| HARRY STYLES SZEMSZÖGE |

Luke egy pöcs. Luke egy vérbeli szemétláda, akit csak az érdekel, hogy saját maga hogyan jár jól. Még akkor is, ha az érintett személy Rachel. Rachel..
Rachel olyan közel áll hozzám mint Gemma. Az utóbbi időben talán még közelebb is. Mindenről tudok vele beszélgetni, mindent megosztunk egymással. Úgy viselkedünk egymással mintha valóban testvérek lennénk.
És ezt én mindig is így gondoltam. Nem képzeltem többet a kettőnk kapcsolatába, mert tudtam, hogy Luke-val van és engem sosem tudna úgy szeretni mint amennyire azt a barmot. Így hát féken tartottam az érzelmeimet és hagytam, hogy a legjobb barátommá váljon. A srácok után ő az a személy akivel többet beszélek mint a családommal. Bízik bennem és ez kölcsönös.
Az utóbbi időben viszont..máshogy nézek rá. Persze eddig is gyönyörűnek tartottam, de az eddigi baráti csodálathoz most hozzájött egy bizonyos bizsergés a testemben. Mosolygok mikor ő ír SMS-t, feldob mikor vicceket mesél és még sorolhatnám, hogy mennyi mindent szeretek, amit ő csinál.
Tudom, hogy többet érzek iránta mint azt egy barátnak kellene, de nem tehetek róla. Tudom hogy érez Hemmings iránt, én pedig sosem voltam a harmadik betolakodó személy, szóval nem fogok szólni neki az érzelmeimről. Majd ha úgy leszünk valamikor, esetleg. De most semmiképpen.
Éppen Luke és Calum szócsatáztak, mikor én a konyha ajtónak dőlve nyomkodtam a telefonomat, ami éppen ekkor rezzent meg kezemben.
Üzenet feladója: Rachel
Címzett: Harry
Bejössz a kórházba?
Üzenet feladója: Harry
Címzett: Rachel
Rohanok.
Miután lezártam telefonomat, farzsebembe csúsztattam, majd már a bejárati ajtó felé araszoltam.
– Én elmegyek. Majd jövök. Ha lehet senki ne haljon meg – hadartam és már nyitottam is a kocsimat. Engem hív és nem Luke-ot. Mosolyogva ráztam meg fejemet. Ha nem mondja el neki mihamarabb a dolgokat, magam fogom beverni a képét...

| RACHEL SCOTT SZEMSZÖGE |

Lehunyt szemekkel döntöttem fejemet a fehér kórházi falnak, miután lezártam a telefonomat. Muszáj volt írnom valakinek, aki képes elterelni a figyelmemet erről az egészről. Próbáltam aludni, nem ment, kimentem a büfébe, sétáltam a folyosókon fel s alá, de semmi nem tudta elterelni a gondolataimat egy másik, kevésbé drámai irányba. Miért is tudta volna? Nem rám gondoltak, mikor a dolgok egyszerű elrendezéséről és könnyű, zökkenőmentes életről beszéltek. Pff.
Hogy tehették ezt velem? Hagyták, hogy hazugságok közt nevelkedjek, hogy fogalmam se legyen arról, hogy van egy másik családom, akik az igazi rokonaim.
– Kislányom? – nyílt lassan az ajtó, majd anyám lépett be rajta lassan. Ha eddig sikerült is megnyugodnom, most éreztem ahogy a pulzusom felgyorsul és a szoba is forogni kezdett velem.
– Mit akarsz?
– Miért beszélsz így az anyáddal, életem? – tágultak ki szemei. Hah. Úgy tesz mintha nem tudna a dolgokról. Remek.
– Nem vagy az anyám és ne szólíts "életemnek"!
– De..mégis miről beszélsz?!
– Apa mindent elmondott. Hogy miattad nem mondta el sosem az igazságot, mert féltél, hogy megutállak. Elérted amitől tartottál, ugyanis gyűlöllek azért amit velem tettél! – emeltem fel hangomat, az ő arcán pedig egymást váltotta a döbbenet és a düh.
– Rach, hoztam neked a kedvenc Starbucks-os sütidből és egy karamellás frappét is hoztam – lökte be az ajtót hirtelen a vigyorgó Harry, kezében két papír zacskóval, de le is fagyott mikor meglátta a nőt a szobában. – Maga mi a fenét keres itt?! Ki engedte be?
– Jöttem, hogy lássam a lányomat. Magamtól jöttem be, nem kértem engedélyt – kopogtatta meg ujjával halántékát.
– Pedig kellett volna. Cameron is megmondta, hogy nem jöhet be ide és a nővéreknek is szóltunk. Szóval kérem távozzon – tárta szélesebbre az ajtót.
– Nem megyek sehova. Akinek távoznia kellene, az te vagy fiam!
– Nem. Maga úgyis éppen indult. Köszönöm, hogy beugrott, de ha lehet többször ne tegye. További szép napot – köszörültem meg torkomat. A volt anyám idegesen fújtatva tipegett ki az ajtón, erősen becsapva azt maga után.
– Jól vagy?
– Aha. Nem bántott, nyugi – mosolyogtam rá halványan. Kuncogva tette le a szekrényre a kedvenc dolgaimat, majd puszit nyomott fejemre és szorosan magához húzott. – Örülök, hogy bejöttél.
– Én is. De legközelebb te hozol nekem kávét.
– Természetesen – nevettem, aztán kezembe véve a poharamat, kezdtem szürcsölgetni a frappémat.

