| LUKE HEMMINGS SZEMSZÖGE |

Ma van a turné utolsó napja, ami annyit jelent, hogy holnap már karjaim közt tarthatom a barátnőmet. Irtó boldog vagyok, hogy nem történt vele semmi és, hogy az a titkos zaklató is eltűnt a képből. Az első egy hónapban mérhetetlen düh uralkodott rajtam, nem akartam beszélni senkivel, nem akartam enni sem, csak annyit kívántam mindvégig, hogy Rachel valamelyik nap a szobám ajtaja előtt álljon. De ez nem következett be. Élvezte a srácokkal közös turnét, akik állítása szerint jobb testőrök mint zenészek. Örültem, hogy boldognak látom és nem azon kattogott, hogy melyik pillanatban csaphat le rá valaki.
Ma viszont eljött az utolsó nap, lemegy a koncert és az első géppel jön is Los Angeles-be. Alig bírok magammal, annyira várom már.
Mia az elmúlt másfél hónapban többször kiabált velem és vert meg mint egész eddigi életemben bárki. Állandóan azt szajkózta, hogy nem hagyott el, nem kell eljátszanom a szokásos megölöm magam szindrómát, nincs rá szükség. Bezzeg a másik két lány évezredekkel kedvesebb volt velem, ők nyugtatgattak, csokit vettek nekem és volt mikor engedték, hogy velük együtt főzzek, csak hogy sikerüljön elterelni a gondolataimat.
– Héé, mindenki! Gyertek, most jön az utolsó szám! – kiáltotta Mia a nappaliból a TV előtt ülve. A konyhában beszélgettem Ash-vel és Mikey-val, Cal fogalmam sincs merre lehetett Livvel, Bryana pedig a mélyhűtőből vette ki a fagyit. – Felhívták Rach-t a színpadra..Istenem de cukik.
– Harry olyan aranyos, mikor így is védelmezi Rachel-t – mondta a magáét Liv. Hát ők mikor kerültek ide?
– Imádom a srácot, de rossz helyen van a keze –dünnyögtem halvány mosollyal arcomon, miközben leültem a kanapéra Mia mellé. A barátnőm, mint mindig, most is csodálatosan festett. Hosszú barna haja loknikban hullott vállára, a szempillaspirál kiemelte mogyoróbarna szemeit, a vörös rúzs miatt ajkai is hívogatóan festettek. Ezzel már csak annyi a baj, hogy rajtam kívül több hímnemű is van körülötte, akiknek valószínűleg ugyanilyen gondolatok kavarognak a fejükben, ha végignéznek az én gyönyörű barátnőmön.
– So we can start it all over again – fejeztebe a dalt Harry, mikor Rachel könnyáztatta arccal és mosolyogva iramodott meg feléjük.
– Nézd már, annyira megható az egész, hogy síri csend lett az arénában – hajolt előrébb Ashton, összevont szemöldökökkel.
– Nem, nem. Valami nem stimmel – szólalt meg Mikey is.
– Most miért fordul vissza? Basszus, mi van mááár?
Idegesen vártam a fejleményeket. Rossz érzés fogott el, forogni kezdett velem a nappali.
– Öcsém, komolyan mondom, hogy ilyen balfék kamerások is csak náluk lehetnek! – morogta Calum rosszallóan rázva fejét. – Jé, megtalálta mit kell felvennie. Barom. Louis mégis miért rohan? És mit kiabál?!
– Szerintem azt, hogy...
– Bukj le. De ki? És minek? Édes istenem, mi a fene folyik ott? – dühöngött Mia is mellettem. Idegesen harapdáltam az ajak piercingemet, hisz nem tudtam semmit és nem is láttam semmit. Aztán hirtelen minden értelmet nyert. Értelmet nyert az, hogy Rachel miért fordult vissza kérdőn, hogy Louis miért rohant felé üvöltve, hogy miért lett síri csend az arénában. Mert meglőtték. Rachel-t kurvára meglőtte valaki.
– Jézusom..
– Úr Isten!
– Ne, ne, ne, nem lehet..
A lányok egymás után adtak hangot döbbenetüknek, míg én levegőt sem kaptam. A következő képkocka az volt, ahogy Louis elkapja az éppen földre zuhanó barátnőm gyenge testét, majd a másik négy srác is rohan hozzájuk. Harry lekapta fejéről a fehér kendőjét, amit aztán Zayn övével erősítettek oda, ahol eltalálta a golyó.
– Hol van már az a rohadt mentő? Mi tart ilyen sokáig? El fogja veszíteni az eszméletét, egyre csak gyengül! – hallottuk Liam kiabálását, aki Ray-t pofozgatta, hogy semmiképpen ne csukja be a szemét.
– Hívjátok fel a menedzsert, hogy húsz percen belül a magánrepülő készen legyen a felszállásra. Londonba megyek – pattantam fel, elindulva a lépcső felé.
– Akarod mondani megyünk. A barátnőm mellett fogok lenni, ne most akarj veszekedni ezen Hemmings. Minden megyünk, és kész – szólalt meg azonnal Olivia, mire csak intettem vállam felett és trappoltam fel, hogy összeszedjem az irataimat. Istenem, csak ne legyen baja, kérlek...

