így van! Fogalmad sincs, milyen az mikor kiderül, hogy az elmúlt 19 évet hazugságban élted le! – dühöngött kezeivel artikulálva. Aztán fújtatott egyet és már ment is az emeletre.
– Mit művel? – kérdezte Liam meglepődve, de mivel senki nem tudott válasszal szolgálni, csendben vártuk a fejleményeket. Amit aztán rövid időn belül meg is kaptunk.
Rachel egy sporttáskát kezében szorítva könnyeit törölgetve sietett le a lépcsőn. Mostanában annyi ilyen "elmegyek-visszajövök" szitunk volt, hogy számítottam rá. De arra nem ami aztán történt. Szerintem senki nem számított erre.
– Tedd le a táskát és nyugodj meg kérlek – lépett elé Louis elsőként.
– Nem, – húzta ki magát – elmegyek. Nem érdekel ha az a ribanc Arzaylea vagy az anyámnak nevezett hárpia még mindig rám pályázik. Elmegyek és kész.
– De nem mehetsz el – akadékoskodott Eleanor is.
– Még nem gyógyultál meg teljesen. Pihenned kell – nyújtotta a táskáért kezét Luke, de Rachel csak még inkább sírni kezdett.
– Luke.. nem akarom folytatni ezt.. ezt az egészet.

| LUKE ROBERT HEMMINGS SZEMSZÖGE |

– Mi?
– Szakítani akarok.
– De..miért? Elmegyek veled, ígérem nem fogom erőltetni, hogy beszéld meg a dolgokat Calum-val, vagy Cameron-val. Ne tedd ezt. Nem szakíthatsz velem! – olyan érzés tört rám, mintha a falak egyre kisebbek lettek volna. Nehezebben kaptam levegőt, szorított a mellkasom. Szakítani akar?
– Miért? – törölte le folyamatosan folyó könnyeit. – Két ekkora titkot is eltitkoltál előlem, a barátnőd elől! És a múltkor még azzal gyanúsítottál, hogy csallak. Szerintem ez épp elegendő indok..
– Nem, várj, ez nem í...
– Lucas! – szólt rám Niall bosszúsan, én meg úgy voltam, hogy ennyi, végleg vége a kapcsolatunknak. Faszomat belevágom már!
– Niall, baszd meg! – csapta fejbe magát Ash kikerekedett szemekkel.
– Mielőtt végleg ki akarsz lépni az életemből..mondanom kell valamit, amit még a kapcsolatunk legelején el kellett volna mondanom neked – túrtam két kézzel hajamba, majd tarkómon pihentettem meg azokat. – Az nap mikor megkérdeztelek, hogy lennél-e a barátnőm..szóval az előtt a gépen én..én lefeküdtem az egyik stewardessel.

| RACHEL SCOTT SZEMSZÖGE |

Valójában nem utáltam, nem érdekelt az, hogy azt állította csalom, az sem érdekelt, hogy eltitkolta ezeket a dolgokat előlem. De rettentő szarul esett amit mint egy utolsó döfés a kapcsolatunkba közölt. Pár órával a kapcsolatunk előtt szexelt egy légiutas kísérővel kibaszott ezer méter magasan?!
Sokkoltan álltam előtte, míg próbáltam valamennyire felfogni a körülöttem levő dolgokat. Luke nem csalt meg, de az egész kapcsolatunk rohadtul hazugságokra épült! Basszameg!
– Mondj valamit. Kérlek! – nézett rám könyörgő tekintettel.
Dühös voltam. Fájt. Legszívesebben a Cal anyjától kapott vázát vertem volna szét a fején.
– Rohadj meg Hemmings – nyögtem ki a kapcsolatunk előtt olyan sokszor elhangzott mondatot.
Nem pofoztam meg, nem hisztiztem tovább, csak három szóban szakítottam vele. Nem sok.
A vállamon logó táskát szorosabban fogva léptem el mellette és Liam mellett, majd utam egyenesen a bejárati ajtó felé vezetett. Leakasztottam az egyik farmerdzsekit a sok közül nem is néztem kié, de nem is érdekelt. Magamra kaptam és már nyúltam is a kilincsért.
– Mégis hova mész? – trappolt utánam Mia, de válaszra sem méltatva léptem át a küszöböt és csaptam be az ajtót.
Már csak az a kérdés, hogy hova menjek...