| MIA SZEMSZÖGE |

Haragszom Calum-ra és Harry-re is. Viszont Luke pártját fogom. Teljes mértékben. Lehet, hogy el kellett volna mondania az igazat, de nem kötelezheti rá senki, elvégre nem csalta meg Rach-t, mert még a kapcsolatuk előtt történt az eset.
– Mi készen vagyunk, mehetünk? – tette kezét vállamra Liv, mire biccentve indultunk el az ajtó irányába, ahol egy taxi várt ránk.
Nagyon ideges vagyok. Elképzelésem sincs, hogy ki lehet az a liba, aki megpróbálta megölni a legjobb barátnőmet, de ha meglátom tuti lerúgom a golyó fejét és a kapitányság kellős közepén fogok vele dekázni és új rekordot állítok majd fel.
– Mióta vagytok ti ilyen jóban Luke-val? – fordult félig hátra az anyósülésen Cal kiváncsi tekintettel.
– Tegnap este, mikor mindketten bent maradtunk a kórházban. Akkor békültünk ki és akkor avatott be a titkaiba is – döntöttem fejemet Mikey vállára. Mhm, a kedvenc parfümöm van rajta. Az amelyik..amelyik olyan férfiassá teszi. Huu. Alig várom, hogy hazaérjünk.
– És miért nem szóltál a legjobb barátnődnek erről az egészről, ha már tudsz róla? – váltott át dühös hangulatba.
– Hé. Luke a barátom, Rach a barátnőm. Egyikőjüknek sem fogok ártani. Egy párt alkotnak, szeretik egymást, meg is fogják oldani a dolgaikat. Felnőtt emberek, nem?
– Akkor is. El kellett volna neki mondanod! Felfogod, hogy a legjobb barátnőd képébe hazudsz?
– Nem hazudok! Csak nem mondok el neki egy olyan dolgot, ami ha tőlem tudja meg ezerszer nagyobb sebeket fog rajta ejteni, mintha Luke közölné vele a tényeket – emeltem meg hangomat szemeimet meresztve rá. Mikey nyugtatóan kezdett apró köröket leírni combomon és térdemen, ami azonnal lenyugtatott.
– Egy legjobb barát nem ilyen – nézett szemembe, majd előre hajolt mert leesett a telefonja.
Én mint jó kislány, kapva kaptam az alkalmon és megemelkedtem az ülésről, hogy előre nyúlhassak és, hogy aztán könnyedén lökjem meg Cal testét aki így megfejelte a műszerfalat. – Hé!
– Ne oktass milyen egy legjobb barát, Cal. Maga meg mit bámul? Zöld a lámpa! – néztem szúrós szemekkel a tükrön keresztül a sofőr szemeibe.
Mikey és Liv egyszerre nevették el magukat, aztán miután Calum is úgy érezte abbamaradt a feje fájása, felém nyújtotta öklét, én pedig hozzákoccantottam enyémet.