| LOUIS TOMLINSON SZEMSZÖGE |

A gyomrom mérete jelenleg akkora lehet, mint egy kenyérmorzsa. Egy milliméterrel sem nagyobb. A mentő sikeresen megérkezett az arénába, de az igazat megvallva szívem szerint az összes mentősnek és a dokinak is bevertem volna a fancsali képét, amiért ilyen ráérősek a kedveseim.
– Egy személy velünk jöhet a mentővel. Ki lesz az? – nézett végig rajtunk a sofőr mentős.
– Én – ugrottam be a kocsiba, majd visszafordultam a többiekhez. – Csajok menjetek el hozzánk, hozzátok el a legfontosabb dolgokat. Ti meg gyertek utánunk kocsival és hívjátok fel Ashton-ékat. Igyekezzetek!
– Uram, ott foglaljon helyet – intett az ágy melletti székre a doki. Biccentettem, aztán miután leültem, kezembe fogtam fehér kezét.
– Mennyire súlyos az állapota?
– A kötés ellenére is rengeteg vért veszített. Ahogy elnéztem a golyó veszélyes helyre furakodott be, így kívülről nézve, megeshet, hogy hosszadalmas operációra lesz szükség. A komplikációk sem kizártak. A sok elvesztett vér miatt, azt kell mondjam, hogy élet és halál között lebeg.. De minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni a kisasszonyért. Ne aggódjon, fiam – paskolta meg vállamat a doki.
– Mélyről jövő tisztelettel mondom magának doki, hogy ne mondja azt, hogy ne aggódjak, mert bár van hat testvérem meg egy féltestvérem, ő is olyan nekem mint a húgom. Úgyhogy ha lehet tegye a dolgát, de ne mondja azt, hogy ne aggódjak mert valamit fel fogok rúgni – hadartam, fejemet jéghideg kezére hajtva. – Nem lesz semmi baj. Erős vagy, tudom, hogy végig fogod csinálni. Szeretlek törpe, holnap pedig ígérem, hogy a kedvenc fagyiddal foglak hizlalni. Csak ne add fel. Luke is vár rád. Aztán ha végre vége lesz ennek a rémálomnak lesznek gyerekeitek, összeházasodtok, meg bánom is én mit csináltok, de csodás életetek lesz. Bírd ki csajszi. Ki kell bírnod...