| CAMERON SCOTT SZEMSZÖGE |

A taxim hamarosan megérkezik a bandaházhoz. Johanna-ról semmit nem hallottam az utóbbi pár napban, aminek kifejezetten örülök. Úgy gondoltam, ideje lesz szembenéznem a lányommal és mindent elmagyarázni neki. 19 évet élt le hazugságok között, a volt feleségem miatt. Akarom, hogy tudja az igazságot. Meg kell tudnia.
– HÉ! NEKED NEM TANÍTOTTÁK MEG, HOGY ANGLIÁBAN JOBBRÓL JÖN AZ AUTÓ?! – kiabált ki a lehúzott ablakon a sofőr, én meg azonnal odakaptam fejemet.
– Álljon meg! – nyúltam, hogy kinyissam az ajtót és rohanhassak Rachel után. – De ne menjen el, mindjárt itt vagyunk! – ráztam meg mutatóujjamat figyelmeztetően, ő meg fújtatva bólintott. Helyes.
Most már csak futnom kéne. Jézusom, utoljára akkor futottam mikor..hát, régen. Nagyon régen. De most minden erőmet és akaratomat összeszedve loholtam az immár sétáló lányom után.
– Rachel! Hé, állj meg!
Hitetlenkedve fordult felém és ekkor tűnt fel, hogy egész testében reszket, a sebhelyét szorítja. – Mi történt? Hova rohansz?
– Hagyj békén..vagy van még valamilyen hazugság amit a 19 év alatt nem mertetek elmondani nekem? – húzta gúnyos ám szomorú mosolyra ajkait.
– Nincs több titok – emeltem fel kezeimet védekezés gyanánt. – Gyere, vár a taxi, elmegyünk a bandaházba.
– Onnan jöttem – nyögte, kezét hajába túrva. Szemöldökeim automatikusan futottak össze, nem értettem a dolgokat. – És nem akarok visszamenni.
– Akkor elmegyünk a hotelba, gyere. Add a táskád – nyújtottam kezemet ő pedig gondolkodás nélkül nyomta kezembe a dugig tömött táskát. – Ha ott leszünk csinálok neked teát és fájdalomcsillapítót is veszel be. Elég ferdén mész..
– Még mindig remekül bókolsz – lökte meg karomat halvány mosollyal.
Az én szívem pedig megnyugodott, hogy sikerült mosolyt csalnom arcára.

| LUKE HEMMINGS SZEMSZÖGE |

– Niall, mégis mire volt ez jó?! – járkáltam fel s alá a nappaliban, ahol a barátnőm körülbelül tizenöt perccel ezelőtt, szakított velem. És ahogy elnézem, nem sok esélyem maradt nála. Sőt..
– Nehogy még engem hibáztass! Ha rajtad múlik, soha nem tudta volna meg, aztán ha egyszer valaki véletlenül kikotyogja előtte akkor meg még rosszabbul jött volna ki ez az egész!
– De akkor sem kellett volna pont most elmondani.. – túrt hajába Ashton, ezek szerint az én oldalamon állva. Bryana hitetlenül engedte el Ash kezét.
– Mi a fenéről beszélsz?!
– Bry.. – kezdett volna a magyarázkodásba, de Liam közbeszólt.
– Igaza van. Lényegében nem csalta meg, szóval ez a dolog igazán várhatott volna még – vonogatta vállát, Mia pedig helyeslően bólogatott. Mikey döbbenten állt fel a kanapéról, ahol eddig Mia-val egymás kezét fogva ücsörögtek.
– Mikey, én nem...
– Ne magyarázkodj. Felesleges. Mondjuk azt gondoltam, hogy pont te nem adnál ebben Luke-nak igazat, mert nem hiszem, hogyha én tettem volna ezt veled lassan 3 évvel ezelőtt, te egy picit is máshogy reagáltál volna mint Ray. Nem hiszem – bólogatott nagyokat, összeszorított ajkakkal.
– Mikey, hova mész? – állt fel sietve a lány is.
– Megkeresem a barátomat. Mert ő eddig mindig itt volt nekem – mondta gúnyos hanglejtéssel, majd már az ajtót nyitotta.
– Várj meg, jövök veled – kapta fel pulóverjét Harry, rögtön utána pedig Niall is megindult. És még Perrie, vele meg Liv. A többiek maradtak. – Értem én, hogy ennek a fasznak adtok igazat, jó, legyen, de Rachel marhára nem felépülten lépett le, muszáj megtalálnunk!
Senki nem szólt semmit, csak egymás után léptünk ki a még hűvös márciusi időbe, hogy megkeressük Ray-t. Aki valószínű egyáltalán nem akar majd beszélni velem, sőt, látni sem akar majd. Remek. Csodálatos.