| AZ ÖRSÖN |

– Jó napot kívánok – lépett hozzánk egy középkorú rendőri ruhába öltözött férfi. – Segíthetek valamiben?
– Jó napot – ráztam meg kezét. – Tulajdonképpen igen. Egy kihallgatásra vagyunk hivatalosak. A tegnap késő délután történt gyilkossági kísérlet miatt.
– Áh, maga lenne Miss Carter?
– Pontosan, Mr.... – miért nincs ezeken olyan kis műanyag szar amin rajta van a nevük?
– Thomas hadnagy. Kérem kövessenek – indult el előttünk mi pedig kéz a kézben sétáltunk utána.
A gyomrom mérete egész apró lett, nehezebben kaptam levegőt és egyre erősebben szorítottam a biztatóan rám mosolygó barátom kezét.
– Izgulsz?
– Kicsit. De csak mert nem tudom mire számítsak az illetővel kapcsolatban – húztam el számat.
– Nyugi. Szeretlek – nyomott csókot kézfejemre. Éreztem ahogy a testemben lévő idegességet felváltja az a melegség amit Mikey szerelmes pillanataiban érzékelek.
– Én is nagyon szeretlek – karoltam át derekát és dugtam kezemet farzsebébe, ő pedig megtette ugyanezt.
– Rendőrségen vagyunk, nem egy pornó forgatáson – suttogta Cal elfojtott hangon. Röhögni akar a majom.
– Mi meg Angliában és nem Ázsiában – vettem elő a legcukibb mosolyomat, mire Liv rögvest felröhögött, Mikey sziszegett, Calum meg elismerően biccentett.
– Jól van, úgy látom ragad is rád valami abból amit tanítok. Még mielőtt bármit is reagálhattam volna, a hadnagy megállt egy ajtó előtt és felénk sandított.
– Itt is lennénk. Én fogom kihallgatni a hölgyet, maguk ezen az ablakon keresztül mindent látni fognak és a társalgást is hallhatják közben, de a hölgy nem fogja tudni, hogy itt vannak, mert akkor lehetséges, hogy még kevesebbet fogok tudni kihúzni belőle – magyarázta kezeivel artikulálva.
– De ha végeztek bemehetünk hozzá mi is? – kérdezte Liv.
– Igen. Mindenképpen, persze. Most megyek.
Az eddig teljesen sötét ablak hirtelen világosabb lett, ennek következtében pedig tisztán láthattuk ahogy a hadnagy leült egy székre és arra vár, hogy behozzák a gyanúsítottat. Nyílt az ajtó. Mikey szorosabban karolta a derekamat két kézzel, Liv elakadt lélegzettel, fejét Cal mellkasának döntve várta a fejleményeket. Calum meg hát...hát ő tulajdonképpen csak gyilkos tekintettel bámulta az egyre tágabbra nyíló ajtót.
– Mi a fasz?!
– Óh te ribanc.
– Mindig is tudtam, hogy ez egy kibaszott kétszínű kurva – túrt hajába Mikey. Calum nem mondott semmit. Csak állt és rendületlenül bámulta Arzykurvát.
– Jó napot. Hölgyem, kérem foglaljon helyet – szakította félbe gondolatmenetemet a hadnagy hangja. A rémség sikeresen letette a deformált hátsóját a székre.
– Mit akar?
– Válaszokat – vette fel azonnal a stílust amit a cafka produkált. – Miért lőtte meg Miss Scott-ot, tegnap, azon a koncerten?
– Ügyvédet akarok. Addi nem vagyok hajlandó beszélni –fonta össze karjait maga előtt.
– Ez egy egyszerű kihallgatás. Nem kell ügyvéd. És Mrs Scott azt mondta, nem találta még meg a megfelelő ügyvédet önnek, szóval beszéljen – fennakadtak a szemeim. Mrs Scott?! De hisz az...
– Ez most Johanna-ról beszél? – adott hangot értelmetlenkedésemnek Liv.
– Nagyon úgy tűnik – biccentett Mikey is, nekem meg bevillant valami.
– Mi van, ha Johanna akar ártani Ray-nek?
– Semmi oka nem lenne rá – rázta meg fejét, száját húzva Mikey.
– Vagy csak mi nem tudunk róla – sóhajtotta Cal, és tovább hallgattuk a beszélgetést.