| MIA SZEMSZÖGE |

– Odamegyek Luke-hoz, mindjárt jövök – nyomtam gyors csókot Mikey szájára, majd idegesen rám mosolygott én pedig elindultam a gép másik végébe.
Luke teljesen magába roskadva szorongatott egy közös képet Rachel-ről és magáról. Annak ellenére, hogy egy rohadt nagy tuskó és néha egyetlen milliliter vízben is képes lennék megfojtani, most megesett rajta a szívem. Emlékszem milyen volt mikor Budapesten voltunk és Mikey annyira kiütötte magát, hogy kórházba kellett szállítani. Mondjuk nekem akkor annyival egyszerűbb volt a helyzetem, hogy lényegében mellette voltam, mikor ez történt vele. Luke viszont konkrétan egy óceánnal odébb tartózkodott, mikor lelőtték a barátnőjét. És ha ez még nem lenne elég, akkor az egészet élőben láthatta a TV-ben. Igen, azt hiszem totálisan maga alatt van. Kétség sem fér hozzá.
– Mia, most...
– Fogd be. Csak leülök melléd és ígérem egy szót sem fogok szólni, csak akkor ha te kezdeményezel. Tudom milyen érzés, bár a mi esetünkben azért nem volt ilyen durva. Én csak azt akarom, hogy tudd, nem vagy egyedül. Mind melletted állunk és segíteni fogunk. Úgyhogy bámuld tovább a képet, én nem zavarlak csak ide ülök melléd – paskoltam meg vállát, miközben ő végig hálásan nézett rám.
– Köszönöm.
– Nem kell, ez természetes – ráztam meg fejemet, majd a mobilomba bedugott fülhallgatómat bal fülembe dugtam. A jobb fülemet szabadon hagytam, arra az esetre ha Luke elkezdene beszélni hozzám, mert amilyen az ábrázata kinézem belőle, hogy minden bevezetés nélkül kötne belém.
De nem beszélt. Az egész repülőút alatt mellette maradtam, de az elmúlt két és fél órában amikor repültünk, egyetlen egy szót sem szólt, de még csak nem is sóhajtott vagy hasonló. Fogta a képet és nézte azt. Ennyiben ki is fulladt a tevékenysége. Mikey hozott nekünk időközben két üveg vizet, de ő sem szólt egy szót sem, csak hálásan mosolygott le rám. Imádom a hülye fejét. Nagyon szeretem.
– Tíz perc múlva leszállunk Londonban. Remélem kényelmes utazás volt – szólalt meg hirtelen a stewardess, mire Luke végre valahára felsóhajtott mellettem.
Kezdtem azt hinni, hogy nem is ember, hanem egy űrlény.

| LOUIS TOMLINSON SZEMSZÖGE |

A mentő és természetesen benne mi is, egy kínkeserves negyed óra után beértünk a fővárosi kórházba, ahol már plusz három másik doki és vagy hat nővérke várt ránk, meg egy halom fotós. Pokolba ezekkel a szemetekkel. Szerencsémre megpillantottama testőrjeinket, akik minden erejüket belefektették abba, hogy a paparazzók ne tudjanak Rachel, a mentősök, dokik és az én közelembe férkőzni. Paul-t is észre vettem aki hevesen magyarázott a telefonjába.
– Uram, kérem menjen ki a váróba, muszáj azonnal beavatkoznunk, rettentően sokat rosszabbodott az állapota – magyarázta a doki, amelyik velünk volt a mentőben.
– Egyre kevesebb a pulzusa, vigyük a műtőbe! –kiáltotta rémülten az egyik nővér aki valamilyen kütyüt tett Rach kezére, ami ezek szerint a pulzusát mérte. Nem válaszoltam a dokinak, csak bólintottam. Mi mást tehettem volna?
– Mielőtt azonban elmegy, lenne itt még pár kérdésem. Terhes a hölgy? Esetleg alkoholizál? Vagy cigarettázik?
– Nem, nem, egyik sem – dörzsöltem meg arcomat erősen. Tiszta rémálom. A fehér köpenyes férfi utoljára megpaskolta vállamat, majd el is kocogott a műtő irányába.
Ideges vagyok. Muszáj, hogy sikerüljön a műtét. Nem halhat meg. Istenem, könyörgöm ne vedd el tőlünk...