| RACHEL SCOTT SZEMSZÖGE |

Sírástól felduzzadt arcomat a taxi hideg ablakának nyomtam és néztem a mellettünk egymás után elsuhanó házakat. Apa nem szólt hozzám, látta rajtam, hogy úgy sem mondanék semmit. Így hát a taxiban eltöltött negyed óra csendben telt el.
– Mit keresel Londonban? – kérdeztem, mikor már a hotelszoba ágyán ülve vettem le a kötést vállamról.
– Valójában hozzád jöttem. Odahaza elintéztem a válási papírokat és visszajöttem, mert szeretnék mindent elmesélni neked. A születésedtől kezdve, az amnéziádon át, egészen mostanáig.
– Köszönöm – vettem el a felém nyújtott köt szert és fertőtlenítőt. Fogammal feltéptem a csomagolást és próbáltam ugyanúgy bekötözni, ahogy Liam csinálta nekem.
– Várj, segítek – elégelte meg a szenvedésemet, én meg kezébe nyomtam a dolgokat.
– Ha úgy érzed, akár kezdheted is a.. – a telefonom őrült hangerővel kezdett csörögni mellettem a takarón. Calum. Kinyomtam. – A mesélést.
[ 2 órával később ]
Az utóbbi két órában voltam idegbeteg, dühös, boldog, bőgtem mint egy csecsemő, összetörtem egy poharat és végül megbocsátottam apának. Mindemellett rájöttem, hogy a 19 évig anyámnak tartott lény, a világ legszemetebb, legrosszab személye. Utálom.
– De most te beszélj. Mi történt ma?
Szemeimet lehunytam egy pillanatra. Lényegében semmi különös. Csak megtudtam, hogy a bátyám a legjobb barátom és, hogy a mostanra ex-pasim pár órával előttem, meghúzott egy légiutas kísérőt. Átlagos nap a banda házban.
– Calum a bátyám. Szakitottam Luke-val – foglaltam össze az egész napom eseményeit. Apa arca az eddig kisimultból egy konkrét ránc erdőbe torzult és hirtelen azt sem tudta merre van arccal.
– Calum? – köszörülte meg torkát, vörösödő fejjel.
– Aha. Apa, tudom, hogy tudod, nem kell áltatni – mosolyogtam keserűen. Nem firtatta tovább ezt a témát, inkább átugrott a másikra, ami felteszem jobban izgatta.
– Miért szakitottál Luke-val?
– Eredetileg azért, mert nem volt már olyan mint az elején. Mellesleg azzal gyanúsított, hogy csalom. Ez nekem bőven elég ok lett volna. De ő hozzá csatolta, hogy szenteste napján egy repülőben, ezer méter magasan lefeküdt egy nővel – rágtam szám szélét, azzal a reménnyel, hogy nem sírom el magam. Azt hiszem meg kell tanulnom, hogy a remény az én esetemben nem jelent sokat..
Apa nem szólt semmit, nem járt örömtáncot, nem káromkodott, nem hangoztatta, hogy kinyírja Luke-ot. Csak egy együttérző mosolyt varázsolt az arcára, hátát az ágytámlának döntötte és magához húzva átkarolt. Erre volt szükségem.
Pár perc után azonban kimásztam elernyedt karjai közül és egy az ágy szélére dobott pokróccal betakartam.
Kezembe fogtam a telefonomat és kiálltam a teraszra. Mélyen szippantottam bele a friss márciusi levegőbe. Hűvös volt, de a Londoni naplemente megérte a fagyoskodást.
A telefonom képernyője félpercenként villant fel.
Hol vagy?!
Ne haragudj rám! Előbb el kellett volna mondanom neked.. szeretlek, kérlek gyere haza!
CSAJ! AZ IR MANÓK ISTENERE ESKÜSZÖM, HA MEGTALALLAK AGYONNYOMLAK A SZEXI ÍR HIPOREKLAMOS TESTEMMEL, AMIT MEG A KAKAÓ REKLAMOS TESTŰ RONALDO IS MEGIRIGYEL! DE HOL VAGY???
Ashton Irwin fejét szetverem. Mindent elmesélek, csak mond el, merre vagy?
Osszevesztunk Mikey-val. Hol vagy??
Louis egy állat, Liam bunkó, Harry úgy megy neki mindennek és mindenkinek mint Napóleon, Luke remelem fejre esik, Zayn a hajat fájlalja, Mikey-t életemben először látom ilyen idegbetegnek, Niall megette a fél kézfejét, Ash fákra mászik, hogy úgy hátha észrevesz, Calum meg aggódik, mint ahogy a bátyák azt csinálják. Aggódunk, válaszolj! xx Pezz
Könnyeimet törölgetve töröltem ki az összes eddig kapott SMS-t. Majd később válaszolok. Talán.
A névjegyzékben "H" betűt keresve görgettem lefele a kontaktok között. Harold bácsi, Hailey Joaquin, Heather néni. Mindenkit meg találtam csak azt nem, akit akartam. Kétszer néztem végig a névjegyzéket, mire rájöttem, hogy Harry-t nem is Harry-ként mentettem el.
Fürtös🥰
A zöld ikonra nyomva emeltem fülemhez a készüléket. Egyetlen kicsengés után már Harry mély, reszelős hangja csengett fülemben.
– Rachel Scott, soha, de komolyan mondom, hogy soha többet ne merészelj így megijeszteni! Hol a fenében vagy?!
– Apuval. Egy szállodában. De el akarok innen menni. És nem, nem vissza Amerikába – mondtam sírástól remegő hangon.