– Egyedül tervelte ki ezt, vagy van cinkos társa is?
– Azt hiszi elmondom? Téved papa, ugyanis semmit nem fogok elmondani – dünnyögte, zsíros haját tekergetve. Pfhej. Legalább kötné össze..
– Szóval van megbízója. Remek. Haladunk – mosolygott rá Thomas, sasszemöldök arca pedig fehérbe ment át.
– Honnan...? – ez hülye. Én ilyen hülye lénnyel még nem találkoztam mint ez.
– Nem tudtam – nevette el magát lesajnálóan. – De hála önnek, most már igen. Következő kérdés.. Mit ártott önnek Miss Scott?
– Óh, erről órákat is képes lennék mesélni. Kezdjük azzal, hogy elvette tőlem azt amit igazán szeretek és ami az enyém. A barátomat. A másik dolog, hogy... – kezdett szipogni. – Halálosan megfenyegetett. Eljött hozzám, bántott és megfenyegetett, hogy ha nem hagyom békén örökre a volt barátomat, akkor meg fog ölni.
– Én most megyek be – szakadtam ki Mikey szorításából, aki Calum-val együtt megpróbált feltartani, de tűzön-vízen is átmentem volna, hogy bejussak.
– Mia! – szólt még egyszer utoljára Liv is utánam, de rajta láttam, hogy nem akar visszatartani, ezért mosolyogva néztem rá. – Szedd darabokra.
– Meglesz – mutattam fel hüvelykujjamat, és már be is léptem az ajtón, amit aztán becsuktam magam mögött. – Na. Én szeretnék segíteni a kihallgatásban. Ismerem ezt a nőt, több hónapon keresztül éltem vele egy fedél alatt, és Rachel-t is ismerem, mert ő meg a legjobb barátnőm. Úgyhogy ne kamuzz Arzaylea, mert tudom, hogy Rachel sosem tette be a lábát a lakásodba.
– Na itt a másik ribanc is. Esetleg a cafka Liv vagy Bryana nincs itt? Óh. A legfontosabbat mindig elfelejtem. Drága szent lelkünk, Rachel hogy van? – nyávogta gúnyos mosollyal arcán. Én meg bedühödtem. Az én barátnőimet nem cafkázza le senki. Pláne nem előttem. Még hogy én ribanc? Hol él ez? Ösztönösen cselekedtem. Nem érdekelt, hogy a haja totálisan összeállt a hetven kiló zsírtól ami rajta van, nemes egyszerűséggel megtéptem.
– Miss Carter!
– Nem, nem, most kérem ne akadályozzon meg, mert én csak segítem a kihallgatást. Higgyen nekem – néztem rá ezer wattos mosollyal, majd arzifika füléhez hajoltam. – És most dalolj bogaram. Mi a fene közöd van a banya Johanna-hoz? Miért lőtted meg Rachel-t?
– Eddig sem mondtam semmit, nem neked fogok kitalálni. Ribanc – ujjaimmal erősebben szorítottam loboncát és feljebb húztam fejét. – Áá ez fáj! Eressz már el!
– Ez a töredéke annak a fájdalomnak, amit akkor éltünk át mikor a tv-ben láttuk ahogy összeesik a színpad kellős közepén. Ha nem egy zsarukkal tömött helyen lennénk, esküszöm, hogy kitépném a gerincedet. Világos? Most pedig beszélj!
– Johanna kért meg – nyögte lesütött szemekkel.
– Hoppá – vigyorogtam a hadnagyra boldogan, de ez a fajta boldogság el is illant. – Hogy mit mondtál?
– Johanna Scott bízott meg azzal, hogy tüntessem el a lányát a képből – döbbenten engedtem el fekete haját. Az nem lehet..
– Valóban hatékony a módszere, Miss Carter – jegyzetelt a hadnagy sebesen. – Körözést fogunk kiadni a nő ellen. Köszönjük az együttműködést. Elvihetik...
Döbbenten álltam a tények előtt. Arzaylea Johanna parancsára lőtte le Rachel-t. Cameron most bontotta fel a házasságukat..az a nő valószínűleg mindent meg fog tenni az érdekében, hogy végleg kivonja Rach-t az életéből.
Hogy hogy fogjuk ezt elmondani neki?
Fogalmam sincs...

dzsudzsi_es_anna 💗