Mikor én a sürgősségi várójába értem, a többiek mind a kirakott zöld kanapén ültek. Perrie és Eleanor egyszerre ugrottak fel, hogy állva kérdezzék meg mi van barátnőjükkel.
– Az út alatt sokat rosszabbodott az állapota..bevitték a műtőbe.. a doki azt mondta, hogy.. – nem bírtam befejezni, mikor megint fülemben csengtek az orvos szavai. Élet és halál között lebeg.
– Louis! Mit mondott az orvos? – nézett rám lágyan Niall.
– Hogy élet és halál közt lebeg.. Túl sok vért veszített – éreztem, ahogy arcomon végigszáguld az első könnycsepp, amit követett a második, harmadik...
– Gyere ide – lépett hozzám vörös szemekkel barátnőm, aki rögtön karjaiba zárt. – Tudom, mennyire fontos neked Rach. Ezért is muszáj hinned benne. Te is tudod, hogy mennyire erős. Túl fogja élni. Üljünk le, rendben? – húzott a kanapé felé, ahova hamarosan le is ültem, Liam és Zayn közé. – Hozok kávét. Perrie neked is jó az, vagy teát kérsz?
– Jó a kávé. De eljövök veled – állt fel ő is Zayn mellől, majd mindketten könnyes szemekkel indultak el a büféhez.