[ HARRY STYLES SZEMSZÖGE ]

– Segítek. Küldd el a hotel nevét és odamegyek. A többieket elintézem – túrtam hajamba szabad kezemmel. Mégis mit mondjak nekik?!
– Köszönöm. Tényleg – szipogott.
– Hé. Megoldjuk. Minden rendben lesz, ígérem.
– Szeretlek, Hazza – nem hazudok, ha azt mondom a szívem kihagyott egy marha nagy ütemet. Egy orbitálisat.
– Én is szeretlek.
Miután kinyomta, azon gondolkodtam mégis mit mondjak a többieknek. Persze a mi körünkben jóformán sosem megy minden zökkenőmentesen, ezért meg sem lepődtem mikor Luke, a hátam mögül dühös hanglejtéssel vont kérdőre:
– Hol van?
Farzsebembe csúsztatva mobilomat fordultam meg lassan, majd mélyen néztem szemeibe.
– Nem mintha olyan sok közöd lenne hozzá, Hemmings.
– A rohadt életbe, Harry, hol van?! – tett felém egy lépést. Felvont szemöldökkel egyenesedtem ki és léptem előre egyet én is.
– Tisztán hallottál mindent az előbb, Lucas. Megígértem neki, hogy nem mondom el nektek. Legyen elég annyi, hogy jól van és semmi baja. Most pedig, ha megbocsátasz.. – indultam, hogy elmenjek mellette, de ujjait szorosan alkaromra csavarta. Gyilkos tekintettel méregettük egymást, az egész olyan volt mint amikor a Nat Geo-n adnak le egy oroszlán párharcot. Csak itt nem a területért folyik a harc. – Eressz el.
– Miért mi lesz? Megütsz? Gyerünk bongyor, üss csak, nem fog fájni – szorított jobban. Arrogáns fasz.
– Szakított veled. Utál. Nem akar látni. Nem akar tudni a létezésedről. Olyan nehéz ezt felfogni? – mosolyogtam rá gúnyosan. Teste összerándult, fogait csikorgatva fújtatott, akár egy felbőszült bika.
– Mi folyik itt? – értek oda hozzánk a többiek, Mia-val az élen.
– Harry megtalálta Ray-t.
– Mi? És mégis hol van?! Nem esett valami baja? – kérdezte elsőként Perrie.
– Semmi baja, biztonságos helyen van. De megígértem neki, hogy nem mondom el senkinek a hollétét. Megkért rá – túrtam hajamba az immáron Luke-tól szabad kezemmel.
– Ne szívass már Harold! A legjobb barátnőnkről van szó, ne most játszd a hőst! Hol van?! – emelte fel hangját Mia.
– Hah – Mikey gúnyos "nevetése" azonnal magára vonta a figyelmet.
– Abba hagynád végre?!
– Mit? Az igazság közlését? – vonta fel szemöldökeit, miközben karba tette kezeit.
– Nem, hanem ezt a gúnyos hanglejtést! Semmi rosszat nem tettem! – tárta szét kezeit.
– De tényleg – kelt a lány védelmére Luke.
Luke után mindenki heves vitába kezdett a másikkal, nekem pedig remek lehetőségem nyílt arra, hogy mindenféle figyelemfelkeltés nélkül leléphessek.
Most indulok. Sietek. xxH

dzsudzsi_es_anna 🥰🥺