| LUKE HEMMINGS SZEMSZÖGE |

– Mi az, hogy nem láthatom a barátnőmet? Hölgyem, ne csinálja már! Az ég szerelmére, a barátnőmet lelőtték, LÁTNI AKAROM! – ütöttem az információs pultra. Ez egy vicc. Tíz perce állunk itt, mindenki tiszta ideg és egyszerűen senki nem hajlandó elmondani, hogy mi van Rachel-vel vagy hogy egyáltalán hol van.
– Luke? – szólalt meg egy vékony hang valahonnan mögülem. Ideges sóhajjal fordultam hátra, azzal a szándékkal, hogy mindegy ki az, én elküldöm a trópusi éghajlatokra. De ekkor megláttam, hogy két elkenődött sminkű, vörösre sírt szemű lány az. Vagyis Perrie és Eleanor.
– Lányok! Hol van? – fordultam feléjük teljes testemmel. Már éppen indultam volna feléjük, de mivel a düh még mindig fortyogott bennem, ezért villámokat szóró tekintettel néztem vissza a recepciós nőre. – Maga meg menjen a..
– Jól van, haver, higgadj már, elég – rángatott maga után Ash a lányok irányába.
– Fenébe, pedig már vártam hova küldi el – morogta Mia is, pár oktávval mélyebb hangon.
– Mi van vele? A rádióban konkrétan másról sincs szó, csak arról, hogy Louis jött még a mentővel, meg, hogy Paul egy idő után annyira bedühödött odakint a paparazzók miatt, hogy egy igazán változatos és csodálatos szitkozódást engedett meg magának – vakarta meg tarkóját idegesen Mikey.
– Negyed órája vitték be a műtőbe – szorongatott két kávés poharat El, miközben lehorgasztotta fejét.
– Igen, és? Mondjatok már valamit! Mit mondott a doki? – tudakolta Ashton karját szorongatva Bryana.
– Hogy.. – kezdett bele Eleanor megint, de ez alkalommal keserves zokogásban tört ki. Egész testemben megrezzentem, hogy ilyen reakciót látok a mindig vidám lánytól, csupán egy ilyen jellegű kérdés miatt. Mivel Perrie látta rajta, hogy nem fogja egyhamar abba hagyni a sírást ezért egy nagyobb nyelés után szólásra nyitotta a száját.
– Az orvos azt mondta Louis-nak, hogy élet és halál közt van az állapota. Nem lesz zökkenőmentes műtét, és rövid sem. Eszméletlen sok vért veszített már..
Élet és halál közt. Élet és halál közt. Élet és...
– Hol van? – nyeltem vissza kitörni készülő könnyeimet.
– A műtőben – rázta fejét értetlenül, szipogva Liv.
– Nem ő. Hanem Harry. Hol van Harry? – emeltem meg a hangomat. Perrie ettől meglepődött, így válasz helyett csak a váró irányába biccentett. Értettem a célzást, ezért kikerülve mindenkit kezdtem rohanni.
– Haver! Mi a fenére készülsz? Hallod? Luke! –kezdett el rögtön utánam loholni Calum, majd feltételezem Ash és Michael is utánunk siettek.
– Luke! – pattant fel a kanapéról elsőként Harry, mikor meglátott. Szemeim vérben forogtak, legszívesebben azonnal addig vertem volna, míg végül mozdulni sem bírt volna.
– Te szemét! Ha te nem hívod fel arra a baszott színpadra, most nem lenne élet s halál között! A barátnőm, Harry, a szerelmem fekszik azon az átkozott műtőasztalon, a rohadt életbe is! – ordítottam önkívületi állapotban, majd tettem két lépést irányába és ökölbe szorított kezemet arca felé lendítettem. Az ütés hirtelenségétől és erejétől hátra tántorodott, de nem esett el, így volt lehetőségem rögtön a falhoz lökni. Két kezemmel megfogtam fehér inge gallérját és úgy hajoltam hozzá vészesen közel. – Ha lesznek maradandó sérülései, vagy ne adj Isten meghal. Esküszöm az életemre, hogy megöllek, Harry esküszöm, hogy megöllek! – kiabáltam arcába, de ő reakció helyett csak könnyes szemekkel hallgatott. Hagyta, hogy megüssem, hagyta, hogy megfenyegessem. Tehát ő is magát okolta. Okolja is. Az egész az ő hibája. Mikor aztán megint emeltem kezemet, hogy még egy ütést mérhessek arcára, négy kéz rántott le róla. – Hé! Ne! Engedj el! Miatta van ez az egész! Ő tehet mindenről! Mindenről ő te-het – csuklott el hangom, majd a padlóra rogytam. És kitört belőlem az eddig összegyűlt fájdalmas zokogás. Utoljára talán akkor bőgtem így és ennyire amikor elköltöztünk Sydney-be. Akkor is Rachel miatt. És ez most sincs máshogy.
– Nyugalom. Hé, nézz rám. Luke, nézz rám –guggolt le elém Zayn, két kezét vállamra téve. – Nem Harry a hibás. Sem ő, sem senki nem tudhatta, hogy az az őrült így akarja elintézni Rachel-t. Próbálj meg lehiggadni, az orvosok minden tőlük telhetőt meg fognak tenni azért, hogy még ma viszont lássuk. Holnap pedig a szokásos mosolyával fog köszönteni minket. Minden rendben lesz – húzott magához egy ölelésre. Miután elment előlem, Harry ült le mellém. Arcán egy lilás-zöldes folt ékeskedett, és ahogy elnéztem fel is dagadt az arca.
– Ha tudtam volna, hogy mi van készülőben, sosem hívom fel a színpadra..
– Nem te tehetsz róla. Egy barom voltam, hogy úgy neked rontottam. Csak akartam okolni valakit a történtekért és pont te voltál a legjobb célpont. Bocs az arcodért – nyújtottam felé jobb karomat.
– Én is magamat okolom. Hülye voltam, hogy felhívtam. Sajnálom – fogadta el kezemet, amit aztán meg is ráztunk. Bal karját átdobta vállam felett és úgy dőlt nekem. – Minden rendben lesz vele. Ismered milyen, küzdeni fog. A végsőkig.

dzsudzsi_es_anna 🚑🏨